A hiánytünetek megjelenése után elvégzett kezelés már nem mindig képes helyreállítani a növény fejlődésében keletkezett károkat. Balogh Lőrinc, a Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője az Agrárszektornak arról beszélt, hogy emiatt a növénytáplálásban a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Ehhez nem elég csupán a rendelkezésre álló tápanyag mennyiségét ismerni, azt is vizsgálni kell, hogy a növény képes-e felvenni és hasznosítani azt.

Ebben a gyökérzóna állapota és a talaj biológiai aktivitása egyaránt meghatározó. A biostimulátorok, a mikrobiológiai készítmények, valamint az aminosavakat, humin- és fulvosavakat tartalmazó termékek eltérő módon támogathatják a növény élettani folyamatait. A szakember szerint ezeket nem egymástól független megoldásokként, hanem a termesztéstechnológia egymást kiegészítő elemeiként érdemes alkalmazni.

A felkészítést már a növény fejlődésének korai szakaszában célszerű elkezdeni. A virágzás, a terméskötés vagy a szemtelítődés idején fellépő vízhiány és hőség következményeit utólag ugyanis már nem mindig lehet teljesen ellensúlyozni. Különösen fontos ezért a talaj vízgazdálkodásának javítása. A stabil talajszerkezet, a szervesanyag-tartalom megőrzése és a talajfelszín védelme mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a lehulló csapadékból több maradjon meg a talajban, és váljon hozzáférhetővé a növények számára.

Lengyel József, a Natur Agro Hungária Kft. fejlesztőmérnöke szerint az alternatív tápanyag-utánpótlás az ásványi műtrágyák más tápanyagforrásokkal történő kiegészítését vagy részleges helyettesítését, illetve a tápelemek hasznosulásának javítását jelenti. Ebbe a körbe tartozhat az istállótrágya és a komposzt, de a granulált baromfitrágya, a biogázüzemi fermentációs maradék és a különféle mikrobiológiai készítmények is szerepet kaphatnak.

A biostimulátorok iránti érdeklődést az időjárási kockázatok mellett a termelési költségek emelkedése is erősíti. Az Agrárközgazdasági Intézet 2026 júniusában közzétett összesítése szerint a megfigyelt biológiai termésnövelő szerek hazai forgalma 2025-ben elérte a 24,4 milliárd forintot. Ennek 28,3 százalékát a növénykondicionálók és biostimulátorok adták, amelyek így a legnagyobb kategóriát képviselték. A teljes összeg tehát nem kizárólag a biostimulátorok forgalmát tükrözi.

A piacon egyre nagyobb figyelmet kapnak a célzottabb, összetettebb készítmények, hatásuk azonban nem ítélhető meg egységesen. Balogh Lőrinc hangsúlyozta, hogy egy kedvező kísérleti eredmény önmagában nem garantálja az azonos üzemi teljesítményt. A hatékonyságot a termesztett növény faja és fejlettsége mellett az időjárás, a talajállapot és a kijuttatás időpontja is befolyásolja. A választást ezért igazolható hatásmechanizmusokra, üzemi tapasztalatokra és mérhető gazdasági eredményekre érdemes alapozni.

Lengyel József úgy látja, a készítmények gazdasági értékelésében is változásra van szükség. A növekvő költségek és az ingadozó terményárak mellett már nem elegendő kizárólag a kedvező években elért terméstöbbletet vizsgálni. Legalább ilyen fontos szempont az is, hogy egy adott kezelés kedvezőtlen körülmények között mekkora veszteséget segíthet megelőzni.

A szántóföldi termesztésben a biostimulátorok szerepe a szakember szerint egyre inkább a stressztűrés és a regeneráció támogatása, valamint a termésbiztonság javítása felé tolódik. Az öntözhető, intenzív rendszerekben ugyanakkor továbbra is alapvető cél a növény termőképességének minél teljesebb kihasználása, amelyet ezek a készítmények a tápanyagok hatékonyabb hasznosulásán keresztül segíthetnek elő.

A beruházási döntés kiindulópontja mindkét szakember szerint a megoldandó termesztési probléma legyen, és ne önmagában a termék. A kezeléseket talajvizsgálatra, tápanyagmérlegre és a várható termésszintre célszerű alapozni, szükség esetén növényvizsgálattal kiegészítve. Mivel a legdrágább készítmény nem feltétlenül a leghatékonyabb, a hektáronkénti költséget az adott körülmények között várható hatással és a megtérüléssel együtt kell mérlegelni.