A hosszú, csapadékmentes időszakok és a hőhullámok a kiskertekben is jelentősen megnehezítik a termesztést. Ahol nincs lehetőség a rendszeres öntözésre, ott különösen sokat számít, hogy a veteményes növényei mennyire illeszkednek a helyi adottságokhoz. A fajválasztás mellett a vetés időzítése és a talaj vízmegtartó képessége is alapvetően meghatározza a várható termést.
A növények különféle módokon alkalmazkodnak a vízhiányhoz. Egyes fajok mélyre hatoló gyökereikkel a talaj alsóbb rétegeiből veszik fel a nedvességet, mások apróbb, viaszos vagy szőrös leveleikkel mérséklik a párologtatást. A rövid tenyészidejű növények pedig jól megválasztott vetési időponttal még a legforróbb nyári hetek beköszönte előtt beérlelhetik termésüket.
A szárazságtűrés ugyanakkor nem egyenlő az állandóan alacsony vízigénnyel. A csírázás, a virágzás és a termésképzés sok fajnál kiemelten érzékeny fenofázis, amikor a vízhiány komoly terméskiesést vonhat maga után.
A hüvelyesek közül a csicseriborsó jó választás lehet a szűkösen öntözhető kertekbe. Jól bírja a meleget, viszonylag mélyre nyúló gyökérzetet fejleszt, és lényegesen jobban viseli a szárazságot, mint a zöldborsó vagy a zöldbab. Bár fejlődése kezdetén igényli a nedves talajt, később a mérsékelten száraz időszakokat is átvészeli. A virágzás és a hüvelyképződés idején fellépő súlyos vízhiány azonban ennél a növénynél is csökkenti a terméshozamot.
A szárazbab termesztése szintén szóba jöhet, jóllehet általában több vizet igényel, mint a csicseriborsó. A rövidebb tenyészidejű bokorbabfajták előnye, hogy megfelelő időzítéssel elkerülhetik a legsúlyosabb nyári hőséget. Virágzáskor és a hüvelyek fejlődésekor viszont ezek is érzékenyek a kiszáradásra. A folyamatosan szedhető zöldbab vízellátása rendszerint még nagyobb odafigyelést kíván.
A különlegesebb zöldségek közül az okra, más néven bámia kifejezetten jól viseli a forró nyarakat. Melegkedvelő növény lévén csak kellően felmelegedett talajba érdemes vetni. Mély gyökérzete segíti a hatékony vízfelvételt, de a tartós aszály nála is kevesebb és gyengébb minőségű hüvelyt eredményez. Zsenge terméseit rendszeresen szedni kell, különben gyorsan megfásodnak.
A mángold a spenótnál sokkal jobban tűri a nyári meleget, erőteljes gyökérzetével pedig a változó körülményekhez is viszonylag jól alkalmazkodik. Tartós vízhiány esetén ugyanakkor lelassulhat vagy teljesen leállhat a levélképződése. Félárnyékos fekvésben, jó minőségű talajban és mulcsozással védve jóval tovább szedhető marad.
A földimandula, vagyis a tigrismogyoró ehető, édeskés föld alatti gumókat nevel. A szárazabb periódusokat viszonylag jól elviseli, a kielégítő terméshez azonban szüksége van nedvességre. Telepítése előtt érdemes figyelembe venni az agresszív terjedési hajlamát is, kedvező feltételek mellett ugyanis nehezen kiirtható gyommá válhat.
A gyümölcstermők közül a mandula, a füge és a kínai datolyaként ismert jujuba kifejezetten alkalmas a melegebb, szárazabb fekvésű kertekbe. A mandula mélyre hatoló gyökérzetével a mélyebb talajrétegek vízkészletét is eléri. A füge a begyökeresedést követően stabilan viseli a nyári aszályt, bár tartós vízhiányban a gyümölcsei apróbbak maradhatnak. A meleg, védett termőhely kiválasztása mindegyiküknél elengedhetetlen.
A kajszi szintén jól elviseli a mérsékelten száraz környezetet, ám a megfelelő termésmérethez elengedhetetlen a vízpótlás. A naspolya és egyes berkenyefajok ugyancsak számításba vehetők. A gyümölcsfák szárazságtűrését ugyanakkor nemcsak a fajta, hanem a talajminőség, a fa kora és az alkalmazott alany is erősen befolyásolja.
Az alma, a körte és a birs megbízható minőségű terméséhez általában bőségesebb vízellátásra van szükség. Különösen érzékenyek a kiszáradásra a sekélyen gyökeresedő, gyenge növekedésű alanyra oltott fák. A szilva és a cseresznye vízigénye közepesnek mondható, de a termésnövekedés fázisában ezek is meghálálják az öntözést. A dió szintén kiegyenlített vízellátás mellett terem biztonságosan és kiváló minőségben.
A bogyós gyümölcsűek – mint a málna, a szamóca és a ribiszke – kevésbé valók aszályra hajlamos kertekbe. Sekély gyökérzetük miatt hamar megsínylik a vízhiányt, ami a termés mennyiségén és minőségén is azonnal megmutatkozik. A köszméte valamivel szívósabb, de tartós szárazságban ez a cserje is alulteljesít. Szárazabb fekvésbe a homoktövis jelenthet alternatívát, ám a telepítés utáni években az öntözése ennek is elengedhetetlen.
A frissen elültetett gyümölcsfák vízellátásáról az első két-három évben mindenképpen gondoskodni kell, még akkor is, ha később kifejezetten jól tűrik majd a szárazságot. A mélyre nyúló gyökérzet megerősödéséig a fiatal fák sokkal védtelenebbek a csapadékhiánnyal szemben.
A növények szelekcióján túl a talaj helyes kezelésével mérsékelhető leginkább a kert öntözési igénye. A morzsalékos, humuszban gazdag talaj sokkal több nedvességet képes raktározni. Emiatt a rendszeres komposztálás és a forgatás nélküli, kímélő talajművelés nagyban segíti a növényeket a száraz hetek átvészelésében.
A szalmával, fűnyesedékkel vagy faaprítékkal végzett talajtakarás hatékonyan gátolja a talaj felmelegedését és a nedvesség elpárolgását. A gyomok visszaszorítása szintén kulcsfontosságú, hiszen a gyomnövények közvetlenül a kultúrnövények elől vonják el a szűkös vízkészletet.
A veteményezési ütemtervet célszerű a természetes csapadékviszonyokhoz igazítani. A korán földbe kerülő, rövid tenyészidejű növények többsége már a kánikula és az aszály beállta előtt betakarítható. Korlátozott öntözési lehetőségek mellett sem kell lemondani a saját zöldségről és gyümölcsről, mindössze a fajták tudatos kiválasztására és a talajnedvesség megőrzésére kell helyezni a hangsúlyt.









