A Tisza medermélyülésének egyik oka a folyószabályozások és kanyarulat-átvágások. A 19. századi Tisza-szabályozások során a folyó hosszát mintegy harmadával csökkentették. A kanyarulatok átvágásával nőtt a folyó esése és áramlási sebessége, ami fokozta a medereróziót. A gyorsabban áramló víz több hordalékot tud elszállítani, így a meder fokozatosan mélyülni kezdett. Másik jelentős tényező az árvízvédelmi töltések hatása. Habár a Tisza esetében árvízzel az utóbbi évtizedben nem számolhattunk, az annak idején töltések közé szorított folyó elveszítette természetes árterét - írja a NAK.

A folyó a víz energiáját a mederben vezeti le, ami tovább erősíti az aljzat kimosását és a medermélyülést. Megváltozott emellett a Tisza hordalékháztartása. A Tisza felső vízgyűjtőjén végrehajtott beavatkozások (víztározók, duzzasztók, kavicsbányászat) csökkentették az alsóbb szakaszokra jutó hordalék mennyiségét. A hordalékhiányos víz „éhes vízzé” válik, amely a mederanyagból pótolja a hiányt, tovább mélyítve a medret. Mindezen felül és mellett, nem elhanyagolható tényező a klímaváltozás és vízjárás átalakulása. A szélsőségesebb vízjárás szintén kedvez a medermélyülésnek, mivel a kisvizek nem képesek feltölteni a medret hordalékkal.

A Tisza vízelszívó hatása a tájból

A medermélyülés egyik legsúlyosabb következménye a talajvízszint csökkenése. A mélyebbre süllyedt folyómeder vízszintje hidraulikai értelemben „lehúzza” a környező területek talajvizét.

Főbb hatások:

• Kiszáradó ártéri területek: az egykori ártéri erdők, holtágak és mocsarak vízellátása romlik.
• Mezőgazdasági problémák: csökken a talaj természetes vízkészlete, nő az öntözési igény.
• Ökológiai károk: visszaszorulnak a vízhez kötődő élőhelyek, csökken a biodiverzitás.
• Aszályérzékenység fokozódása: a táj kevésbé képes átvészelni a csapadékszegény időszakokat.

A folyó így nemcsak elszállítja a vizet, hanem aktívan „elszívja” azt a környezetéből, ami hosszú távon tájszintű vízhiányhoz vezet.

Lehetséges megoldási lehetőségek:

• Vízvisszatartás a tájban: A víz helyben tartása segíthet a talajvíz pótlásában és a kiszáradás mérséklésében.
• Mederstabilizáló beavatkozások: A természetközeli módszerekkel (pl. fenékküszöbök, mellékágak visszakapcsolása, növényzettel erősített partok) csökkenthető a folyó romboló ereje, és mérsékelhető a további mélyülés.
• Integrált vízgazdálkodás: A Tisza problémái nem kezelhetők elszigetelten.

Szükség van a vízgyűjtő-szintű, határokon átnyúló együttműködésre, amely figyelembe veszi az ökológiai igényeket és a mezőgazdasági vízhasználatot egyaránt. A Tisza medermélyülése nem csupán geomorfológiai jelenség, hanem a magyar Alföld vízhiányának egyik fő generáló eleme. A folyó jelenlegi működése elszívja a vizet a tájból, fokozva az aszályt és az ökológiai károkat. A megoldás kulcsa leginkább a természetes folyamatokhoz való részleges visszatérés, a víz tájban tartása és a folyóval való együttélés újragondolása lehet.