A miniszter szerint az agráriumban elengedhetetlen a tudás, az adatok és a szaktanácsadás összehangolása. Ennek érdekében egy olyan, úgynevezett „tudás-aranyháromszög” rendszer létrehozását tartja szükségesnek, amely az egyetemi és kutatóintézeti tudásbázist, a szaktanácsadói hálózatot és az adatvezérelt döntéshozatalt kapcsolná össze. Ebben kiemelt szerepet kapna az Agrárközgazdasági Intézet, a falugazdász-hálózat, valamint az agrár-felsőoktatás is. A cél egy olyan rendszer felállítása, amely gyors és gyakorlati segítséget tud nyújtani a gazdálkodóknak a termelési és piaci döntések meghozatalában.
Bóna Szabolcs az agrárkamara átalakításáról is részletesen beszélt. Véleménye szerint a kamara szakmai munkája sok esetben megfelelő volt, ugyanakkor az intézmény elveszítette szakmai jellegét, és túlságosan politikai szerepet kapott.
A miniszter ezért egy politikamentesebb, szolgáltató szemléletű agrárkamarát szeretne létrehozni, amely valóban a gazdálkodók érdekeit képviseli. Ehhez új választási rendszert, új kamarai küldöttséget és működési reformot tart szükségesnek, valamint felülvizsgálná a kamara jelenlegi közfeladatait és működési költségeit is.
Az interjúban külön hangsúlyt kapott az aszályhelyzet és a klímaváltozás kérdése. A miniszter szerint az aszály ma már nem rendkívüli esemény, hanem egy új állandó kihívás, amelyhez a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell. Úgy fogalmazott: újra kell gondolni a kockázatvállalás és a kockázatkezelés rendszerét, mert hosszú távon nem fenntartható, hogy minden káreseményt kizárólag állami támogatások kezeljenek. Szerinte a termelők felelőssége is felmerül azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló tudományos és gazdasági adatok ellenére olyan növényeket termesztenek bizonyos térségekben, amelyek tartósan veszteségesek. Példaként említette a kukoricatermesztést olyan régiókban, ahol az elmúlt évek tapasztalatai alapján az már nem gazdaságos.
Bóna Szabolcs hangsúlyozta: nem tervgazdálkodást szeretnének bevezetni, hanem olyan információs és szaktanácsadási rendszert kialakítani, amely segíti a gazdálkodókat a megfelelő döntések meghozatalában. Ennek része lehet az is, hogy egyes területeken a jelenlegi szántóföldi művelést más típusú hasznosítás váltsa fel - például ültetvények, gyepgazdálkodás vagy akár erdősítés.
Az élelmiszeripar helyzetével kapcsolatban a miniszter a legfontosabb feladatnak a versenyképesség javítását nevezte. Szerinte a magyar termékpályák jelenleg úgy próbálnak versenyezni a külföldi szereplőkkel, hogy ennek mindig van vesztese: vagy a termelők, vagy a feldolgozóipar kénytelen viselni a terhek nagy részét. A problémák kezeléséhez energiahatékonysági fejlesztésekre, innovációra és tudatos termékfejlesztésre van szükség. Kiemelte: a magyar élelmiszeriparnak olyan termékekre kellene koncentrálnia, amelyek magasabb hozzáadott értéket képviselnek, és amelyekre valódi fogyasztói igény mutatkozik.
Példaként említette, hogy számos termékkategóriában - például gyümölcsjoghurtok vagy vaj esetében - szinte teljesen eltűntek a magyar termékek az üzletek polcairól. Szerinte a fejlesztési támogatásokat és pályázatokat is úgy kellene kialakítani, hogy azok valós piaci igényekre reagáljanak, és segítsék a magyar élelmiszeripar pozícióinak erősítését.
A miniszter az uniós agrártámogatások jövőjéről is beszélt. Úgy látja, hogy a támogatási rendszer átalakulása miatt a magyar mezőgazdaságnak egyre inkább önfenntartóvá és nyereségessé kell válnia támogatások nélkül is. Ennek érdekében olyan ágazatokat kell előnyben részesíteni, amelyek magasabb hozzáadott értéket tudnak előállítani. Szerinte például az állattenyésztés több területén - különösen a húsmarha- és a kiskérődző-ágazatban - még komoly fejlődési lehetőségek vannak. Bóna Szabolcs szerint a magyar agráriumnak alkalmazkodnia kell a megváltozott klimatikus viszonyokhoz is. Úgy fogalmazott: meg kell vizsgálni, hogy a hasonló éghajlatú országokban milyen termelési modellek működnek sikeresen, és ezeket hogyan lehetne átültetni Magyarországra. Ez akár jelentős művelésszerkezeti változásokat is jelenthet egyes térségekben.
A generációváltás kérdését szintén kulcsfontosságúnak nevezte. Véleménye szerint egyszerre van szükség a fiatal gazdák támogatására és az agrárium társadalmi presztízsének visszaállítására. A gazdaságátadás ösztönzését kiemelten fontosnak tartja, mivel sok esetben nincs, aki továbbvigye a meglévő gazdaságokat. Hangsúlyozta: a mezőgazdaságban dolgozók értékes és nélkülözhetetlen munkát végeznek, amit a társadalomnak jobban meg kell becsülnie.
A külföldi munkavállalók kérdésében a miniszter felülvizsgálatot ígért. Elmondta: nem cél a külföldi munkaerő teljes kizárása, hiszen vannak olyan területek az agráriumban és az élelmiszeriparban, ahol nélkülözhetetlenek a külföldi dolgozók. Ugyanakkor szerinte meg kell akadályozni azokat a visszaéléseket, amelyek a bérek leszorítására vagy a magyar munkavállalók kiszorítására épülnek.
Az interjúban szóba került a méhészet válságos helyzete is. Bóna Szabolcs szerint a magyar méhészek problémáinak egyik oka, hogy a piacon sok olyan termék jelenik meg mézként, amely valójában nem képvisel megfelelő minőséget. Emellett a biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás miatt a méhek egyre kevesebb megfelelő méhlegelőt találnak. A miniszter szerint ezen vetőmagtermesztési programokkal, méhlegelők kialakításával és a valódi magyar méz piaci pozíciójának erősítésével lehetne javítani.
Bóna Szabolcs végül arról is beszélt, hogy négy év múlva akkor tartaná sikeresnek a munkáját, ha három területen sikerülne látványos előrelépést elérni: az agrárium szereplői közötti együttműködés erősítésében, a fiatalításban és egy valóban adatvezérelt, tudásalapú mezőgazdaság kialakításában.
