A legfontosabb természetes megoldások közé tartozik a rendszeres komposztálás és a mulcsozás. A szerves anyag javítja a talaj szerkezetét, míg a talajtakarás csökkenti a párolgást és segít hosszabb ideig megőrizni a nedvességet.

A megfelelő módszer kiválasztásánál ugyanakkor a talaj típusa is döntő: a homokos talajon elsősorban a víz megtartását, a kötött talajokon inkább a beszivárgást és a szerkezet javítását kell segíteni. A korszerűbb megoldások, például a gyapjúalapú talajjavítók, a hidrogélek, a biochar vagy a kókuszrost szintén javíthatják a vízgazdálkodást, de ezek inkább kiegészítő eszközök.

A legjobb eredményt továbbra is a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, a felszín takarása, az esővíz helyben tartása és a tudatosabb öntözés együttes alkalmazása adja.

A szárazodó magyar kertek jövőjének kulcsa ezért nem az, hogy minél több vizet használjunk fel, hanem hogy a lehulló és kijuttatott víz minél nagyobb részét sikerüljön a talajban tartani. Egy jól felépített, takart és élő talaj hosszabb távon természetes víztározóként működhet, és ellenállóbbá teheti a kertet az egyre gyakoribb aszályos időszakokkal szemben.