A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatása szerint a szabályozás célja a mezőgazdasági tevékenység és a természetvédelem összehangolása, kiemelten a védett fajok és élőhelyeik megőrzése. Az előírások értelmében a nemzeti park igazgatóságok feladata az úgynevezett kíméleti területek kijelölése, ám a gyakorlatban előfordulhat, hogy a hatóság nem reagál időben a gazdálkodók kaszálási bejelentésére, ami bizonytalanságot szül a kötelezettségek teljesítése során - írja a NAK.

A madárvédelmi szántókra vonatkozó előírások ugyanakkor egyértelműen tisztázzák a követendő eljárást. A szálas pillangós takarmánynövények, a zöldugar és a méhlegelők esetében a terület legalább felén kizárólag július 1-je után kezdhető meg a betakarítás. Amennyiben a nemzeti park igazgatósága a bejelentett kaszálási időpontig nem jelöli ki a kíméleti területet, a gazdálkodó maga határozhatja meg azt a legalább 50 százalékos részt, amelyet csak július elsejét követően vág le. Ennek köszönhetően a termelő a hivatali válasz hiányában is jogszerűen teljesítheti az AKG-programban vállalt kötelezettségeit.

A gazdálkodókat egy másik, ehhez szorosan kapcsolódó előírás is kötelezi, amely szerint a betakarítás során minden táblán 5-10 százaléknyi kaszálatlan területet kell hagyni. Ennek a résznek a tábla szélével érintkezve egy legalább 6 méter széles sávot kell alkotnia.

A szabályok együttes alkalmazása a gyakorlatban azt jelenti, hogy július 1-je előtt legfeljebb az adott terület fele kaszálható le. Ha július elsejéig semmilyen kaszálási munkát nem végeztek az érintett táblán, úgy ezt a dátumot követően a teljes terület 90-95 százaléka betakaríthatóvá válik, és mindössze a kötelezően előírt kaszálatlan sávokat kell érintetlenül hagyni.