A mérések szerint 2026 első kilenc hónapja 1901 óta a legszárazabb időszak volt Magyarországon. Januártól szeptember végéig országos átlagban mindössze 251,7 milliméter csapadék hullott, ami 47 százalékkal maradt el az 1991–2020 közötti időszak sokéves átlagától. A nyári aszályt követően szeptemberben is csupán 15,1 milliméter eső érkezett, így a kertek jelentős részében súlyos vízhiánnyal indult az ősz.
A hűvösebb idő beköszöntével és a nappalok rövidülésével a növények kevesebb vizet párologtatnak el, a lombhullató fajok pedig fokozatosan nyugalmi állapotba vonulnak. A kiszáradt talaj azonban ettől önmagában még nem töltődik fel. Ha hetekig nincs érdemi csapadék, a gyümölcsfák, a bogyós gyümölcsűek, valamint a frissen ültetett fák és cserjék öntözését érdemes folytatni. Ez különösen a gyenge vízmegtartó képességű homoktalajokon elengedhetetlen.
A gyakori, felszínes locsolás helyett a ritkább, de alapos vízpótlás a célravezető. Egy kifejlett gyümölcsfa esetében a víznek 30–50 centiméter mélyen kell átnedvesítenie a talajt. Egy közepes méretű fánál alkalmanként 40–80 liter víz kijuttatása is indokolt lehet, a pontos mennyiséget azonban a fa mérete, a talaj típusa és az aktuális nedvességtartalma határozza meg. A vizet lassan és elsősorban a korona alatti csurgóra juttassuk ki, ne közvetlenül a törzshöz. A vízfelvételben kulcsfontosságú hajszálgyökerek jelentős része ugyanis a törzstől távolabb helyezkedik el. A késő őszi feltöltő öntözést mindenképpen a tartós fagyok beállta előtt kell elvégezni.
Az aszály káros hatásai nem érnek véget a lombhullással. A gyümölcsfák már nyáron és kora ősszel felkészülnek a következő szezonra: rügyeket fejlesztenek és tápanyagokat halmoznak fel. Tartós vízhiány esetén lelassul a hajtásnövekedés és a fotoszintézis, a levelek idő előtt lehullanak, és kevesebb vagy gyengébb termőrügy képződik. Emiatt a károsodott fa tavasszal ugyan kihajthat, mégis gyengébben virágzik majd, és kevesebb termést hoz. A tartalékok kimerülése ráadásul a téli fagyokkal és a jövőbeli aszályokkal szembeni ellenállást is gyengíti. A fiatal egyedek különösen sebezhetők, hiszen fejletlenebb gyökérzetük jóval kisebb talajtérfogatból tudja felvenni a nedvességet.
A hiány nagyságát jól mutatja, hogy a HungaroMet mérései szerint az ország jelentős részén 150–200 milliméter víz hiányzott a felső egyméteres talajréteg teljes telítettségéhez. Október elején a mélyebb rétegek hasznosítható vízkészletének helyenként csupán 10–20 százaléka maradt meg. Egy átlagos hazai tél mintegy 115 milliméternyi csapadéka ezért önmagában nem képes rendezni ezt a deficitet. A talaj feltöltődését egy hosszan tartó, csapadékos és mérsékelt időjárás segítené leginkább. A több napon át tartó csendes eső és a lassan olvadó hó sokkal hatékonyabban szivárog be a földbe, mint a hirtelen lezúduló záporok.
A kertekben kiemelt figyelmet kell fordítani a kijuttatott víz megőrzésére is. A fák koronája alatt elterített, 5–10 centiméter vastag szerves mulcs hatékonyan mérsékli a párolgást. Erre a célra faapríték, lomb vagy érett komposzt egyaránt megfelel, a törzs közvetlen tövében azonban érdemes néhány centiméteres sávot szabadon hagyni a kéregrothadás megelőzése érdekében. A talaj szervesanyag-tartalmának növelése, valamint a mély forgatás mellőzése szintén javítja a vízmegtartást. Csepegtető öntözés alkalmazásakor ügyeljünk arra, hogy a rendszer szélesebb sávot nedvesítsen át, ne csupán egyetlen pontra koncentrálja a vizet.
