Jó példa erre az idei év, amikor a cikk írásának időpontjában már teljes érésben lévő szemek találhatók az optimális időpontban vetett búzaállományok kalászaiban, így – ha az időjárás nem változik számottevően – a legkorábbi aratások már június 20-a táján elkezdődhetnek. Az őszi búza optimális betakarítási időpontjának megválasztását több tényező együttesen dönti el.
Meghatározó tényező a szemnedvesség-tartalom alakulása. A betakarítás időszakában több éven át végzett érésdinamikai vizsgálataink során (június közepétől vizsgáltuk a kalász és a szem vízleadási folyamatait) azt tapasztaltuk, hogy az időjárás jelentős mértékben befolyásolja a kalász és a szem vízleadásának ütemét. A betakarítás időszakában hullott csapadék a szem nedvességtartalmát növelte, tartósan csapadékos időszak esetén 0,07–0,93%/nap értékkel nőtt a szem nedvességtartalma. Ha ebben az időszakban száraz, meleg időjárás uralkodott, a szem vízleadása elérheti a 4,3%/nap értéket is. Az érési időszak kezdetén a kalász és a szem vízleadásának mértéke alacsony mind a korai, mind a középérésû őszi búza fajták esetében. A betakarítást közvetlenül megelőző időszakban a szem vízleadásának mértéke ismét csökkenő tendenciát mutat. A vízleadás ütemében különbségeket tapasztaltunk az eltérő tenyészidejû fajták esetén. Az érési időszak első felében a korai fajták vízleadása gyorsabb, azonban az érési időszak második felében a középérésû fajtacsoportba tartozó fajták vízleadása mutat magasabb értékeket. Ezek a különbségek nem csak fajtacsoportok, hanem fajták között is megfigyelhetők. Az idei évben problémát okozhat – 2003-hoz hasonlóan – a sarjúkalász-képződés. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az extrém száraz meleg következtében a bokrosodás mértéke – elsősorban a később vagy rossz minőségben vetett állományokban – alacsony volt, viszont egy csapadékos időszak a teljesérés fenofázisában előidézheti produktív mellékhajtások kifejlődését, melynek következtében a betakarítható állapotban lévő állomány mellett a sarjúkalászokban lévő teljes vagy viaszos szemek a betakarított tétel nedvességtartalmát jelentős mértékben növelik.
A biológiai tényezők mellett jelentős szerephez jutnak a mûszaki, gépesítési, illetve munkaszervezési szempontok. A kézi betakarítás idején a kiváló minőségû búza biztosítékát viaszérésben végzett aratás jelentette. Az arató-cséplő gépek megjelenése után alkalmazott kétmenetes betakarítás előnye szintén a jobb minőségben mutatkozott meg. Üzemszervezési, mûszaki, illetve időjárási okok miatt az őszi búza betakarítási ideje – a kombájnos, egymenetes betakarítás esetében – viaszéréstől holtérésig terjed. A teljes érettség (14–16%-os szemnedvesség-tartalom) előtti és utáni betakarítás esetén a termés mennyisége csökken. Vizsgálatainkban a betakarítási idő jelentős hatást gyakorolt az őszi búzafajták termésmennyiségére. Valamennyi vizsgált fajta esetében a teljes érésben (14–16% szemnedvesség) kaptuk a legmagasabb terméseket. A teljes érettséget követő betakarításnál minden fajta terméscsökkenést mutatott. Ez a csökkenés az optimális betakarítási időt követő első hétben kismértékû (25–50 kg/ha/nap), azonban két-, illetve három hetes késés esetén ez a veszteség már 320–810 kg/ha/hét is lehet, fajtától függően. Ez a veszteség függ a fajta pergési hajlamától, illetve a holtérés időszakának csapadékviszonyaitól. Bizonyos fajták esetében a túlérett szár is törékennyé válik, így ez direkt termésveszteségként jelentkezik. A megkésett betakarítás okozta veszteségeket előidézheti még a kalászorsó törékenysége is, ami igazából a rozs és triticale esetében fontos, de bizonyos búzafajták kalásztörésre való hajlama nagy, ezt feltétlenül figyelembe kell venni. A betakarítási idő helyes megválasztása a termés mennyiségének befolyásolása mellett jelentős hatást gyakorol a búza minőségére (ábra).
Legjobb minőséget a viasz- és teljesérés elején betakarított búzánál tapasztalhatunk, de holtérésben betakarított búzánál a minőségi paraméterek jelentősen romlanak. Ez a minőségromlás a teljes érés utáni 7–10. napon válik számottevővé, ami csapadékos évjáratban hamarabb és nagyobb mértékben következik be. A vizsgált minőségi paraméterek közül a betakarítási idő előrehaladtával mind a sikér mennyisége, mind annak minősége (sikérterülés) romlott. A farinográfos értékszám a korai és optimális időpontban elvégzett betakarításnál a legmagasabb, a betakarítás későbbre tolódásával jelentős mértékben romlott.
A tavalyi év speciális problémája volt a csapadékos időjárás miatti esésszám romlás, szélsőséges esetben a mag kalászban kicsírázott. A paraméter romlásának (növekedésének) mértéke 2–7 s/nap, azonban csapadékot követően ennél magasabb is lehet az esésszám növekedése. A sikértartalom csökkenése is számottevő, a holtérésben mértéke fél százalék körüli naponta. A sikértartalom mellett fontos tulajdonság a sikérterülés, melynek mértéke naponta akár 1 mm-rel is növekedhet, ami azt jelenti, hogy a sikér nyúlóssá, folyóssá válik, így a sikérszerkezet romlik, a sütőipari tulajdonságok kedvezőtlen irányban változnak. A valorigráfos értékszám tekintetében napi 1-2 értékcsökkenés tapasztalható, ami elsősorban a javító minőségû búza esetében kardinális kérdés, ugyanis igen szûk intervallumban mozog ez a paraméter, kismértékû csökkenése esetén a búza javító minőség helyett malmi minőségû lehet. Közvetett kárként a szaprofita gombák (pl. korompenész) megjelenése is gondot okozhat, ami később esetleges nem megfelelő nedvességtartalmú átmeneti tárolás esetén a tételben toxinok megjelenését idézheti elő. A búza felvásárlási rendszerében a minőségorientáció került előtérbe, ezért a betakarítási idő helyes megválasztásával a minőségi búzatermesztés feltételrendszerének egyik fontos elemét tudjuk biztosítani.
Összességében megállapítható, hogy a betakarítási időpont helyes megválasztása meghatározza a mennyiség mellett a betakarított termény minőségét. A minőségileg differenciált felvásárlás esetén a termény minden táblán töltött napja a késedelmes betakarítás okán jelentős minőségromlást okoz, így közvetlenül jelentkező bevételkiesést eredményezhet.
Dr. Pepó Péter – Dr. Zsombik László
A cikk szerzője: Zsombik László
