Az állam 2025-ben csaknem 10 milliárd forintot fordított a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjának átvállalására, és 2026-ban is rendeletben döntött a támogatás fenntartásáról. A kedvezmény kizárólag az állami vízrendszereken nyújtott szolgáltatások díjára vonatkozik, az öntözés egyéb költségeit továbbra is a termelők viselik.

A támogatás jelentőségét jól érzékelteti, hogy a Betakarítási Koordinációs Bizottság ülésén elhangzott becslés szerint az aszály mezőgazdasági kára akár a 600 milliárd forintot is elérheti. Az összevetés ugyanakkor nem mutatja meg, hogy a veszteség mekkora részét lehetett volna öntözéssel megelőzni.

A díjmentesség egyik kockázata, hogy a felhasználók kevésbé érzékelik a víz szűkösségét és a szolgáltatás tényleges költségeit. A gazdák szempontjából az áprilisban és a júliusban átvett víz szolgáltatási díja egyaránt nulla forint lehet, miközben nyáron jóval kisebb vízkészletből, lényegesen nagyobb terhelés mellett kell kiszolgálni az igényeket. A beruházások támogatásakor ezért a teljes költséget és a várható közhasznot egyaránt mérlegelni kell.

A valós költségek meghatározása azonban nem jelenti azt, hogy azokat teljes egészében a termelőkre kellene terhelni. Az állam élelmezésbiztonsági, vízmegtartási vagy vidékfejlesztési szempontok alapján továbbra is támogathatja az öntözést. Ehhez viszont pontosan látni kell a szolgáltatás valós árát, és tisztázni kell, mekkora összeget szükséges félretenni a későbbi felújításokra.

Figyelmeztető példaként szolgál a víziközmű-ágazat helyzete. A lakossági víz- és csatornadíjakat 2013-ban tíz százalékkal csökkentették, majd gyakorlatilag befagyasztották. Ezzel párhuzamosan a szolgáltatók 2024 végéig a hálózatuk hossza után közműadót is fizettek. Az energiahivatal adatai szerint a társaságok állami és önkormányzati támogatás nélkül már 2020-ban mintegy 50 milliárd forintos veszteséget termeltek volna.

A tartós forráshiány a hálózatok állapotában is megmutatkozik. A Magyar Víziközmű Szövetség elnöke egy korábbi nyilatkozatában mindössze évi 1–2 ezrelékes hálózatmegújulási ütemről beszélt. A mindennapi működés fenntartása mellett a szükséges felújítások jelentős része elmaradt, költségük pedig a későbbi évekre halmozódott.

Az öntözésben jelenleg komoly fejlesztések zajlanak. Az agrártárca 2025-ös tájékoztatása alapján a Vidékfejlesztési Program több mint 1300 termelői vízgazdálkodási projektet támogatott, összesen 178 milliárd forint értékben. A beruházási támogatás azonban önmagában nem garantálja, hogy a kiépült rendszerek évtizedek múltán is működőképesek maradnak.

Ha a bevételek és a támogatások nem fedezik az elhasználódó berendezések cseréjét, a gazdák kénytelenek lesznek újabb pályázati forrásokra várni. Egy termelői közösség öntözőrendszere mögött ráadásul nem áll a lakossági vízellátáshoz hasonló állami működési garancia. A rendszeres felújítás elmaradása így akár a szolgáltatás leállásához és a közpénzből létrejött eszközök kihasználatlanságához vezethet.

A fenntartható finanszírozás érdekében minden rendszernél külön kell kalkulálni a lekötött kapacitás fenntartási és pótlási költségeit, valamint a ténylegesen átvett vízmennyiség kiszolgálásának kiadásait. A támogatási konstrukcióknak világosan meg kell határozniuk, hogy ezekből mit és mekkora arányban vállal át az állam. Ez teremthet alapot a gazdák kiszámíthatóbb gazdálkodásához.

A későbbi eszközcserék fedezetét már az első évtől indokolt elkezdeni képezni, és az összeget célzottan a hálózat megújítására kell elkülöníteni. Egy akár húsz évre tervezett beruházás biztonsága nem múlhat csupán az évről évre meghozott költségvetési döntéseken.

Hasonlóan elengedhetetlenek az előre rögzített, átlátható szolgáltatási feltételek. A termelőnek tisztában kell lennie azzal, mekkora vízhozamra számíthat, milyen rendelkezésre állást vállal az üzemeltető, és tartós vízhiány esetén milyen korlátozások lépnek érvénybe.

A rendelkezésre álló vízkészletek fizikai határait egyértelműen jelezték a Tisza–Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer augusztusi nehézségei. Augusztus 17-től a felszíni vizet használó mezőgazdasági termelők határozatlan ideig csupán a korábbi mennyiség felére számíthattak, augusztus 28-ra pedig a Kiskörei-tározó hasznosítható vízkészlete teljesen kimerült.

A rendezett finanszírozás önmagában nem hoz létre több vizet. A tározási kapacitások bővítése, az egyértelmű vízmegosztási szabályok és az előre tervezhető korlátozások viszont érdemben mérsékelhetik a gazdálkodók kockázatait. Mivel jelenleg számos öntözőrendszer kivitelezése zajlik, a hosszú távú működés feltételrendszerét most kell kidolgozni. Enélkül a most megvalósuló, támogatott beruházások idővel újabb állami mentőcsomagokra szorulhatnak.