Az 1875-ben lefektetett aranykorona-rendszer még egy olyan korszak viszonyaira épült, amikor a belvizek miatt a víz jelenléte inkább kockázatot jelentett, a vízhiány pedig nem számított rendszerszintű problémának a Kárpát-medencében. Napjainkban viszont egy jól működő öntözőrendszer vagy egy garantált vízszolgáltatási szerződés egyetlen pluszpontot sem jelent a földterületek hivatalos minősítésénél, jóllehet az aszályos gazdasági környezetben éppen ezek a tényezők határozzák meg a terület valós értékét - írja az Agrárszektor Metszet rovatában.

A piac már felismerte ezt az anomáliát, és a hivatalos szabályozásnál jóval rugalmasabban reagál a változásokra. Az OTP Termőföld Értéktérkép elemzése rámutat, hogy a klímaváltozás egyértelmű hatást gyakorol a földárakra és a haszonbérleti díjakra, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara gyakorlatában pedig az öntözhetőség már jelenleg is elfogadott indoknak számít a hivatalos árazástól való eltérésre. A piaci folyamatokat jól szemlélteti, hogy miközben a magyarországi szántók hektáronkénti átlagára folyamatosan emelkedik, a papíron kiváló minőségű, ám vízbiztonság nélküli mikrokörzetekben a földárak már csökkenni kezdtek. A befektetési biztonságot ugyanis ma már nem önmagában a termőtalaj minősége, hanem a hozzáférhető víz garantálja.

Ugyanakkor lényeges különbséget kell tenni a jogi értelemben vett vízhozzáférés és a tényleges vízbiztonság között. A kiépített infrastruktúra és az érvényes vízjogi engedély önmagában még nem garantálja a termelés biztonságát. Beruházási szempontból az a döntő tényező, hogy a parcellához kapcsolódik-e olyan jogilag kikényszeríthető, hosszú távú vízszolgáltatási szerződés, amely egy aszályos csúcsidőszakban is biztosítani tudja a szükséges vízmennyiséget.

Az öntözésfejlesztés mellett a vízmegtartó és a talajvízpótló képesség is kulcsfontosságúvá vált. A jövő agráriumának vízbiztonsága nemcsak a csövek és szivattyúk telepítésén múlik, hanem azon az elven is, hogy a lehulló csapadékot a lehető legnagyobb mértékben helyben kell tartani. Azok a területek, amelyek víztározókkal, a belvíz visszatartását célzó megoldásokkal vagy a beszivárgást segítő talajművelési technológiával rendelkeznek, lényegesen értékesebbek. A talajban megőrzött víz ugyanis a legtermészetesebb és leghatékonyabb hozamkockázat-kezelési eszköz.

A meglévő, stabilitást nyújtó aranykorona-rendszer teljes eltörlése helyett egy kiegészítő vízbiztonsági mutató bevezetésére lenne szükség. Ennek a mutatónak komplex módon kellene vizsgálnia a jogi vízhozzáférést, a tényleges szerződéses szolgáltatási biztonságot, a fizikai infrastruktúra állapotát, a vízforrások kiszámíthatóságát, valamint az adott terület vízmegtartó képességét.

Egy ilyen objektív mérőszám alkalmazása a finanszírozás területén is alapvető jelentőséggel bírna. A bankok, az integrátorok és az állami támogatási rendszerek kizárólag így tudják pontosan felmérni a beruházási kockázatokat, hatékonyan megkülönböztetve a valódi vízbiztonságot teremtő projekteket azoktól, amelyek egy komolyabb aszály idején működésképtelenné válnának. A klímaváltozás már átírta a magyar mezőgazdaság működését, most a földértékelési rendszeren a sor, hogy igazodjon a valósághoz.