Az új kabinet már az első ülésén kiemelt prioritásként kezelte a vízhiányt. A helyzet súlyossága miatt Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter azonnali cselekvési terv kidolgozására kapott utasítást. Emellett bejelentették egy vízügyi koordináló központ létrehozását is. A gyors beavatkozásra azért van szükség, mert a tartós szárazság a 2022-esnél is pusztítóbb nyári aszállyal fenyeget. Bár a májusi esők hoztak némi enyhülést, az év első hónapjaiban alig esett. Áprilisban például az átlagos csapadékmennyiség mindössze tizedét mérték. A 2021 óta halmozódó hiány országosan meghaladja a 460 millimétert, a Tisza vízgyűjtő területén pedig helyenként a 900 millimétert is eléri. Emiatt az Alföld és a Mezőföld mélyebb talajrétegei kritikusan szárazak maradtak.

A csapadékhiány következtében a hazai folyók vízállása a nyár végi kisvizes időszakot idézi. A Tisza szolnoki szakaszán májusban sosem látott negatív rekordot, mínusz 285 centimétert mértek. A Duna, a Rába és a Dráva mederteltsége pedig tíz százalék alá csökkent. A tartós szárazságot a nagy tavak is megszenvedik, hiszen a Balaton és a Velencei-tó téli feltöltődése 30-40 százalékkal elmaradt az átlagostól. A Velencei-tó vízszintje alig tíz centiméterrel haladja meg a valaha mért legkisebb értéket. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szerint ezért hosszabb távon szükség lehet a tó mesterséges vízpótlására, amelyet alapos ökológiai vizsgálatoknak kell megelőzniük. Az OVF a korábbi gyakorlattal szakítva ma már a belvizek levezetése helyett a vízvisszatartást tekinti elsődleges célnak. A csatornák feltöltve hagyásával és a vízügyi műtárgyak zárásával a kedvezőtlen időjárás ellenére is 140 millió köbméterrel több vizet sikerült tartalékolniuk, mint egy évvel korábban.

A megőrzött víz tájba juttatásához azonban elengedhetetlen a mezőgazdasági termelők és a lakosság szoros együttműködése. Somlyódy Balázs, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke rávilágított, hogy az ország vízmérlege évek óta negatív. A külföldről érkező vízhozam folyamatosan csökken, a talajvízszint évente 3-5 centimétert süllyed, a párolgási veszteség pedig a nyolcvanas évek óta a duplájára nőtt. A szakember hangsúlyozta, hogy a problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Ehhez a teljes vízgyűjtő rendszer komplex vizsgálatára van szükség. Kiemelte továbbá, hogy a nyári aszályokra a téli és tavaszi csapadék visszatartásával kell felkészülni. Ellenkező esetben a száraz hónapokban a kevés maradék víz elosztása már hatalmas költségekkel és leküzdhetetlen nehézségekkel jár.