A juhokban — hasonlóan más állatfajokhoz — az egysejtûektől a magasabb rendû ízeltlábúakig mindenféle parazita előfordulhat. Vannak közvetlen fejlődésûek és olyanok, amelyek a teljes kifejlődésükhöz, a fertőzőképességük eléréséhez köztigazdát igényelnek. Az élősködők közül csak azokkal foglalkozunk, amelyek gyakran fordulnak elő, illetve valamilyen oknál fogva fontosak.
A parazitás betegségek jellemzői
A parazitás betegségekre általában az a jellemző, hogy az enyhe vagy közepes erősségû fertőzés nem jár feltûnő klinikai tünetekkel. Megfelelő vizsgálat elvégzése nélkül nem is lehet tudni egy állatról (állományról), hogy hordoz-e magában vagy magán valamilyen élősködőt. Az élősködés részint általános, részint pedig helyi káros hatást fejt ki. Ennek jellege függ az élősködő fajától, számától, az invázió és a megtelepedés helyétől, a megtámadott szervezet, szerv vagy szövet reakcióképességétől és az állat érzékenységétől, általános ellenálló képességétől. A fiatal állatok általában fogékonyabbak a parazitózisokkal szemben, mivel a természetes és a speciális (korábbi enyhe fertőzés hatására kialakuló) ellenálló képesség hiányzik a szervezetükből.
Az élősködés hatása a gazdára nézve lehet közvetlen és következményes
Az emésztőszervben élő paraziták közvetlen kártétele a táplálékelvonás. Ennek az eredménye a fejlődésben való lemaradás, gyengébb súlygyarapodás, kisebb súlyú, fejletlenebb utódok születése, a tejtermelés csökkenése stb. Egyes paraziták a táplálékelvonással fontos vitaminok hiányát idézik elő, ami a szervezet normális mûködését gátolja meg. A májban élősködő közönséges májmétely a szervezetben történő érése során a máj szövetében „vándorol” és roncsolja annak szövetét, aminek következtében a máj normális mûködése károsodik. A galandférgek (pl.: Echinococcus, Coenurus) lárvái a juhok belső szerveiben kialakuló és egyre növekvő hólyagokban találhatóak. A hólyagok növekedésével erősödő nyomás a szerv szöveteit elsorvasztja. A paraziták jelentős része a gazdaszervezet számára toxikus anyagokat (vedlési folyadék, anyagcseretermék) bocsát ki, másoknak (szúnyog, kullancs) a nyálában vannak toxinok. A toxikus hatás az élősködő faja szerint más és más lehet: például a hemolitikus toxinok (Babesia) hatására a vörösvértestek szétesnek.
A paraziták jelenlétének következtében kialakuló szövetszaporulat a következményes vagy közvetett hatások közé sorolandó. Ilyen pl.: a máj epeerei falának megvastagodása a kifejlett májmétely (Fasciola hepatica) irritáló hatása miatt, illetve a vastagbél-féreg (Oesophago-stomum) megtelepedési helyén a bélnyálkahártya megvastagodása („féregcsomó”). A megtámadott szervezet reakciója a gyulladás megjelenése. A tüdő legfinomabb légutaiban és a tüdő szövetében megtelepedő „kis tüdőférgek” hatására fellépő hörghurut is a gyulladás egyik formája. A gyulladás kialakulása során az élősködő körül olyan sejtek jelennek meg, amelyek az élősködő ártalmatlanná tételét célozzák, a véráramban pedig speciális fehérvérsejtek (eozinofil granulociták) jelennek meg nagy számban. Ezek megnövekedett számát nem csak parazitózis esetén tapasztalhatjuk, de parazitózis esetén mindig jellemző. A rühatkák (Psoroptes ovis) szúrásai következtében megvastagodó bőr is a gyulladás miatt alakul ki. Rühösség esetén a szervezet természetesen nem a kórokozó demarkálásával próbál védekezni.
A juhállományok parazitológiai helyzete
A tapasztalatok alapján egy-egy állományban rendszerint nem egy, hanem többféle élősködő fordul elő. Ugyanez érvényes az állomány egyes egyedeire is.
Fontosabb belső élősködők
A kokcidiumokkal a májusi számban már foglalkoztunk. Előfordulási gyakoriságuk közel 90%-os a juhtenyészetek vizsgálata alapján. Hasonlóan gyakran lehet kimutatni egy májban élősködő mételyt (Dicrocoelium dendriticum), valamint a gyomorban és a bélcsatornában élősködő fonálféreg fajokat (Trichostrongylidae). A közönséges májmétely (Fasciola hepatica) és a bendőben élősködő mételyfajok (Paramphistomidae) speciális, ún. endémiás (ebben az esetben nedves) területeken gyakoriak, ahol a fejlődésükhöz szükséges köztigazda csiga is meg tud élni. A száraz legelőkön tartott állományokban gyakran fordul elő a juhok galandférgessége (monieziózis). Ez a betegség főleg az először legelőre került fiatal bárányoknál okozhat akár elhullást is. A szárazföldi köztigazda csigák tartják fönn a legelő kis tüdőférgek lárvái okozta fertőződés lehetőségét. Mivel ezeknek a fajoknak a fejlődése részben a legelőn történik, így a legeltetett állományok a szakszerû gyógykezelés ellenére minden évben újra tudnak fertőződni, tehát a gyógykezelést minden évben célszerû megismételni.
A juhok különféle szerveiben találhatók olyan parazita fejlődési-alakok, amelyeknek a juhok nem végleges-, hanem köztes gazdái (a parazita végleges kifejlődéséhez feltétlenül szükséges gazda). Ezek lehetnek egysejtûek (Sarcocystis fajok), amelyek kutyától vagy macskától származnak, valamint soksejtûek, mint pl. a ragadozók különféle galandférgeinek lárvái (Echinococcus, Cysticercus). Ezekben az esetekben a helyes eljárás az, hogy a végleges gazdaállatot kell megfelelő gyógykezelésben részesíteni, ill. távol tartani a juhoktól a fertőződés megelőzése céljából.
Fontosabb külső élősködők
A külső élősködők fejlődésük, életmódjuk és kártételük jellege valamint az ellenük való védekezés módja miatt is sok szempontból eltérnek a belső parazitáktól. Ezek a magasabb rendû élőlények vagy a teljes életüket a gazdaállaton töltik vagy csak táplálkozás, ill. petéik/lárváik elhelyezése céljából keresik azt fel. Egyes fajok vérszívásuk során alacsonyabb rendû belső élősködőket olthatnak be a gazdaállatba. Juhoknál különös jelentősége van a rühösséget leggyakrabban előidéző Psoroptes ovis atkának. A pókszerû, apró ízeltlábú által okozott fertőzés állategészségügyi szempontból bejelentési kötelezettség alá tartozik, tehát szigorú előírások szerint kell a megbetegedett állatokat kezelni, ill. a betegség továbbterjedésének megakadályozása végett egyéb előírásokat betartani. Az évtizedek óta évente rendszeresen elvégzett, kötelezően előírt gyógykezelések hatására a rühösségi esetek előfordulásának száma jelentősen csökkent. A gyógykezelést hosszú ideig fürösztés formájában lehetett csak elvégezni. Ma már olyan modern gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, amelyeket injekció formájában lehet alkalmazni. Ez azért előnyös, mert minden állat egyedileg kapja meg a szükséges gyógyszeradagot, tehát a gyógykezelés sikere biztosított. További előnye, hogy az egyszerû beavatkozás nem töri az állatokat, nem fejt ki káros (toxikus) hatást a kezelést végző és a segédkező személyzet szervezetére és a környezetet sem szennyezi.
A rühösség ellen injekciós formában alkalmazható gyógyszerek hatóanyagai az ún. makrociklikus laktonok csoportjába tartoznak. Az alapvegyületet egy mikrogomba fermentátumának tisztításával állítják elő, majd ehhez különféle atomcsoportokat kapcsolnak. Az atomcsoportok minősége más-más tulajdonsággal ruházza fel a hatóanyagot. Egy szerencsés mutáció következtében a szervezetből lassan kiürülő, hosszú hatékony vérszintet biztosító anyagot (doramectin) sikerült előállítani. Ezzel a hatóanyaggal jelentősen leegyszerûsödik a rühösség elleni védekezés végrehajtása és így felmerült a hazai juhállomány rühösségtől való mentesítésének lehetősége is, ami a magyar juhtenyésztésnek az európai országokkal szembeni versenyképességét és a bárányexport hosszú távú lehetőségét biztosíthatja. A mentesítésre irányuló törekvés az ország keleti megyéiben harmadik éve folyik bíztató eredményekkel.
További előnye a makrociklikus laktonoknak az, hogy nem csak a testnedvekkel táplálkozó külső élősködők ellen lehet használni, hanem a gyomor-bélcsatornában és a légzőszervekben élősködő fonálférgek (belső paraziták) ellen is tökéletes hatékonyságúak. Ez az előnyös tulaj-donság lehetővé teszi, hogy egyetlen beavatkozással több gazdasági és egészségügyi kártétele miatt fontos parazitacsoport ellen egyszerre tudunk hatékonyan védekezni.
Az eddigieket összefoglalva arra a következtetésre jutunk, hogy a legelőre alapozott, természetes környezetben, extenzíven tartott juhokban a rendszeres gyógykezelés ellenére is minden évben számolni kell a paraziták által okozott fertőzéssel, megbetegedéssel. Ez azt is jelenti, hogy a genetikai képesség szerint lehetséges termelési (szaporodásbiológiai, testtömeg-gyarapodási stb.) szintet csak a juhállományokban végzett rendszeres parazita elleni kezelésekkel tudjuk elérni. A gyógykezelések egy részét lehetőség szerint a modern injekciós készítményekkel célszerû elvégezni, mert így egy beavatkozással több parazita ellen is fel tudunk lépni. A juhágazat versenyképességének biztosítása végett törekedni kell az ország juhászatainak rühösségtől való mentességének elérésére.
A cikk szerzője: Dr. Merényi László
