A víztakarékosság nem jelentheti az öntözés teljes elhagyását, hiszen a zöldfelületek mennyisége és állapota alapvetően határozza meg a települések élhetőségét. Ehelyett a fenntartási gyakorlatot kell újragondolni – mondta a Metszetnek Nádasy László, a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének docense.

A szakember szerint el kell engedni azt az elképzelést, hogy minden zöldfelületet ugyanolyan intenzitással lehet gondozni. Az öntözés során figyelembe kell venni a növények érzékenységét, pótolhatóságát és környezeti szerepét. A szárazságtűrő, gyökérről gyorsan megújuló cserjékre vagy a könnyebben regenerálódó angolpázsitra nem indokolt értékes vizet pazarolni. Az idős, nagy méretű fák megóvására viszont kiemelt figyelmet kell fordítani, és szükség esetén öntözni kell őket. Az általuk nyújtott környezeti előnyök ugyanis csak hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem pótolhatók.

A hatékony kezeléshez előzetes tervezésre és tudatos önkorlátozásra van szükség. A BKM FŐKERT már kidolgozott egy vészhelyzeti protokollt a vízkorlátozás idejére, ám hasonló tervre minden zöldfelület-fenntartónak szüksége lenne. A magánkertek tulajdonosainak is célszerű előre meghatározniuk, mely növényeket mentenek meg mindenképpen, és melyekről mondanak le, ha korlátozottá válik az öntözővíz mennyisége.

Az új telepítéseknél már most a jelenlegi és a várható éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó fajtákat kell előnyben részesíteni. Nádasy László szerint az ország túlnyomó részén búcsút kell inteni a japán juharnak, a hamisciprusoknak és az angolpázsitnak. Helyettük olyan szárazságtűrő, szélsőséges hőmérsékletet is elviselő fajokat érdemes ültetni, amelyek kevesebb vízzel is hosszú távon fenntarthatók.