A klímaváltozás hatására Magyarországon egyre gyakoribbak a hosszan tartó aszályos időszakok, miközben az Alföldön és más térségekben folyamatosan csökken a talajvízszint. A szakértők szerint a probléma már nem kizárólag a Dél-Alföldet érinti, hanem fokozatosan az ország északi területei felé is terjed, ezért hosszú távú vízgazdálkodási megoldásokra van szükség.

A NAK cikke példaként India hagyományos vízvisszatartó rendszereit emeli ki. Az úgynevezett johad földgátak, a khadin rendszerek vagy az árhullámokat hasznosító tározóhálózatok közös célja, hogy a lehulló csapadék minél nagyobb része helyben maradjon, beszivárogjon a talajba, és növelje a felszín alatti vízkészleteket.

Egyes térségekben ezeknek a megoldásoknak köszönhetően kiszáradt folyók is újra időszakos vízhozamhoz jutottak.

Ezek szerint Magyarországon is érdemes lenne a kisebb léptékű, egymással összekapcsolt vízvisszatartó rendszerekre építeni. Az egykori árterek részleges helyreállítása, a belvízcsatornák új szerepe, a kisebb tározók kialakítása, az esővíz helyben tartása, valamint a korszerű öntözési technológiák együttesen növelhetnék a mezőgazdaság és a táj ellenálló képességét a klímaváltozás hatásaival szemben.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a vízhiány már nem a jövő, hanem a jelen problémája.

A fenntartható vízgazdálkodás érdekében olyan hosszú távú stratégiára van szükség, amely nem csupán az aktuális aszályhelyzet kezelésére koncentrál, hanem a következő évtizedek várható kihívásaira is felkészíti az országot.