A víz gyors elvezetése helyett a megtartására kell helyezni a hangsúlyt, ám önmagában ez sem elegendő. Olyan átfogó vízstratégiára van szükség, amely a változó éghajlati körülmények között is biztonságot nyújt – hangzott el a Tudomány és Parlament 2026 konferencián, a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az eseményről az Agrárszektor számolt be.
Gajdos László a helyzet súlyosságát érzékeltetve elmondta, hogy idén a megszokott csapadékmennyiség mindössze 36 százaléka hullott le Magyarországon, miközben a felmelegedés mértéke elérte a 2,6 Celsius-fokot. A 2022 óta egyre súlyosbodó aszályok miatt felhalmozódott vízhiány következtében idén már 1,5 millió hektárra érkezett kárbejelentés, a jelenleg 800 milliárd forintra becsült aszálykár pedig tovább növekedhet.
A vízhiány következményei messze túlmutatnak a mezőgazdaságon: az energiagazdálkodást, az ipari termelést, a lakossági vízellátást és a turizmust egyaránt sújtják. A miniszter rámutatott, hogy az elmúlt évek figyelmeztető jelei ellenére az ország nem készült fel megfelelően a víz megtartására, miközben jelentős vízigényű beruházások települtek hazánkba.
A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodási szemléletváltás általában öt-tíz évet vesz igénybe, ennyi időnk azonban már nincs. Az idei, sok esetben helyi és önszerveződő vízmegtartási kezdeményezések ugyanakkor bizonyították, hogy eredményes beavatkozások hosszú tervezés és milliárdos kiadások nélkül is megvalósíthatók. A bejelentett 221 milliárd forintos beruházási keret mellett a kormány célja, hogy a következő hat hónapban egy Balatonnyi vizet pótoljon vissza a tájba.
Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára arról beszélt, hogy az idei tapasztalatok a laikusok számára is nyilvánvalóvá tették a klímaváltozás és a vízhiány drámai hatásait. Kiemelte, hogy a teljes ökológiai rendszer helyreállítására van szükség. Ebben az Akadémia feladata a különböző tudományterületek eredményeinek összekapcsolása, a döntéshozók támogatása megbízható adatokkal, valamint a társadalom hiteles tájékoztatása.
Az együttműködés hiányosságaira hívta fel a figyelmet Kubinyi Enikő, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikai helyettes államtitkára is. Mint mondta, Magyarországon sokféle szaktudás és jelentős mennyiségű megbízható adat áll rendelkezésre a vízkészletekről, a vízminőségről és az időjárás változásairól, ezek az információk azonban nem mindig hozzáférhetők, és ritkán kapcsolódnak össze.
Az előrelépéshez elengedhetetlen, hogy a felhalmozott kutatási adatok szélesebb körben váljanak használhatóvá, és mielőbb gyakorlati megoldások alapjául szolgáljanak. Kubinyi Enikő hangsúlyozta, hogy a tudomány nem hozhat döntéseket a politika helyett, a politika viszont nem engedheti meg magának, hogy tudományos ismeretek nélkül döntsön.
A konferencia előadói és a kerekasztal-beszélgetések résztvevői egyetértettek abban, hogy a különböző ágazatok vízgazdálkodási problémáit tilos elszigetelten kezelni. A közös tudást egységben kell értelmezni, a stratégiai döntéseket pedig tudományos bizonyítékokra kell alapozni.
Ehhez elengedhetetlen a vízigények felülvizsgálata, valamint a településeken összegyűlő csapadékvíz és a tisztított szennyvíz hatékonyabb hasznosítása, szem előtt tartva az ökológiai folyamatokat. A szakértők rámutattak, hogy a táj vízellátottságának javítása bármely éghajlati forgatókönyv esetén előnyös, és hosszú távon alapozza meg a vízgazdálkodás biztonságát.
A megoldások társadalmi elfogadásához elengedhetetlen a közérthető tájékoztatás. A közösségi médiában terjedő leegyszerűsítő állításokkal szemben kiemelten fontos, hogy a valós kutatási eredmények – és a hozzájuk kapcsolódó bizonytalanságok is – világosan, tisztán jussanak el a nyilvánossághoz.
