Umenhoffer Péter, a Bio-Nat Kft. cégvezetője szerint a mezőgazdaságban az aratással korántsem ér véget a munka, hiszen a következő szezon sikere már a betakarításkor eldől. A tarlón maradó szerves anyagok sorsa és a talaj nedvességtartalmának megőrzése kulcskérdés. Különösen igaz ez a mostani időszakban, amikor a hetekig tartó vízhiány és a felszíni extrém hőség miatt a hagyományos agrotechnikai eljárások kevésbé hatékonyak. Nedvesség hiányában a biológiai folyamatok lelassulnak, a kijuttatott műtrágyák nem hasznosulnak megfelelően, sőt a kiszáradt talajban feldúsulva akár sókárosodást is okozhatnak a növények gyökérzetében.
Ilyen körülmények között értékelődnek fel az olyan technológiák, mint az endospóraképző baktériumokat tartalmazó szárbontó készítmények. Ezek a mikroorganizmusok rendkívül ellenálló nyugalmi állapotot felvéve képesek túlélni a nyári forróságot és az aszályt. Amint a nedvességi viszonyok kedvezőbbre fordulnak, a mikrobiológiai aktivitás azonnal újraindul, így a szárbontás és a szerves anyagok visszaforgatása még az egyre szélsőségesebb nyári körülmények között is hatékony marad - jelezte a szakember.
Sokan hajlamosak kizárólag az állami beruházásoktól, a csatornahálózatok kiépítésétől és a nagyléptékű öntözésfejlesztésektől várni az aszálykárok enyhítését. Hiába jut el azonban a víz a termőföldekre, vagy érkezik meg egy-egy intenzív zápor, ha a leromlott szerkezetű, szerves anyagban szegény talaj képtelen azt befogadni, és a csapadék egyszerűen elfolyik a felszínen. A talaj vízmegtartó képességének javítása - beleértve a szármaradványok kezelését, a felszíntakarást és a talajkímélő művelést - olyan komplex rendszer, amelyet nem a pusztító szárazság kellős közepén kell elkezdeni kiépíteni - mutatott rá Umenhoffer Péter.
Ez a vízmegtartó szemlélet ráadásul nemcsak a több száz hektáros gazdaságokban, hanem a településeken és a háztáji kertekben is elengedhetetlen. A mindennapokban egyre nagyobb felületeket burkolunk le térkővel vagy betonnal, a lezúduló csapadékot pedig a csatornahálózaton keresztül próbáljuk minél gyorsabban elvezetni. A levágott füvet és a növényi maradványokat sokszor elszállíttatjuk ahelyett, hogy komposztként visszajuttatnánk a természetes körforgásba, és talajtakarásra használnánk fel.
Bár a lépték eltérő, az alapelv a kertekben és a szántóföldeken is ugyanaz: kevesebb burkolt felületre, több növényzettel borított talajra és a szerves anyagok helyben tartására van szükség. Esőt senki sem tud rendelni, az aszályt pedig nem lehet egy csapásra megszüntetni, az viszont kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen állapotú talaj fogadja a következő csapadékot. Nem elég több vizet követelni, meg kell tanulnunk megtartani azt, amit a természet ad.
