A talajjavításban és a fenntartható mezőgazdaságban egyre nagyobb figyelmet kapó bioszén szerves alapanyagokból, például faaprítékból, gallyakból vagy növényi maradványokból készül. Előállításakor a biomasszát magas hőmérsékleten, oxigénhiányos környezetben hevítik. A pirolízisnek nevezett folyamat végén szénben gazdag, viszonylag stabil anyag keletkezik.

A bioszén nem azonos a fahamuval, a grillezéshez használt faszénnel vagy a komposzttal. A hamu főként ásványi anyagokat tartalmaz, és jelentősen emelheti a talaj kémhatását, míg a komposzt lebomló szerves anyagokkal és tápanyagokkal gazdagítja a földet. A bioszén önmagában rendszerint nem biztosít teljes értékű tápanyag-utánpótlást. Tulajdonságait az alapanyag és a gyártás módja is meghatározza, ezért nem minden változata alkalmas kertészeti felhasználásra.

Egyik legfontosabb jellemzője a rendkívül porózus szerkezet. Apró üregei és járatai bizonyos körülmények között képesek visszatartani a vizet és az oldott anyagokat, ami különösen a gyorsan kiszáradó homoktalajokon jelenthet nagy előnyt. A kötött agyagtalajokban ezzel szemben eltérőek a vízmozgás és a levegőzés feltételei, így ott a bioszén hatása is jóval összetettebb. A végeredményt a szemcseméret, a kijuttatott mennyiség és a talajba keverés módja egyaránt befolyásolja.

A jobb vízmegtartás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy elhagyhatóvá válik az öntözés, vagy hogy a növények automatikusan szárazságtűrővé válnak. A bioszén elsősorban a talaj fizikai tulajdonságainak javításával segíti a nedvesség és a tápanyagok hatékonyabb hasznosulását.

Felülete képes megkötni bizonyos tápanyagokat, ezáltal mérsékelheti a kimosódásukat. Ez különösen akkor bizonyul hasznosnak, ha megfelelő szervesanyag- és tápanyag-utánpótlás mellett alkalmazzák. Bár pórusai kedvező környezetet teremthetnek egyes mikroorganizmusok számára, a talajéletre gyakorolt hatása nem minden esetben egyértelműen pozitív. A siker nagymértékben múlik a talaj kiindulási állapotán, a termesztett növényen, valamint a felhasznált anyag minőségén.

A bioszén a klímavédelemben is fontos szerepet kaphat. A növények által megkötött szén egy része a pirolízis során stabilabb formába alakul át, így megfelelő körülmények között hosszú ideig a talajban maradhat. A tényleges klímavédelmi haszon azonban az alapanyag eredetétől, az előállítás energiaigényétől, a szállítástól és a felhasználástól is függ. Emiatt a gyártás nem minden esetben jár nettó szén-dioxid-megtakarítással.

Kertészeti célra kizárólag ellenőrizhető eredetű és megbízható minőségű terméket érdemes beszerezni. A nem megfelelő alapanyagból vagy szakszerűtlen eljárással előállított bioszén ugyanis nehézfémeket és káros szerves vegyületeket is tartalmazhat.

A talaj kémhatására szintén ügyelni kell. Egyes bioszenek kifejezetten lúgosak, ezért a meszes, magas pH-jú talajokon a túlzott használatuk akadályozhatja például a vas és a mangán felvételét. Ilyen adottságú területeken az alkalmazás előtt különösen indokolt elvégezni egy talajvizsgálatot. A friss bioszén emellett átmenetileg úgy köthet meg tápanyagokat, hogy azok kevésbé válnak hozzáférhetővé a növények számára. Emiatt célszerű érett komposzttal vagy egyéb szerves anyaggal keverve kijuttatni, szigorúan követve a gyártói útmutatót.

A kiskertben első lépésként azt érdemes tisztázni, pontosan milyen talajproblémát szeretnénk orvosolni. A gyenge vízmegtartású, homokos földben kifejezetten hasznos kiegészítő lehet, a jó szerkezetű, megfelelő szervesanyag-tartalmú és termékeny talajon viszont ritkán hoz érdemi változást.

Első alkalommal ajánlott kisebb területen tesztelni a terméket, és megfigyelni a növények reakcióját. A bioszenet az előírt adagolásban, egyenletesen kell a talaj felső rétegébe dolgozni, lehetőleg komposzttal társítva. A nagyobb mennyiség nem feltétlenül jelent jobb hatást, így a dózist semmiképp se becslés alapján határozzuk meg.

A bioszén alkalmazása hosszú távú talajjavítási stratégia, nem pedig gyors megoldás minden felmerülő kerti gondra. Használata akkor indokolt, ha azt a talaj állapota és a termesztési célok kifejezetten megkívánják, a rendszeres szervesanyag-pótlás és a tudatos öntözés kiegészítéseként.