Az Európai Unióban idén július végéig már mintegy 435 ezer hektárnyi terület égett le, ami jócskán meghaladja a 2006 és 2025 közötti időszak átlagát, felülmúlva a tavalyi rekordokat is. Bár hagyományosan a mediterrán országok szenvedtek leginkább a lángoktól, a veszélyzóna mára Nyugat-, Közép- és Észak-Európára is kiterjedt. A tüzek gyors terjedéséhez a tartós csapadékhiány, az alacsony talajnedvesség, az ismétlődő hőhullámok és az erős szél együttesen teremtenek ideális feltételeket.

A felmelegedés és a tájhasználat átalakulása miatt hazánkban is folyamatosan nő a tűzkockázat. Noha eddig a 2022-es év számított a legsúlyosabbnak a leégett területek nagysága alapján, a jelenlegi, augusztusi kánikula és a felhalmozódott, rendkívül száraz aljnövényzet miatt továbbra is extrém magas a veszély. Az elmúlt hetekben országszerte megsokszorozódtak a szabadtéri tüzek. Többek között Veszprém, Bács-Kiskun, Somogy és Győr-Moson-Sopron vármegyében, valamint Tatabánya és Érd térségében is több tíz hektáron kaptak lángra mezőgazdasági területek, fás-cserjés részek és erdősávok, ami komoly kihívás elé állítja a tűzoltókat.

A tüzek hátterében az esetek döntő többségében emberi mulasztás áll. Egy eldobott cigarettacsikk, egy szabálytalan tarlóégetés vagy egy mezőgazdasági munkagép szikrája a kiszáradt környezetben pillanatok alatt hatalmas pusztítást okozhat. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a puszta tűzoltás ma már nem elegendő, európai szintű integrált tájgazdálkodásra van szükség. Ennek központi eleme a megelőzés, így a legeltetés, a cserjeirtás, az éghető növényzet ritkítása és a mozaikos tájszerkezet kialakítása egyaránt hatékonyan gátolhatja a lángok terjedését.

A vegetációstüzek ráadásul egy veszélyes ördögi kört indítanak be. A lángok elpusztítják a természetes élőhelyeket, rontják a levegő minőségét, és hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, miközben pont azok a fák semmisülnek meg, amelyek a szennyezést megköthetnék. A növényzet eltűnésével a talaj védtelenné válik, ami fokozza az erózió és a villámárvizek kockázatát. A környezeti válság mellett a társadalmi és gazdasági kár is óriási, hiszen infrastruktúrák és termőföldek vesznek oda, a természetes ökoszisztémák helyreállítása pedig évtizedeket és hatalmas anyagi forrásokat emészt fel.