Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági tápanyag-utánpótlás gyakran túlságosan leegyszerűsödött. A gazdálkodók sok esetben pusztán azt juttatták ki, ami a számítások szerint "hiányzott". Bár ez a megközelítés rövid távon működött, az egyoldalú műtrágyahasználat miatt a talajok állapota fokozatosan romlott. Csökkent a szervesanyag-tartalom, visszaesett a biológiai aktivitás, és a talaj elsavasodott. Ennek következtében a termőföldek elvesztették természetes tápanyagszolgáltató képességüket. A folyamat egyenes következménye, hogy napjainkban egyre nagyobb anyagi ráfordítással is csak csökkenő hatékonyságot lehet elérni - írta az Agrárszektor rovatában, a Metszetben Umenhoffer Péter.

A műtrágya a modern mezőgazdaságban nélkülözhetetlen, a probléma a kizárólagos használatából fakad. A talaj egy komplex, élő ökoszisztéma. Ebben mikroorganizmusok milliárdjai teszik felvehetővé a tápanyagokat a növények számára. Ha ez a biológiai rendszer sérül, a drágán kijuttatott inputanyagok egy része egyszerűen nem hasznosul. A jelenlegi, magas költségekkel terhelt gazdasági környezet azonban éppen ebből a kényszerből kovácsol lehetőséget. A fenntartható, talajközpontú megoldások alkalmazása ma már nem divat kérdése, hanem kőkemény gazdasági racionalitás.

A Bio-Nat Kft. cégvezetője szerint ennek megfelelően a fókuszba a szármaradványok kerültek. Ezekre az ágazat sokáig puszta melléktermékként tekintett, holott valójában hatalmas tápanyagraktárt jelentenek. Egy átlagos, öt tonna hektáronkénti hozamú őszi búza szármaradványa nagyságrendileg 32 kilogramm nitrogént, 21 kilogramm foszfort és 42 kilogramm káliumot rejt hektáronként. A jelenlegi árak mellett ez mintegy 55-65 ezer forint értékű tápanyagot jelent. Megfelelő kezelés nélkül ez a jelentős érték egyszerűen kárba veszne.

Célzott mikrobiológiai szárbontással, különösen cellulózbontó baktériumok alkalmazásával ezeknek a makroelemeknek akár 60-80 százaléka is gyorsan feltárható. Így a tápanyagok a következő növénykultúra számára könnyen felvehetővé válnak. A folyamat ráadásul nem hagyja fedetlenül a földet. A növényi maradványok lignintartalmú része a felszínen marad, amely védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. Kifejezetten előnyös endospóraképző baktériumokat tartalmazó készítményeket használni. Ezek a mikroorganizmusok ugyanis túlélik a nyári hőséget és a szárazságot. Amint a körülmények kedvezőbbre fordulnak, azonnal folytatják a bontási folyamatot.

Ha a feltárt tápanyagok értékéhez hozzáadjuk az Agro-ökológiai Programból (AÖP) elérhető, hektáronkénti mintegy 21 ezer forintos támogatást, a biológiai készítmények használatának pénzügyi előnye megkérdőjelezhetetlen. Elméletben mindez szerves trágyával is kiváltható lenne, ám abból napjainkban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség. Ráadásul a szervestrágyázás a kellemetlen szaghatás miatt gyakran ütközik társadalmi ellenállásba - jelezte Umenhoffer Péter.

A jövő mezőgazdasága már nem a kijuttatott mennyiségről, hanem a hasznosulás mértékéről szól. Az inputközpontú megközelítés helyett rendszerszintű gondolkodásra van szükség. Ebben a modellben a műtrágya, a szerves anyag és a talajbiológia nem helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. Azok a gazdálkodók járnak sikerrel, akik felismerik: nem feltétlenül új tápanyagokat kell vásárolniuk, hanem a területükön meglévőket kell hatékonyabban felhasználniuk. Ezzel a szemlélettel nemcsak a költségeiket csökkenthetik drasztikusan, hanem a termésbiztonságukat is hosszú távon megalapozzák.