Udovecz Gábor, az AKI főigazgatója levezető elnökként elmondta, hogy minden évben meghívják a fő agrárexportőr és importőr országok szakértőit, mivel meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben. Idén Olaszországból érkeztek az előadók, a Coldiretti brüsszeli képviselet munkatársai – Maurizio Reale, a nemzetközi kapcsolatok igazgatója a „KAP jövőjét érintő kérdések a 2013-as reform tükrében”, és Paolo Magaraggia uniós kapcsolattartó tanácsos „Olaszország súlya a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmében” címmel tartott előadást.
Dr. Máhr András, az FVM szakállamtitkára szólt arról, hogy a konferencia célja a világkereskedelmi tendenciák felvázolása, a folyamatos változások követése. A gazdasági válság hatására a világ gazdaságpolitikája nagyon sok szempontból újrarendeződik. Nagy kérdés tehát, hogyan alakul az ágazat finanszírozhatósága. Az első sokk után a magyar bankrendszer felismerte, hogy az élelmiszergazdaság kiszámítható, stabil – tehát indokolt azt finanszírozni. De az is tény, hogy új kihívásokra új válaszokat kell keresnünk.
Potori Norbert, az AKI osztályvezetője „Kilátások a főbb növényi termékek világpiacán” címmel tartott előadást, erről beszélgettünk vele.
Rendkívül részletes és sok informatív poszterrel illusztrált előadását sajnos nem tudjuk olvasóinknak bemutatni, de próbáljuk meg összefoglalni azok tartalmát.
Az évente elkészülő elemzések jelentősége azért fontos, mert az adatok és azokból készült diagramok tájékoztatják az élelmiszergazdaság szereplőit a világpiaci folyamatokról. A világ élelmiszertermelése folyamatosan változik, ezt pedig be kell építeni az előrejelzésekbe. A feltételezésekre pedig reagálni kell. Ezek az adatok nem csak, illetve nem elsősorban a termelők és feldolgozók számára szolgálnak segítségül, hanem a politikai döntéshozók részére is. Kiolvasható belőlük ugyanis, milyen piaci beavatkozásra van szükség.
Ráadásul Kína, és más feltörekvő országok növekvő teljesítménye erősen hat a nemzetközi piacra.
Valóban, s az elmúlt egy-két évben megjelentek az agrárpiacon az intézményi befektetők és az intézményi kereskedők is.
Az intézményi befektetők makroisták – úgy gondolják, hogy a makrogazdasági folyamatok és a termékpiacok mûködése között erős összefüggések vannak. Felerősítik a folyamatokat, és minél szorosabban a pénzpiachoz kötik a piacot. A közgazdászok szerint pedig a mezőgazdasági termékek, termények ára alulértékelt; nagy a különbség például a nemesfémek, vagy egyéb fémek áralakulásához képest.
A jelen piaci fejleményeiről elmondható, hogy globálisan kisebb visszaesés következett be a 2008/2009-es gazdasági évben az előző évhez képest. A nemzetközi kereskedelem várhatóan visszaesik, ugyanakkor a fogyasztás területén növekedés prognosztizálható. Olyan mennyiségû készletfelhalmozás jelentkezett az elmúlt évben, (nemcsak az exportőrök, de a hagyományos importőrök esetében is), hogy a piaci elemzők a 2010/2011-es gazdasági évben az árukészlet növekedésével számolnak.
Dr. Popp József AKI főigazgató-helyettessel „Kilátások az állati eredetû termékek világpiacán” címû előadása kapcsán beszélgettünk.
Egészében mi jellemzi ma a világ húsfogyasztását?
Az EU húsfogyasztása 2007 óta folyamatosan csökken, de a hústermelés és a húsimport is. Minőségben, illetve árban és menynyiségben is visszaesés volt tapasztalható. Ennek legfőbb oka a még a válság hatására növekvő munkanélküliség, és az ebből következő jövedelemcsökkenés társadalmi szinten – bár az élelmiszerfogyasztás nem csökken olyan drasztikusan, mint a tartós háztartási cikk fogyasztás. Ez a világ fogyasztói társadalma! S míg a világ egyik részén a túlzó táplálkozás és elhízás jelent veszélyt, a másik részén az alultápláltság és az éhezés. A fejenkénti átlagfogyasztás évi 45 kg, de ez országonként 90 kg – 0 kg.
A húskereskedelem is elsősorban a fejlett országok között zajlik.
Milyen világpiaci trendekkel számolhatunk ezek alapján?
A világ egyes részein a fogyasztáson túl a kereskedelem is csökkent, és 2010-ben sem várható javulás. A húsexportáló országok piacbővítésre törekszenek: most mindenki Oroszországra és Kínára figyel. Oroszország komoly támogatást ad az állattenyésztéshez, célja, hogy 2020-ra a mai 65%-ról 85%-ra növekedjen a húsfogyasztás önellátottsága, ezzel párhuzamosan csökken az import. Kína a termeléséhez képest csak néhány százalékot importál, (de ez is óriási volument jelent), mert elsősorban önellátásra rendezkedik be – az élelmiszerellátás ott ugyanis politikai kérdés.
Az USA gyakorlatilag nemzetközi versenyelőnyét használja ki, így importál és exportál is (marha- és sertéshús esetében).
Tavaly összeolvadásokkal és koncentrálódásokkal folytatódott a korábban megkezdett folyamat a húsiparban (a vezető cégek évi 12 millió tonna húst dolgoznak fel).
Ezzel szemben Európában olyan feldolgozó sincs, amely egymillió tonnát dolgozna fel! A transznacionális vállalatok optimalizálni tudják a kereskedelmet és a termelést minden kontinensen, illetve régióban. Komoly kérdés a kockázat minimalizálása – a transznacionális vállalat saját érdeke ugyanis a profit maximalizálása, ami ritkán esik egybe az adott ország gazdaság-, avagy agrárpolitikájával.
–Keresztes–
