A prémium búza és liszt előállításának lehetőségét mintegy öt éve kezdték vizsgálni. Az ötletet részben gabonaszállító kamionsofőrökkel folytatott beszélgetések adták. Szirmai Balázs többször hallotta tőlük, hogy a magyar gabonát Olaszországba viszik. Ekkor merült fel benne a kérdés: vajon miért éri meg a külföldi feldolgozóknak a jelentős szállítási költség mellett is megvásárolni az alapanyagot, és milyen termék készül belőle?

A lehetőségek felmérésekor hamar világossá vált, hogy a hagyományos lisztgyártásban nehéz lenne felvenni a versenyt a nagy malmokkal. Ezért nem a mennyiségre, hanem egy meghatározott felhasználási célra szánt, magasabb hozzáadott értékű termékre helyezték a hangsúlyt. A pizzalisztnél ugyanis elengedhetetlen, hogy az alapanyag egyenletes minőségű legyen, és kiszámíthatóan viselkedjen a feldolgozás során.

Ehhez a búzatermesztést is a végtermék követelményeihez kellett igazítaniuk. A megfelelő fajta kiválasztása mellett teljesen újragondolták a tápanyag-utánpótlást és a termesztéstechnológiát is.

"A hazai búzaminősítésben gyakran a fehérje- és a sikértartalom kapja a legnagyobb figyelmet. Ezek valóban fontos mutatók, de önmagukban nem mondanak el mindent arról, hogy egy búza mennyire alkalmas például a tésztaipari vagy a pizzaliszt előállítására" – mondta Szirmai Balázs az Agrárszektornak.

A gazda szerint a megfelelő genetikai háttér önmagában nem garantálja a kívánt minőséget. A tápanyagellátást a helyi körülményekhez és a növény mindenkori igényeihez kell igazítani, miközben az időjárás továbbra is döntően befolyásolja a végeredményt.

Amikor már megfelelő mennyiségű és stabil minőségű gabonát tudtak biztosítani, feldolgozópartnert kerestek. Több hazai malommal is egyeztettek, de a tapasztalatok szerint sok helyen csupán a gyengébb tételek javítására használták volna a prémium búzát. Ez nem felelt meg a céljaiknak, hiszen azt szerették volna, ha a különleges alapanyag szeparáltan kezelve, saját értékeit megőrizve jut el a piacra.

A Király Rolanddal kialakított együttműködés révén végül sikerült megvalósítani az elképzelést. A fejlesztés során nemcsak a gabona minőségére, hanem az őrlési technológiára is kiemelt figyelmet fordítottak. A gazdák feladata a kifogástalan alapanyag megtermelése, míg a feldolgozó felel azért, hogy az őrlés és a kész liszt tulajdonságai maradéktalanul kielégítsék a szakmai felhasználók igényeit.

Az irányváltás mögött a gabonatermesztés romló jövedelmezősége is meghúzódik. Szirmai Balázs tapasztalatai szerint a búza felvásárlási ára ma is nagyjából az öt évvel ezelőtti szinten mozog, miközben a termelési költségek ugrásszerűen megemelkedtek. Emiatt egyre nehezebb tisztes nyereséget elérni, fejlesztéseket finanszírozni vagy hosszabb távra tervezni.

A nemzetközi verseny tovább szűkíti a hazai gazdálkodók mozgásterét. A magyar birtokszerkezet mellett ugyanis rendkívül nehéz pusztán tömegtermeléssel versenyezni azokkal a külföldi gazdaságokkal, amelyek sokkal nagyobb táblákon, kedvezőbb adottságok mellett és hatékonyabb gépesítéssel termelnek.

Szerinte azonban nemcsak a termelők néznek szembe nehézségekkel: a malmok és a pékségek is komoly költségnyomás alatt dolgoznak. Ezért kulcskérdés, miként oszlik meg a végtermék értéke az ellátási lánc szereplői között. Ha a magyar búzából külföldön készül magasabb rendű áru, a feldolgozásból származó haszon jelentős része is az országhatáron kívül keletkezik.

A hazai prémium lisztek térnyerését a berögzült vásárlói szokások is nehezítik. Sok pizzéria és vendéglátóhely az olasz származást eleve a minőség kizárólagos garanciájának tekinti, miközben az olasz feldolgozók jelentős mennyiségű importbúzát használnak fel. A jó lisztet valójában nem az országhatár határozza meg, hanem az alapanyag, a technológia és a célnak megfelelő tulajdonságok összessége.

A beszámolók alapján a magyar pizzalisztet kipróbáló szakemberek kimondottan kedvezően fogadták a terméket. A minőség megítélésekor ugyanis a laboratóriumi eredményeken túl a gyakorlati tapasztalat a döntő, hiszen a lisztnek a mindennapi munka során, a kemencék mellett kell bizonyítania.

A prémium termékek előállítása önmagában nem orvosolja a magyar mezőgazdaság valamennyi jövedelmezőségi gondját, de járható utat mutat arra, hogy az érték helyben maradjon. Ehhez Szirmai Balázs szerint hosszú távú partnerségekre, megbízható minőségre és olyan értékesítési modellre van szükség, amelyből a gabonát előállító gazdák is méltányos arányban részesülnek.