A sikeres téli tárolás már a kertben elkezdődik. A fajta, a tápanyagellátás és az öntözés egyaránt befolyásolja, meddig őrzi meg minőségét a termés. A túlzott nitrogéntrágyázás lazább szövetű, rosszabbul tárolható zöldségeket eredményezhet, a rendszertelen vízellátás miatt kialakuló repedéseken pedig könnyebben bejutnak a rothadást okozó mikroorganizmusok.
A hosszabb tárolásra szánt gyökérzöldségeket lehetőleg száraz időben szedjük fel, de ne várjuk meg, amíg a talaj kőkeményre szárad. Ásóvillával óvatosan lazítsuk meg a földet, majd kézzel emeljük ki a termést. Az ütődések és vágások rontják az eltarthatóságot, ezért a gyökerekről a földet se egymáshoz csapkodva távolítsuk el.
Tárolás előtt a gyökérzöldségeket általában nem érdemes megmosni. Elég óvatosan leszedni róluk a nagyobb földdarabokat, a vékony talajréteg a kiszáradás ellen is védhet. Csak ép, egészséges termést tegyünk el télire. A sérült, de még fogyasztható darabokat használjuk fel először, a beteg, rothadó példányokat pedig különítsük el és dobjuk ki.
A sárgarépából elsősorban a késői, jó tárolhatóságú fajták alkalmasak téli tartaléknak. Betakarításuk többnyire októberben vagy november elején esedékes, még a komolyabb fagyok előtt. A leveleket közvetlenül a gyökérnyak fölött távolítsuk el úgy, hogy a gyökértest ne sérüljön.
A sárgarépa 0–2 Celsius-fokon, 95–100 százalékos relatív páratartalom mellett őrzi meg legjobban a frissességét. Otthon bevált megoldás az enyhén nyirkos homokba rétegezés. A gyökereket ládába helyezve homokkal válasszuk el egymástól, hogy ne érintkezzenek közvetlenül. Megfelelő pincében így 4–6 hónapig is eltarthatók. Meleg, száraz helyen viszont gyorsan fonnyadnak, ezért a homok nedvességét időnként ellenőrizni kell.
A petrezselyemgyökér különösen érzékeny a kiszáradásra. Bár a kisebb fagyokat elviseli, a tárolásra szánt termést még a talaj átfagyása előtt célszerű felszedni. A sárgarépához hasonlóan 0–2 Celsius-fokon, magas páratartalom mellett, enyhén nedves homokban tárolható. Jó körülmények között 3–5 hónapig maradhat felhasználható. Kisebb mennyiséget a hűtőszekrény zöldségesrekeszében, lyuggatott zacskóban is tarthatunk néhány hétig, megtisztítva és feldarabolva pedig le is fagyaszthatjuk.
A céklát általában szeptember végétől november elejéig takarítják be. A fajtára jellemző méretet már elért, de még nem elöregedett gyökértestek tárolhatók a legjobban. Felszedés után a leveleket 1–2 centiméteres levélnyél meghagyásával távolítsuk el. Az alsó, vékony gyökérvéget ne vágjuk le, mert a sebzés növeli a vízvesztés és a fertőzés kockázatát. A cékla 0–2 Celsius-fokon, 95 százalék körüli vagy ennél magasabb páratartalom mellett, enyhén nedves homokban jellemzően 3–5 hónapig eltartható.
A tormát a lomb visszahúzódása után, október végétől érdemes felszedni. Mosás nélkül, a nagyobb földdaraboktól megtisztítva, nyirkos homokba rétegezve 3–5 hónapig tárolható hűvös, magas páratartalmú helyen. Jó vízelvezetésű talajban azonban a termőhelyén is áttelelhet, és fagymentes időben szükség szerint szedhető. A vastag szalmatakarás megkönnyítheti a téli felszedést. A megtisztított gyökér fagyasztható is, reszelés után viszont gyorsan veszít csípős aromájából, ezért mielőbb dolgozzuk fel.
A tarlórépa rövidebb ideig őrzi meg jó minőségét. A közepes méretű, még zsenge példányokat érdemes eltenni, mert a túl nagyra nőtt gyökértestek fásak, üregesek vagy kesernyések lehetnek. A termést az erős, tartós fagyok előtt szedjük fel, majd a levélzet eltávolítása után helyezzük 0–2 Celsius-fokos, párás tárolóba. Nyirkos homokban általában 1–3 hónapig tartható el, de a tárolásra nemesített fajták kedvező körülmények között tovább is megőrizhetik minőségüket.
A vöröshagyma egészen más körülményeket igényel. A betakarítás után 2–3 hétig száraz, meleg, jól szellőző helyen kell utóérlelni. Ezalatt megszáradnak a külső buroklevelek, és lezáródik a hagymanyak, ami segíti a későbbi tárolást.
A jól beérett hagyma hosszú távon 0–4 Celsius-fokon, 65–70 százalékos relatív páratartalom mellett tartható el a legjobban. Hálós zsák, szellős rekesz vagy hagymafonat egyaránt megfelelő lehet. Száraz, sötét kamrában is tárolható, de a magasabb hőmérséklet gyorsíthatja a kihajtást. A jól tárolható fajták 4–6 hónapig, esetenként tovább is megőrizhetik minőségüket. A vastag nyakú, sérült vagy nem kellően beérett hagymákat célszerű először felhasználni.
A vöröshagymát ne tegyük a gyökérzöldségekkel együtt nedves homokba. Ami a sárgarépát vagy a céklát megóvja a fonnyadástól, az a hagymánál penészedést és rothadást okozhat.
Pince nélkül is megoldható kisebb mennyiségű gyökérzöldség téli tárolása. Jó vízelvezetésű, árnyékos helyen földbe süllyesztett, szigetelt láda is használható, amelyben a termést enyhén nyirkos homokba rétegezzük. Gondoskodni kell a fagyvédelemről és a szellőzésről, a rágcsálók ellen pedig sűrű fémhálóval lehet védekezni.
Nagyobb mennyiségnél szóba jöhet a hagyományos prizmás tárolás is, amikor a felhalmozott gyökérzöldségeket szalmával és földdel takarják. A takarásnak védenie kell a fagytól, ugyanakkor a túlzott nedvesség és a rossz szellőzés rothadáshoz vezethet. Ez a módszer vöröshagymához nem megfelelő.
A megadott eltarthatósági idők tájékoztató jellegűek, a házi tárolókban a tényleges időtartam jelentősen eltérhet. A készleteket két-három hetente érdemes átnézni, és a penészes, rothadó, nyálkás vagy kellemetlen szagú darabokat azonnal eltávolítani. A mellettük lévő termést is ellenőrizzük.
A gyökérzöldségek fonnyadása rendszerint túl száraz levegőre vagy túl magas hőmérsékletre utal. Ha viszont a homok vizes, a termés felülete pedig nyálkássá válik, csökkenteni kell a nedvességet és javítani a szellőzést. A téli tárolás sikere azon múlik, hogy az egyes zöldségek igényeihez igazítsuk a körülményeket, és a betárolás után se hagyjuk ellenőrzés nélkül a készletet.
