Koncz Máté, a MOSZ elnöke elmondta, hogy az agrárium szereplőinek jelenleg sem okuk, sem alapjuk nincs a derűlátásra. Ez komoly gond, hiszen a mezőgazdaságból élők számára gyakorlatilag elveszett a jövőkép. A klímaváltozás egyre látványosabbá vált, mivel az év nagy részében szinte egyáltalán nem esett az eső – emlékeztetett a szakember. Erre a problémára pedig egyelőre nincs válaszunk. Bár a szakértők már korábban is figyelmeztettek, hogy a víz a jövőben stratégiai erőforrás lesz, ezt akkor még kevesen vették komolyan. Sokáig tartotta magát az az elképzelés is, hogy Magyarország víznagyhatalom. Most már látjuk, a kettő állítás közül melyik a valós – mutatott rá Koncz Máté.

Velünk marad a klímaváltozás

A MOSZ elnöke szerint minden jel arra utal, hogy a magyaroknak a jövőben is a mostanihoz hasonló, szélsőséges időjárásra kell készülniük, és semmi sem mutat a tendencia megváltozására. Ezzel viszont az a legnagyobb baj, hogy Magyarországon korábban soha nem kellett azzal számolni, hogy maga az ivóvízbázis és az ivóvízellátás is veszélybe kerülhet. Amikor az aszály kapcsán már arról kell beszélnünk, hogy lesz-e egyáltalán elég ivóvíz, az hazánk számára egy teljesen új helyzetet teremt – fogalmazott Koncz Máté. Hozzátette: fizikai képtelenség annyi víztározót építeni, amennyi felvehetné a versenyt a talaj természetes vízmegtartó képességével. Éppen ezért mindent meg kell tenni a talajvízszint megőrzéséért, sőt, lehetőség szerint annak emeléséért is.

Az élelmiszer-ellátás kapcsán a szakember kiemelte: ha a Hajdúságban nem tudnak búzát aratni, az már nem csupán az ottani gazdák problémája, hanem országos ellátásbiztonsági kérdés. Szintén komoly gondot jelent, hogy bár korábban három kukoricafeldolgozó is épült Magyarországon, az idei termés még a hazai alapanyagigényt sem fogja fedezni. Jelenleg arra lehet számítani, hogy a betakarított mennyiségnek csak egy kisebb része lesz alkalmas élelmiszer- vagy takarmányipari célokra; a nagyobb részben olyan magas lesz a toxinszint, ami a feldolgozást is ellehetetleníti. A MOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az uniós szabályozás értelmében a toxinos kukorica külön kategóriát képvisel, amelynek felhasználásához speciális engedélyek szükségesek. Erősen kérdéses tehát, hogy a feldolgozók át tudják-e, vagy egyáltalán át akarják-e venni ezt az alapanyagot.

Az állattenyésztés is megérzi a vízhiányt

Az elfogyó víz az állattartó telepeket is kritikus helyzetbe hozza – hívta fel a figyelmet az elnök. Ma már nem magától értetődő, hogy elegendő ivóvizet tudnak-e biztosítani egy baromfi- vagy szarvasmarhatelepen. Ráadásul a baromfitartás ma már elképzelhetetlen hűtő- és klímarendszerek nélkül, ezek működtetése azonban több vizet emészt fel, mint amennyit maguk az állatok elfogyasztanak. Emiatt az ország bizonyos részein már nem is adnak ki engedélyt új állattartó telepek építésére, mivel a helyi vízbázis egyszerűen nem bírna el több vízkivételi pontot. További súlyos problémát okoz a kérődző állatok tömegtakarmányának biztosítása, hiszen a szénát és az erjesztett silótakarmányt szinte lehetetlen importból fedezni. Ha ezeket nem tudjuk belföldön megtermelni, az több hazai állatfaj tenyésztését is ellehetetlenítheti.

A magasan feldolgozott élelmiszerek jellemzően külföldről érkeznek

Természetesen az élelmiszeripart sem hagyta érintetlenül a kialakult válság. A magyarországi boltok polcain található, magasan feldolgozott élelmiszerek többsége külföldről származik. Jól látható az a tendencia, hogy bár az alapanyagok ára sokszor csökken, a késztermékeké továbbra is magasan marad. Jó példa erre a poharas joghurt, amelynek az ára akkor sem esett vissza, amikor a nyerstej felvásárlási ára a felére zuhant. Koncz Máté szerint azt még valahogy meg lehet érteni, ha a tejpiac összeomlása miatt a feldolgozók nem tudnak többet fizetni a gazdáknak, az viszont elfogadhatatlan, hogy ilyen nyomott árak mellett kétéves szerződések aláírására kényszerítik a termelőket.

Mi lesz így a mezőgazdasággal?

Csongrád-Csanád és Békés vármegyében akadnak olyan gazdaságok, ahol már 2021-ben sem tudtak érdemi kukoricatermést betakarítani, és azóta egyetlen jó évük sem volt. Az 2020-as évek kezdete óta az ország bizonyos részein gyakorlatilag lehetetlenné vált a nyereséges termelés. A tartalékok elfogytak, a hitelkeretek kimerültek, a támogatások pedig már csak a veszteségek enyhítésére elegendőek. Jogosan merül fel a kérdés: mi lesz azokkal a területekkel, ahol többé nem lehet gazdaságosan ipari növényeket termeszteni? És mi a sorsa azoknak a kistulajdonosoknak, akik számára a földbérleti díj jelentette az egyetlen jövedelemkiegészítést? Ezekre a kérdésekre egyelőre senki sem tud megnyugtató választ adni.

A szakember becslései alapján a mezőgazdasági szektor vesztesége már most eléri az 500-600 milliárd forintot, ami nagyjából három átlagos év teljes hasznának felel meg. Emiatt végveszélybe kerültek azok a beruházások is, amelyeket idén kellene elindítani. Az ágazatot jól ismerő szakértők egyetértenek abban, hogy a jelenlegi kritikus helyzetből való kilábalást már nem lehet pusztán új beruházásokra alapozni.

Mi lehet a megoldás?

Az elnök leszögezte: nem létezik egyetlen, mindenki számára üdvözítő és általánosan érvényes megoldás. Minden gazdálkodónak egyénileg kell megtalálnia azokat az utakat és módszereket, amelyek a saját vállalkozása túlélését biztosíthatják. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a kormányzat valódi partnerként tekintsen a termelőkre. Elő kell segíteniük a termékpályákon az egyenlőbb jövedelemelosztást, hogy a válság terheit ne kizárólag a gazdák viseljék. A döntéshozóknak határozottabban kellene fellépniük az importdömping piacromboló hatása ellen, támogatniuk kell a termelés fenntartását, és olyan szabályozási környezetet szükséges kialakítaniuk, amely igazodik a mezőgazdaság egyedi sajátosságaihoz. Ezen felül kiemelt feladat kellene hogy legyen a gazdatársadalom és a lakosság folyamatos edukációja is.

A MOSZ hangsúlyozza: a lakosság részéről sokkal nagyobb fogyasztói tudatosságra van szükség, valamint elengedhetetlen egy víztakarékos életmód elsajátítása. A gazdálkodóknak nyitniuk kell az új megközelítések, a modern vízmegtartó technológiák és alternatív megoldások felé. Alaposan mérlegelniük kell a tervezett beruházások megtérülését, és a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az ágazati összefogásra.