Napjainkban az Unióhoz közel érve, a belépés küszöbén a feltételek nagyon megváltoztak. Elsősorban a magyar munkaerő drágulása - így az elérhető profit drasztikus csökkenése az egyik fő probléma. Hasonló jellegû a globalizálódó szabad gazdaság távolságokat lecsökkentő, soha nem látott árubőséggel megjelenő kínálata (spanyol szamóca, ma chilei, holnap kínai? málna) Látnunk kell azonban, hogy az Unióban új lehetőségek is megnyílnak a piac magyar résztvevői előtt. Amennyiben ezeket a lehetőségeket időben felismerjük és élni is tudunk velük, fogjuk tudni biztosítani továbbra is helyünket a piacon. Véleményem szerint a hagyományos, a terméket alig feldolgozó fagyasztásos technológiát legalább két fontosnak látszó változtatással kell kiegészíteni. Az egyik: a fagyasztott terméket tovább kell feldolgozni, csomagolni és közvetlenül a fogyasztóig eljuttatni. (Persze ebből a piacból nagyobb részt megszerezni hosszú és nagyobb feladat. )



A másik lehetőség a nyers gyümölcsök értékesítésének elősegítése. Igaz, itt is számolni kell az Uniós konkurenciával (spanyol szamóca) mégis meg lehet, és meg is kell találnunk a piac réseit és azt el kell foglalnunk. Ki kell használnunk a földrajzi helyzetünkből adódó, de a konkurencia termeléséből kieső időszakokat (délebbre fekvő országok termelési ciklusának befejezése után a piac igényeit is továbbra is ki kell elégíteni.) Az Uniós piac kínálata bőséges, sokszínû, változatosságot igényel, nem tûri az egysíkúságot. Ez is lehetőségünk, és a vámhatárok megszûnésével könnyebben lehet eljutni más országok piacaira, Bécsbe, Grazba, de akár Münchenbe is.



Nem kell elfelejteni, hogy a fogyasztási szokások hazánkban is megváltoztak. Megjelent a fogyasztók azon rétege, akik meg tudják fizetni a drágább árut, és ezt leginkább a nagy áruházláncok üzleteiben- más termékek vásárlásával együtt- akarják megvenni. Olyan különösen érzékeny áruknál, mint a málna, a szeder, lényeges lehet a szállítási távolság és a szállítás idejének csökkentése. Ezekben az esetekben az esélyeink jók, hiszen árualapunk bőségesen van, ízben, zamatban pedig könnyen álljuk a versenyt.



Van azonban változtatni valónk: pontosabbnak, precízebbnek kell lennünk, a minőségi igényt tisztelnünk kell, és be kell tartanunk. Alkalmazkodnunk kell a fajtaigényekhez is, de legfőképpen az áru előszítésével kell elérni azonos színvonalat, mint a konkurencia.



Szándékosan hagytam a végére a legfontosabb, leggyorsabban elvégzendő feladatot: az egész nyers gyümölcs (de különösen a bogyósok) forgalmazását meg kell SZERVEZNI. Meg kell találni a hangot egymással a termelőnek, felvásárlónak, értékesítőnek, egymásra támaszkodva, egymást segítve (és nem kihasználva) hosszú távra kialakítani a közös stratégiát. Ezt a közös hangot a termelő és termelő, a felvásárló és felvásárló, az értékesítő és értékesítő között is el kell érni, hiszen csak így nem tudnak egymás ellen kijátszani bennünket, csak így lehetünk erősek. A nyers gyümölcs forgalmazásánál a kialakult termelési centrumokban lévő hûtőházak szerepének növelését kellene biztosítani, mert a piac rapszodikus és ipari háttér nélkül a termelő kiszolgáltatott.



Biztosítani kell a minőséget. Ennek legegyszerûbb módja a minden csomagolási egység egyedi kódolása, a szállítás, forgalmazás területén a hûtés biztosítása. Hangsúlyozom ismételten, hogy hosszú távon csak a helyzethez alkalmazkodni tudók maradnak a piacon, tehát gondolkodnunk és megegyezésre jutnunk létkérdés.



V. L.