A szakember szerint a szántóföldi növénytermesztésben világszerte, így Magyarországon is állandósult a bizonytalanság. A klímaváltozás, a magas termelési költségek és az értékesítési nehézségek komoly kihívás elé állítják az ágazatot. Ez a globális jelenség az Egyesült Államoktól kezdve Európáig mindenhol nyomás alatt tartja a piacot, és rontja a gazdaságok jövedelmezőségét.

Gyors piaci csodákra a jövőben sem számíthatunk. Az Európai Unió előrejelzései szerint a következő évtizedben a gabonafélék étkezési célú felhasználása gyakorlatilag stagnálni fog. Ezzel párhuzamosan az állatállomány zsugorodása miatt a takarmánycélú kereslet várhatóan visszaesik. Mivel a magas költségek és az extrém időjárási körülmények tartósan velünk maradnak, az ágazatnak saját magának kell megtalálnia a kiutat. Ebben a folyamatban a terményfelvásárló és kereskedő vállalkozásokra óriási felelősség hárul.

A keresletet és a kínálatot pusztán passzívan összekötő, korábban megszokott felvásárlói modell mára elavulttá vált. Az egyre inkább jellemző túlkínálat miatt különösen a hazai tulajdonú cégeknek kell átgondolniuk a stratégiájukat. Jól látszik, hogy ha a gazdák továbbra is ugyanazt és ugyanolyan minőségben termelik, mint eddig, azt egyre nehezebb lesz nyereségesen értékesíteni. A felvásárlóknak így már nemcsak az árrésükre kell figyelniük, hanem piaci integrátorként aktív iránymutatást is kell adniuk a termelőknek arról, hogy valójában mire van valós piaci igény.

Feldman Zsolt szerint kiváló példa erre a búza piaca. A magyar mezőgazdaságnak olyan minőségi paraméterekre kellene fókuszálnia, amelyeket a klímaváltozás sújtotta dél-európai régió keres, de a tőlünk keletre fekvő területek nem tudnak megbízhatóan előállítani. Ahhoz azonban, hogy ezt a piaci rést kihasználjuk, a kereskedőknek tudatos piacépítésbe kell kezdeniük. Szorosabban együtt kell működniük a gazdákkal annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű, homogén árualap jöjjön létre. Ugyanez az összehangolt munka vár rájuk az éghajlatváltozás miatt egyre fontosabbá váló alternatív növénykultúrák esetében is.

Aki hosszú távon is talpon akar maradni ezen a piacon, annak jóval több energiát kell fektetnie a termelés megszervezésébe. Ezt a feladatot az állam nem tudja, és nem is fogja átvállalni a piaci szereplőktől. A sikert jelenleg az ágazatra jellemző erős üzleti bizalmatlanság is akadályozza. Ennek felszámolásán mindkét félnek, a termelőknek és a felvásárlóknak is keményen kell dolgozniuk. Ellenkező esetben az egész hazai termékpálya tartós lejtőre kerül, és fokozatosan elfogy az értékesíthető árualap.