A csapadékos tél, a hótakaró és a januári hideg még bizakodásra adott okot, az év további része azonban nem igazolta a jó terméshez fűzött reményeket. A 2022-es és a 2026-os aszály összehasonlítása arra világít rá, hogy nem pusztán a csapadékhiány nehezítette a gazdálkodást. Legalább ilyen fontos tényező volt a hőség időtartama, a növények vízigénye és a gazdasági környezet változása.

Az elemzés az Országos Vízügyi Főigazgatóság aszálymonitoring-hálózatából, szigorú adatminőségi ellenőrzés után kiválasztott tizenkét mintapontra épült. A meteorológiai adatokat a közelükben működő HungaroMet-állomások tízperces mérései szolgáltatták. A vizsgálat az agronómiai naptárhoz igazodva a 2021. szeptember 1. és 2022. augusztus 31., valamint a 2025. szeptember 1. és 2026. augusztus 31. közötti időszakot vetette össze.

Az éves csapadékösszegeket az 1991–2020 közötti időszak átlagához viszonyították. Ez a referenciaérték valamennyi mintaponton meghaladta az 550 millimétert. A két vizsgált évben azonban csupán két dunántúli helyszínen érte el ezt a szintet a csapadék mennyisége, ráadásul még ezek az értékek is jelentősen elmaradtak a helyi sokéves átlagtól.

Míg 2022-ben elsősorban az alföldi mintapontokon mutatkozott súlyos csapadékhiány, 2026-ban a Dunántúlon is drasztikusan romlott a helyzet. Pusztaszabolcson csaknem 32 százalékkal kevesebb csapadék hullott, mint négy évvel korábban, de Püskin, Mencshelyen és Vasszentmihályon is számottevő volt a visszaesés. Az alföldi helyszíneken többnyire enyhe további romlást mutattak az adatok, Katymáron viszont kismértékű javulást regisztráltak.

A vízhiány negatív hatását az elhúzódó forróság tovább erősítette. Az összehasonlítás szerint a leghosszabb hőségperiódusok időtartama 13 napról 23 napra emelkedett. Ráadásul 2026-ban két ilyen, összesen 46 napot kitevő időszak is nehezítette a termelést. A leghosszabb forró periódusok alatt emellett mindössze harmadannyi csapadék hullott, mint 2022-ben.

A növények terhelését az evapotranszspirációs vízigény alapján is értékelték. Ez azt mutatja meg, hogy megfelelő vízellátottság mellett mennyi víz távozna a növényállomány párologtatásával és a talajfelszín párolgásával együttesen. A számított vízigényt a lehullott csapadékkal összevetve a legtöbb vizsgált kultúránál jelentős hiány mutatkozott.

A kukorica esetében a tizenkét mintapont átlagában már a legkritikusabb fejlődési szakaszra komoly deficit alakult ki a csapadék mennyisége és a vízigény között, ami a későbbiekben is megmaradt. Az elemzésben szereplő beszámolók szerint az Alföldön július végén és augusztus elején már teljesen elszáradt táblákat is látni lehetett. Egyes állományok a virágzásig sem jutottak el, máshol pedig már a hektáronkénti négytonnás hozamot is jó eredménynek könyvelték el.

A költségek alakulása vegyes képet mutatott. A KSH adatai alapján a mészammon-salétrom műtrágya ára 2022 júliusa és 2026 júliusa között 47,4 százalékkal csökkent. A gázolaj ugyanakkor 26 százalékkal drágult, a munkaerőköltség pedig 58,2 százalékkal emelkedett. Az üzemanyagárak összevetésekor érdemes megjegyezni, hogy 2022-ben még ársapka volt érvényben.

Eközben a fontosabb szántóföldi termények felvásárlási ára drasztikusan bezuhant. A búza tonnánkénti ára 132 900 forintról 65 400 forintra, az árpáé 108 400 forintról 56 700 forintra, a repcemagé pedig 285 ezer forintról 189 400 forintra esett vissza a júliusi adatok szerint. Ez sorrendben 50,8, 47,7, illetve 33,5 százalékos árcsökkenést jelent. Az elemzésben figyelembe vett, 29,2 százalékos inflációval korrigálva a visszaesés mértéke reálértéken még súlyosabb.

Az állattenyésztés sem maradt érintetlen. A tehéntej felvásárlási ára nominálisan 24,6, a vágósertésé 32,4 százalékkal esett vissza. Bár bizonyos termékekért többet fizettek, mint négy évvel korábban, reálértéken az összes vizsgált állati termék ára csökkent. A legkisebb, 1,3 százalékos reálárcsökkenést az étkezési tojásnál mutatta ki az elemzés.

Az aszály a takarmányellátást is jóval bizonytalanabbá tette. Különösen a tömegtakarmányra támaszkodó gazdaságokat érinti hátrányosan, ha a saját termelésük elmarad a szükségestől, a kieső mennyiség pótlását ugyanis a magas fuvardíjak is drágítják. Az elemzés fő tanulsága így nem csupán a csapadékhiány súlyosbodása, hanem az, hogy a fokozott időjárási terhelés jóval kedvezőtlenebb piaci, költség- és árviszonyokkal párosult.