Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a Florimo termékeket gyártó Matécsa Kft.-vel közösen szeretné üzemi szintre emelni a tőzeg helyettesítését célzó kutatásait. A fejlesztésről Drexler Dóra, az intézet ügyvezetője beszélt az Agrárszektornak az Európai Ökogazdálkodás Napja alkalmából tartott sajtótájékoztatón. A termékek piacra kerülésének pontos időpontját egyelőre nem közölték.

A tőzegfelhasználás csökkentése Nyugat-Európában már évek óta kiemelt törekvés. A tőzeglápok ugyanis rendkívül értékes vizes élőhelyek, amelyek a természetes vízmegtartásban és a szén megkötésében is kulcsszerepet játszanak. Megóvásuk mellett a változó vásárlói igények is ösztönzik az innovációt, hiszen egyre többen keresnek fenntarthatóbb kertészeti megoldásokat.

Az ÖMKi kutatói néhány éve kezdték vizsgálni, miként válthatja ki a lombhullató fák leveleiből készülő komposzt a tőzeget a palántanevelés során. A paradicsompalántákat ellenőrzött körülmények között, növénynevelő sátorban gondozták, majd fejlődésüket összevetették a tőzeges közegben nevelt növényekével. A kiültetést követően a tenyészidőszak végéig követték a növények állapotát és hozamát. Az eredmények egy része már szakmai közleményben is megjelent.

A vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a palántaneveléshez használt közeg minősége a későbbiekben a termés mennyiségét és minőségét is meghatározza. A jó minőségű komposzt nemcsak a növekedést serkenti és a betegségekkel szembeni ellenálló képességet javítja, hanem kedvezően befolyásolhatja a termés C-vitamin-tartalmát is.

A legnagyobb kihívást jelenleg az egyenletes minőség garantálása jelenti, mivel a komposzt tulajdonságai nagyban függenek a kiindulási alapanyagoktól és a komposztálás folyamatától. A gyártóval közös munka célja ezért olyan termesztőközegek kidolgozása, amelyek nagyüzemi körülmények között is megbízhatóan előállíthatók. Emellett elvárás, hogy megfelelő szerkezetet, optimális víz- és levegőgazdálkodást, valamint kiegyensúlyozott tápanyagellátást nyújtsanak.

Drexler Dóra az aszályhoz való alkalmazkodás lehetőségeit is részletezte. Az ősgabonák elsősorban alacsonyabb ráfordítású, extenzív termesztésre alkalmasak, és olyan gyengébb adottságú területeken is sikerrel termeszthetők, ahol a kenyérbúza már nem gazdaságos. A szakember rámutatott, hogy szélsőséges időjárási körülmények között is stabil megoldást jelenthetnek.

A tájfajta paradicsomok esetében ugyanakkor különbséget kell tenni a hőség és a vízhiány elviselése között. A máriapócsi tájfajta a tapasztalatok alapján kiválóan tűrte a forróságot és az erős napsugárzást, ám öntözés hiányában nem maradt volna életben.

Az intézet olyan szabadföldi eljárásokkal is kísérletezik, amelyek mérsékelhetik a termesztés vízigényét. Szándékosan túlnevelt palántákat ültettek a szokásosnál mélyebbre, komposzttal dúsított gödrökbe, a növények között akár kétméteres tőtávolságot hagyva. A korábbi években ezzel a technológiával homoktalajon is termett a paradicsom. Az aszályos időszakban azonban már elengedhetetlennek bizonyult az életmentő öntözés, így az intenzív árutermelésben a rendszeres vízpótlás továbbra sem spórolható meg.

A szárazság káros hatásainak enyhítésében a talaj állapota is kulcstényező. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott szerves tápanyag-utánpótlás és a változatos vetésforgó, valamint a műtrágyák és szintetikus növényvédő szerek elhagyása kifejezetten kedvez a talajéletnek. Mindez javítja a talajszerkezetet, továbbá segíti a víz beszivárgását és megőrzését. A forgatás nélküli, sekély művelés révén ráadásul a mechanikai bolygatás is minimalizálható.

Drexler Dóra olyan tartamkísérletekre hivatkozott, amelyek kimutatták: az ökológiai művelésű talajokon tízszer nagyobb vízbeszivárgást és közel húsz százalékkal jobb vízmegtartást mértek a hagyományos területekhez képest. Aszály idején pedig a növények túlélésében sorsdöntő lehet az az egy-két hét, ameddig a talaj nedves marad.

Az ökológiai gazdálkodás terjedését a támogatások mellett a szakmai segítségnyújtás is előmozdíthatja. Az átállás ugyanis nem csupán a kemikáliák elhagyásáról szól, hanem egy teljesen új termelési szemlélet elsajátítását követeli meg. Ehhez a gazdáknak korszerű ismeretekre és hozzáférhető szaktanácsadásra van szükségük.

Ezt a célt támogatja az ÖMKi által életre hívott Világítótorony Ökogazdaságok Hálózata is. A programban részt vevő nyolc mintagazdaság a gyakorlati tapasztalatait osztja meg az érdeklődőkkel, bemutatva az átállás előnyeit, kihívásait és gazdasági megtérülését. A szakember szerint a jól működő példák, valamint a biotermékek iránti stabil kereslet egyaránt megerősítheti a termelőket a váltásban.