Az őzgidák életük első heteiben sajátos túlélési stratégiát követnek: mozdulatlanul lapulnak a magas növényzetben, szinte teljesen szagtalanul, így próbálják elkerülni a ragadozókat.

Ez az evolúciós alkalmazkodás azonban a modern mezőgazdasági gépekkel szemben végzetes lehet, mivel a gidák a közeledő kaszák zajára sem menekülnek el.

A menekülési reflex csak nagyjából háromhetes korban alakul ki, ezért a korai kaszálások különösen nagy kockázatot jelentenek. Nemzetközi adatok szerint a probléma jelentős: Németországban évente akár 90-100 ezer, Ausztriában mintegy 25 ezer őzgida pusztulhat el kaszálások következtében. Magyarországon pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ugyanakkor a szakemberek szerint a veszteségek hazánkban is számottevőek lehetnek.

A vadpusztulás mérséklésében kulcsszerepe van a gazdálkodók és a vadgazdálkodó szervezetek együttműködésének. A kaszálások előtti területbejárás, valamint a hőkamerás drónok alkalmazása lehetővé teszi a rejtőzködő gidák felkutatását és biztonságos áthelyezését. Emellett a vadriasztó láncokkal vagy hanghatással működő eszközökkel felszerelt kaszagépek is csökkenthetik a veszteségeket.

A kaszálási technológia megválasztása szintén fontos tényező. A szakemberek szerint a terület közepétől kifelé haladó munkavégzés nagyobb esélyt biztosít a vadak menekülésére, míg a szélektől befelé történő kaszálás könnyen csapdába ejtheti az állatokat.

A lakosság szerepe sem elhanyagolható. A szakértők hangsúlyozzák: a magányosan fekvő őzgidákat nem szabad megérinteni vagy hazavinni, mert az emberi szag miatt az anyaállat elutasíthatja őket. Ha a gida közvetlen veszélyben van, minden esetben a helyi vadgazdálkodó szervezet vagy az illetékes hatóság értesítése javasolt.

A szakemberek szerint a tudatos gazdálkodás, a modern technológiai megoldások és a felelős emberi magatartás együttesen jelentősen csökkentheti a kaszálásokhoz kapcsolódó vadpusztulást, miközben a mezőgazdasági termelés és a természetvédelem érdekei is összehangolhatók.