A lustakert nem egy elhanyagolt területet jelent, hanem egy tudatosan megtervezett életteret, amelynek fenntartását a természetes folyamatok is segítik. Különösen hasznos megoldás lehet mindazoknak, akiknek kevés idejük jut kertészkedésre, vagy csak ritkán látogatnak el a nyaralójukba. A legfőbb cél az, hogy a növények hosszabb ideig magukra hagyhatók legyenek, így egy-egy kihagyott hét sem okoz látványos problémát.

Ehhez mindenekelőtt a termőhely adottságait kell felmérni. Nem elég csupán a növények szépségére figyelni, a kert fényviszonyaihoz, talajához és vízellátottságához is alkalmazkodni kell. Napos, száraz ágyásban például a levendula, a kakukkfű vagy a varjúháj jelenthet jó választást, a félárnyékos, nedvesebb helyekre viszont más fajok valók. Egy vízigényes növény száraz, homokos talajon állandó öntözést kíván, ezért jóval kevesebb munkával jár, ha eleve a körülményekhez illő fajtákat ültetünk.

A fenntartási igényt a gyepfelület csökkentésével is érdemes mérsékelni. A hagyományos pázsit rendszeres fűnyírást, öntözést és gondos ápolást igényel, ezért csak ott célszerű megtartani, ahol valóban szükség van rá. Másutt évelőágyás vagy talajtakaró növényzet válthatja fel, a ritkábban használt kertrészekben pedig a kevésbé gondozott, vadvirágosabb füves terület is tökéletesen megfelel. A megmaradó gyephez érdemes szárazságtűrő fűkeveréket választani, és elfogadni, hogy nyáron nem feltétlenül marad élénkzöld. Sok fűféle nyugalmi állapotban vészeli át a forró időszakot, majd az őszi csapadék hatására magától újra kizöldül.

A talajtakarás szintén sok időt takaríthat meg. A csupasz földfelszín rendkívül gyorsan kiszárad, és a gyomok is könnyebben megtelepednek rajta. Az aprított ágakból, fakéregből vagy szalmából kialakított mulcsréteg hatékonyan mérsékli a párolgást, lebomlása során pedig értékes szerves anyaggal gazdagítja a talajt. Hasonló védelmet nyújtanak a talajtakaró növények is, amelyek árnyékolják a felszínt, és természetes módon szorítják vissza a gyomokat.

Az évenkénti mélyszántás és mély ásás sem mindenhol indokolt. A talajban élő giliszták és mikroorganizmusok kulcsszerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában és a talajszerkezet javításában, a rendszeres, drasztikus bolygatás viszont megzavarhatja ezt az érzékeny életközösséget. Sok esetben bőven elegendő a felszínre terített komposzt, a mulcsozás és a minimálisra korlátozott talajmunka. Erre épül az ásás nélküli kertészkedés módszere is, amely nem tiltja a beavatkozást, csupán a fölösleges talajforgatást kerüli el.

A növények közül az évelők illenek a legjobban a kevés gondozást igénylő kertekbe, hiszen ezeket nem kell minden tavasszal újratelepíteni. Az önvetéssel vagy sarjakkal terjedő fajok idővel nagyobb felületet is képesek benépesíteni, így jelentősen csökkentik a vetéssel és palántázással járó feladatokat. Terjedésüket ugyanakkor érdemes szemmel tartani, nehogy teljesen kiszorítsák a szomszédos növényeket.

A víztakarékosság alapelve, hogy a lehulló csapadékból a lehető legtöbbet tartsuk meg a kertben. Az esővízgyűjtés mellett lejtős területen kisebb mélyedésekkel vagy vízvisszatartó árkokkal is lassítható a lefolyás. A mulcsréteg mérsékli a párolgást, a talaj szervesanyag-tartalmának növelése pedig hatékonyan javítja a vízmegtartó képességet. Ha locsolásra van szükség, a ritkább, de alaposabb vízpótlás mindig kedvezőbb a mindennapos, felszínes öntözésnél. Emellett a csepegtető rendszerek közvetlenül a gyökerekhez juttatják a vizet, minimális veszteséggel.

A gyomokhoz való hozzáálláson is érdemes finomítani. A veteményesben továbbra is vissza kell szorítani a haszonnövényekkel versengő fajokat, a kert többi részét azonban nem muszáj teljesen steril tisztaságban tartani. A kevésbé használt szegletekben meghagyott vadvirágok táplálékot és menedéket nyújtanak a rovaroknak. A beporzók mellett ráadásul olyan ragadozó ízeltlábúak is megtelepedhetnek a növényzeten, amelyek segítenek a kártevők természetes gyérítésében.

A lustakert mindezek ellenére sem válik teljesen önfenntartóvá. Metszésre, a beteg növények eltávolítására, a túlzottan terjedő fajok kordában tartására és aszályos időszakban öntözésre továbbra is szükség lehet. A körültekintően megválasztott növényekkel és a természetbarát gondozási elvekkel azonban jelentősen ritkíthatók a beavatkozások, így sokkal több idő jut a kert zavartalan élvezetére.