A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felhívja a figyelmet arra, hogy a gyepgondozás ma már messze túlmutat a puszta esztétikán. A tavasz vége a természet egyik legaktívabb időszaka. A folyamatosan rövidre vágott füves területek élővilága azonban gyorsan elszegényedik. A virágzó növények eltűnésével a beporzó rovarok elveszítik táplálékforrásukat, ami a helyi biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ezeknek a rovaroknak a megóvása nemcsak természetvédelmi, hanem komoly gazdasági érdek is. Termesztett növényeink jelentős részének termésbiztonsága ugyanis közvetlenül tőlük függ - írja a NAK.

A magasabbra hagyott fű természetes takaróként védi a talajt. Árnyékolja a felszínt, megakadályozza a túlzott felmelegedést és csökkenti a párolgást, ami az aszályos időszakokban kulcsfontosságú. A ritkábban nyírt gyep mélyebb gyökérzetet nevel. Ezáltal javítja a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét, miközben ellenállóbbá teszi az erózióval és a tömörödéssel szemben. A területen maradó, lebomló növényi részek emellett táplálják a talajéletet, ezáltal fenntartva annak termékenységét.

A dúsabb növényzet a települések klímájára is jótékonyan hat. A zöldfelületek párologtatása természetes klímaberendezésként működik. Hűti a környezetet, és mérsékli a felmelegedett burkolatok okozta városi hőszigethatást. A fűnyírás ritkítása tehát nem egyenlő a területek elhanyagolásával. A tudatos gyepgazdálkodás, mint például a területek mozaikos vagy szakaszos kaszálása, egyszerre biztosít rendezett utcaképet és értékes élőhelyet. Ráadásul a természetet is ellenállóbbá teszi a klímaváltozás hatásaival szemben.