A KITE Zrt. nádudvari szántóföldi rendezvényén a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás gyakorlati lehetőségeit mutatták be. A bemutató központi témája a gazdaságos termelés fenntarthatósága volt olyan körülmények között, amikor a víz, az energia és az inputanyagok növekvő ára közvetlenül meghatározza a gazdálkodók profitját.

Szabó Levente vezérigazgató rámutatott, hogy a klímaváltozás hatásai már a mindennapi munkában is közvetlenül érzékelhetők, ezért az ágazat szereplőinek összefogva kell támogatniuk a termelőket. Szabó Emese innovációs főigazgató-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a meteorológiai adatokból és a termőhelyi adottságokból olyan ajánlásokat kell kidolgozni, amelyek a terméshozam mellett a jövedelmezőséget is garantálják. Ehhez elengedhetetlen a táblán belüli különbségek pontosabb feltérképezése és kezelése.

Az öntözött kísérletekben azt vizsgálták a szakemberek, hogy milyen termésszint elérése mellett térül meg a vízkijuttatás. A számítások a közvetlen gépköltségeket, az anyagköltségeket és az öntözőberendezések üzemeltetését vették figyelembe, az általános költségeket viszont nem. Emiatt a bemutatott fedezeti összegek nem feleltethetők meg a gazdaság teljes profitjának.

Szója esetében a hektáronkénti 3,5 tonnás fedezeti pont mellett 4,64 tonnás becsült termést és 188 ezer forintos fedezeti összeget értek el. Őszi búzánál 4,8 tonnás fedezeti ponthoz 9 tonnás hozam és 274 ezer forintos fedezet társult. A kukoricánál 8,63 tonna termés fedezte a kalkulált költségeket, a várható termést pedig 15 tonnára becsülték. Ennél a kultúránál a kétéves tapasztalatok alapján hektáronként 400–500 ezer forintos fedezeti összeg realizálódott.

A vízhiány mértékét jól szemlélteti, hogy a szójakísérletben a 335 milliméternyi öntözővíz és a 96 milliméteres tenyészidőszaki csapadék ellenére is 266 milliméteres deficitet mutatott a klimatikus vízmérleg. A napraforgó kísérleti hibridjei ugyanakkor 4 tonna feletti átlagot produkáltak, miközben a termesztés 2,5 tonna felett már megtérült. Az öntözött állományban a Macrophomina-fertőzés mértéke mintegy kétharmadával bizonyult alacsonyabbnak.

A talajművelési bemutató az energiafelhasználás és a talajtaposás mérséklésére koncentrált. Az egyik vizsgált gépkapcsolat a hagyományos szántáshoz képest 20–25 százalékkal kevesebb energiát igényelt. A sávos művelés a teljes felületű lazításhoz képest 40 százalékkal nagyobb területteljesítményt és 30 százalékkal alacsonyabb vonóerő-igényt mutatott.

A szakértők szerint a művelési mód megválasztásakor nem a beidegződésekre, hanem a talaj pillanatnyi állapotára kell támaszkodni. Kedvező szerkezetű talajon akár a teljes alapművelés elhagyható. Tömörödött rétegeknél ugyanakkor elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom mellett elvégzett, célzott beavatkozás, amellyel javítható a talaj vízbefogadó képessége. Szabó Emese a talajjavítás fontosságát is aláhúzta, mivel a talajromlás jelensége már az ország teljes területén jelen van.

Mivel a hazai szántóknak mindössze mintegy 2 százalékát öntözik, a gazdák döntő többsége számára a szárazgazdálkodás fejlesztése jelent kiutat. A nádudvari kísérletben húsz parcellán négy talajművelési rendszert és öt vetésforgót vizsgáltak párhuzamosan. Az eredmények azt mutatták, hogy a mélyebb talajművelés önmagában nem hozott terméstöbbletet, az őszi búza és a napraforgó esetében viszont a bolygatás csökkentésével arányosan emelkedett a fedezeti összeg.

A szárazsághoz a vetésszerkezet átgondolásával is alkalmazkodni lehet. A rendezvényen elemezték a cirok termesztési lehetőségeit azokban a régiókban, ahol a kukorica termelése már túlzott kockázattal jár. A tapasztalatok megerősítették, hogy a ciroknak ezeken a területeken stabil helye van a vetésforgóban.

A forgatás nélküli technológiák alkalmazása a növényvédelmi és a tápanyag-utánpótlási gyakorlat újragondolását követeli meg. A tartós mulcsréteg kialakulása és a gyomflóra átrendeződése új védekezési stratégiát tehet szükségessé. Az összehasonlító adatok szerint a növényvédelem és a talajművelés összesített költsége a mulcsműveléstől a sávos művelésen át a direktvetés irányába fokozatosan csökkent, száraz években pedig ezek a módszerek felülmúlták a hagyományos technológia terméseredményeit.

A kisebb mértékű talajbolygatás mellett a tápanyagok célzott kihelyezése kap kiemelt szerepet, különösen a gyengébb adottságú területeken. Míg a forgatásos művelésnél a hatóanyagokat a teljes átmozgatott rétegbe keverik, az alternatív rendszerekben a kijuttatás mélységét és pozícióját is pontosan a választott technológiához kell igazítani.

A bemutató legfőbb következtetése, hogy önmagában sem az öntözés, sem az új gépek beszerzése, sem a művelési mód váltása nem garantál jobb eredményt. A sikerhez a termesztéstechnológia valamennyi elemét össze kell hangolni. Az öntözetlen táblákon kiemelt figyelmet kell fordítani a talaj meglévő vízkészletének megőrzésére és a felesleges menetszámok kiiktatására, a döntéseket pedig mindig a helyi környezeti adottságokra kell alapozni.