A látszat gyakran csal, hiszen hiába tűnik a kútvíz szagtalannak és kellemes ízűnek, ez egyáltalán nem garantálja a biztonságot. A környezetből könnyen a vízbe kerülhetnek különféle fekális eredetű baktériumok, például a súlyos gyomor- és bélrendszeri panaszokat okozó E. coli - írta meg az Infostart. A nyári kánikulában ez a kockázat még nagyobb, mivel a melegben a kórokozók sokkal gyorsabban szaporodnak.

A biológiai szennyeződéseken túl a mezőgazdasági műtrágyákból és a rosszul szigetelt emésztőgödrökből származó nitrát is beszivároghat a talajvízbe. Ez a csecsemőkre nézve különösen nagy veszélyt jelent, mivel a szervezetükben akár súlyos oxigénhiányos állapotot, úgynevezett kékhalált is előidézhet. Emellett a talajban felhalmozódó növényvédő szerek és egyéb vegyszerek is észrevétlenül a kútba juthatnak.

Sokan használják a kútvizet a kerti medencék feltöltésére is, ami szintén tartogathat kellemetlen meglepetéseket. A fúrt kutakból nyert víz ugyanis gyakran magas vastartalmú. Bár ez önmagában nem mérgező, a fertőtlenítéshez használt klór hatására a vas kicsapódik, amitől a víz vörösesbarna színűvé válik, a lerakódás pedig szinte lemoshatatlan réteget képez a medence falán. Emiatt még a párolgás miatti utánatöltés sem javasolt ebből a forrásból.

A szennyezett víz fogyasztása nemcsak alkalmi gyomorrontást okozhat, hanem hosszú távon is súlyosan károsíthatja az egészséget. Mielőtt bárki inna a kerti kútból, egy akkreditált laboratóriumi vizsgálattal kell megbizonyosodnia a víz pontos összetételéről. Amennyiben a laboratórium bármilyen szennyeződést kimutat, a vizet a továbbiakban kizárólag locsolásra és egyéb kerti munkákra szabad használni.