Ezen próbál változtatni egy 13 szakértőből – többek között gasztroenterológusokból, dietetikusokból, mikrobiológusokból, immunológusokból és táplálkozástudományi kutatókból – álló nemzetközi szakértői panel, amelyet a Nemzetközi Probiotikum- és Prebiotikum-tudományi Társaság (International Scientific Association for Probiotics and Prebiotics, ISAPP) hívott össze. A szakértők konszenzusos definíciója szerint a bélrendszeri egészség „a bélrendszer egészséges működése, amely mellett nincs fennálló emésztőrendszeri betegség, és nincsenek az életminőséget jelentősen befolyásoló bélrendszeri panaszok” - írja a NAK.

A meghatározás azért lehet fontos az élelmiszeripar számára, mert a bélrendszeri egészség kifejezést eddig meglehetősen széles értelemben használták. A fogyasztók például gyakran a megfelelő emésztéssel, a bélmikrobiommal, a rendszeres bélműködéssel vagy általános jólléttel kapcsolják össze, miközben ezek nem feltétlenül ugyanazt jelentik tudományos szempontból. Az ISAPP szakértői szerint éppen ez a fogalmi bizonytalanság nehezíti a kutatási eredmények összehasonlítását és a fogyasztók felé történő egyértelmű kommunikációt.

A fogyasztói érdeklődés már megvan

A fogalom tisztázása azért sem közömbös, mert a fogyasztók számára a bélrendszeri egészség egyre fontosabb szempont. Az anyagban bemutatott, az International Food Information Council (IFIC) felmérésére hivatkozó adatok szerint a válaszadók közel kétharmada magas vagy nagyon magas prioritásként tekintett a bélrendszeri egészségre. Ugyanakkor a fogyasztói értelmezések jelentősen eltértek egymástól. 48% az emésztési komforttal, 38% a rendszeres bélműködéssel, 33% pedig a tápanyagok felszívódásával kapcsolta össze.

A válaszadók mintegy fele úgy vélte, hogy a nem megfelelő étrend ronthatja a bélrendszer egészségét, míg 37% a stresszt, 30% a mozgáshiányt, 29% pedig a dehidratációt is fontos tényezőnek tartotta. A bélrendszeri egészség javításának lehetőségei között 31% az általános étrend javítását, 30% pedig a rostbevitel élelmiszerekkel történő növelését emelte ki. Az adatok tehát arra utalnak, hogy a fogyasztók számára a téma már ismert és releváns, a mögötte álló tudományos fogalmak azonban korántsem egyértelműek.

A „bélbarát” nem jelent automatikusan probiotikumot

A szakértők egyik fontos üzenete éppen ezért az, hogy nem célszerű minden, bélrendszeri egészséggel összefüggő terméket vagy összetevőt automatikusan probiotikumként értelmezni. Hannah Holscher, az University of Illinois Urbana-Champaign táplálkozástudományi professzora arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg nincs elegendő bizonyíték arra, hogy minden egészséges embernek napi rendszerességgel probiotikumot kellene fogyasztania. Hasonlóan fontos különbségtétel, hogy nem minden fermentált élelmiszer probiotikum. Egy fermentált élelmiszer tartalmazhat olyan mikroorganizmusokat vagy más komponenseket, amelyeknek lehetnek kedvező táplálkozási vagy egészségügyi tulajdonságai, de ettől még nem válik automatikusan probiotikus élelmiszerré. Ez a megkülönböztetés a termékfejlesztés és a kommunikáció szempontjából egyaránt lényeges.

Mit jelent mindez a termékfejlesztőknek?

Az új definíció önmagában nem jelent új élelmiszerjogi kategóriát vagy automatikusan használható egészségre vonatkozó állítást. Inkább egy közös tudományos kiindulópontot adhat ahhoz, hogy a kutatók, egészségügyi szakemberek, élelmiszeripari szereplők és a fogyasztók pontosabban beszéljenek arról, mit értenek „bélrendszeri egészség” alatt. Ez a termékfejlesztésben azért lehet fontos, mert egy „bélrendszeri egészséget támogató” termék fejlesztésénél nem elegendő pusztán egy divatos összetevőt – például probiotikumot vagy prebiotikumot – hozzáadni a receptúrához. A fejlesztési célokat és a mögöttük álló tudományos bizonyítékokat is pontosan meg kell határozni. Más kérdés például, hogy egy termék hogyan befolyásolja a bélmikrobiomot, a bélfal védőfunkcióját vagy az emésztési komfortot, és ezekhez eltérő vizsgálati módszerekre lehet szükség.

Ez különösen fontos lehet a fogyasztói kommunikációban. A „bélrendszert támogatja” vagy „kedvezően hat a bélrendszer működésére” típusú általános üzenetek mögött ugyanis pontosan meghatározható tudományos tartalomnak kell állnia. Az új konszenzus ebben adhat közös nyelvet, de nem váltja ki az adott termékre és állításra vonatkozó bizonyítékok értékelését, illetve a vonatkozó jogszabályi követelményeknek való megfelelést.

A következő lépés nem feltétlenül a több bélrendszeri egészséget célzó termék, hanem pontosabb állítások lehetnek

A bélrendszeri egészség iránti fogyasztói érdeklődés várhatóan továbbra is fontos termékfejlesztési hajtóerő marad. Az új tudományos konszenzus azonban arra is figyelmeztet, hogy a terület összetettségét nem érdemes egyetlen összetevőre vagy egyetlen fogyasztói ígéretre leegyszerűsíteni. Az élelmiszeripari előállítók számára ezért a legfontosabb tanulság talán az, hogy a „bélrendszeri egészség” egyre inkább tudományosan meghatározott fogalommá válik, miközben a fogyasztói kommunikációban továbbra is könnyen túl tág értelmet kaphat.

A jövőben azok a termékfejlesztések lehetnek szakmailag megalapozottabbak, amelyek pontosan meghatározzák, milyen fiziológiai vagy táplálkozási cél elérését szolgálják, milyen összetevővel vagy technológiával, és ezt milyen bizonyítékok támasztják alá. Az új konszenzus ezért nem lezárja, hanem inkább új szakaszba lépteti a bélrendszeri egészségről szóló szakmai párbeszédet, közös definíciót ad, de egyben rámutat arra is, hogy még sok munka szükséges a megfelelő mérési módszerek, bizonyítékok és – ahol releváns – megalapozott fogyasztói állítások kialakításához.