A Dél-Alföld, különösen pedig a legértékesebb hazai termőföldeket adó Dél-Békés, egyre gyakrabban küzd kritikus vízhiánnyal. A süllyedő talajvízszint és a fokozott párolgás már nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a helyi ökoszisztémákat is veszélyezteti. Bár a vízvisszatartás szükségességéről régóta szakmai egyetértés van, eddig nem vizsgálták táji szinten, hogy a gyakorlatban pontosan hol és hogyan lehetne teret adni a víznek.

Ezt a hiányosságot pótolta az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszéke. Sipos György tanszékvezető rámutatott, hogy az Alföld valójában nem teljesen sík. Az évezredek során a folyók különböző felszínformákat, egykori medreket és mélyedéseket hagytak maguk után. A kutatók elsőként több ezer ilyen lokális mélyedést térképeztek fel. Ezt követően térinformatikai elemzésekkel fokozatosan kizárták azokat a helyszíneket, ahol a vízpótlás társadalmi vagy gazdasági problémát okozna. Így elkerülhető például a települések, tanyák vagy közlekedési hálózatok elöntése.

A szűrés során a potenciális helyszínek mintegy 40 százaléka kiesett. Így végül 929 hektárnyi, vízvisszatartásra kiemelten alkalmas terület maradt. Ez azt jelenti, hogy a kétezer négyzetkilométeres vizsgált térség mintegy fél százalékán lehetne biztonságosan megtartani a vizet. Ha a szántóföldeket is bevonják, ez az arány eléri a 4,6 százalékot.

Bár a víz célba juttatásának műszaki megoldása és költsége még további vizsgálatokat igényel, a projekt jelentősége messze túlmutat a régión. A kutatás eredményei azonnali, gyakorlati segítséget nyújtanak a vízügyi beavatkozások tervezéséhez. A végső cél pedig egy olyan komplex rendszer kialakítása, amely hosszú távon képes növelni az aszály sújtotta alföldi területek vízbiztonságát.