A kukorica és a búza a legsokoldalúbb ipari alapanyagok közé lépett elő. A kukoricakeményítőből biológiailag lebomló műanyagokat, például politejsav-alapú eldobható evőeszközöket, fóliákat és csomagolóanyagokat állítanak elő, míg a növényből kinyert bioetanol az üzemanyagiparban kap fontos szerepet. A feldolgozás után visszamaradó csutka és a cellulózban gazdag szár fűtőanyagként, talajjavítóként, illetve építőipari és papíripari alapanyagként hasznosul. Hasonlóan széleskörű a búza felhasználása is, amelynek korpája az élelmiszeripar kedvelt rostforrása, keményítője pedig a gyógyszer- és papíripar fontos adalékanyaga. A búzaszalmát az állattartás mellett egyre gyakrabban használják alacsony ökológiai lábnyomú, szalmabálából épült házakhoz, hőszigetelő panelek gyártására, valamint megújuló, pelletált tüzelőanyagként is - írja az Agrárszektor.

Más, jellemzően élelmiszeripari vagy takarmányozási célú növények melléktermékei is új piacokat hódítottak meg. A sörfőzéshez használt árpa, valamint a kenyérgabonák közé tartozó rozs szalmája kiváló cellulózforrás, amely papíripari alapanyagként, illetve tartós tetőfedő és hőszigetelő anyagként is megállja a helyét. A napraforgó esetében az étolajgyártás és a fehérjedús takarmány előállítása mellett a héj és a szár is jelentős energetikai biomasszává, valamint építészeti és csomagolóipari rostforrássá vált. A rizstermesztés melléktermékeinek hasznosítása szintén dinamikusan fejlődik. A magas kovasav-tartalmú rizshéj és a hamuja a hőszigetelők és a nagy szilárdságú betonok értékes összetevője lett, míg a rizsszalma a papírgyártásban és a lebomló csomagolóedények készítésében kap szerepet.

A zab eközben hagyományos takarmányszerepéből kitörve az egészség- és a kozmetikai ipar egyik legfontosabb alapanyagává vált. Különféle növényi italok, tejhelyettesítők és koleszterinszint-szabályozó, funkcionális élelmiszerek készülnek belőle, míg bőrnyugtató kivonatait a szépségipar alkalmazza sikerrel. A feldolgozás során visszamaradó zabhéj kiváló fűtőanyagnak és kertészeti talajlazítónak bizonyul. A növényi alapanyagok ipari felhasználását jelentősen felpörgette a globális műanyagszennyezés elleni küzdelem. A mezőgazdasági melléktermékekből, például búza- és rizsszalmából, kukoricarostból vagy napraforgószárból préselt, biológiailag lebomló tányérok és csomagolóanyagok jóval kisebb környezeti terhelést jelentenek a hagyományos műanyagokhoz képest.

Szintén komoly felvevőpiacot jelent az energetika szektora. Bár a kukoricából vagy napraforgóból készülő bioüzemanyagok már régóta elterjedtek, a jövőt a cellulózban gazdag növényi maradványokból előállított, második generációs bioüzemanyagok jelentik, amelyek már nem versenyeznek az élelmiszer-termeléssel. Mindez jól szemlélteti a körforgásos mezőgazdaság lényegét. A szántóföldek ma már nem csupán az élelmezést szolgálják, hanem az ipar, az energetika és a környezetbarát építőipar számára is stabil, megújuló nyersanyagbázist biztosítanak.