Amikor a fiatalember a fotózáson a kamerák elé állt a baromfival, nem sejtette, hogy napokon belül országos hírnévre tesz szert. Az ötlet egy korábbi, édesapja által készített házi fotóból eredt, amelyen Botond egy pulykával pózolt. Miután a képet mesterséges intelligenciával öltönyössé varázsolta és megmutatta az osztályfőnökének, eldöntötte, hogy a végleges tablófotózásra is magával visz egy szárnyast. A fotós nyitott volt a rendhagyó beállításra, Botond osztálytársait pedig egyáltalán nem lepte meg a húzás, hiszen jól ismerték a fiú rajongását, aki korábban iskolai rendezvényekre is vitt már tyúkokat.

Bár Budapesten született, családjával később a Békés vármegyei Zsadányba költöztek. A fiatalember ma már el sem tudná képzelni az életét a nagyvárosban, ugyanis a vidéki környezet adja meg számára azt a szabadságot, ami az állattartáshoz elengedhetetlen. Jelenleg állattenyésztőnek tanul, és bár az érettségi tantárgyakon már túl van, a szakmai vizsgája még hátravan. Nem tervez továbbtanulni, inkább a gyakorlatban valósítaná meg az álmait, így saját kisállatboltot nyitna, valamint egy tanyát is létrehozna állatsimogatóval. Emellett komolyan foglalkozik a tenyésztéssel, célja pedig az, hogy saját állataival egyszer díjakat nyerjen.

A baromfiudvar világa a családi háttér miatt mindig is természetes volt számára, de hétéves kora óta kifejezetten tudatosan, elmélyülten foglalkozik a szárnyasokkal. Udvarukban ma már holland törpe-, indiai futó- és búbos kacsák, fodros libák, pulykák, gyöngytyúkok és ritka tyúkfajták élnek, de nyulak, papagájok, macskák és két labrador is osztozik a portán.

Botond hangsúlyozza, hogy a szárnyasok rendkívül intelligensek és taníthatók. Két holland törpekacsa-gácsérja, Asterix és Obelix például hangos hápogással várja a kapuban, amikor hazaér. Az állatokkal szoros kapcsolatot ápol, és van egy szigorú szabálya is, miszerint amelyik madárnak nevet ad, az sosem kerül a fazékba, hanem "nyugdíjas koráig" az udvar lakója marad. Ilyen például Enikő, a nyolcéves brahma tyúk is, akit még az általános iskolai ballagására kapott.

Az egyre növekvő állomány fenntartása anyagilag is komoly kihívást jelent, különösen az emelkedő takarmányárak miatt. A költségeket részben a tojások és a szaporulat online értékesítéséből fedezi, amihez már bejáratott vevőköre van. Azt azonban ő maga sem tudja pontosan, hány szárnyas él az udvarban, hiszen nyaranta a nádasból rendre újabb, titokban kikelt kiscsibék bukkannak fel. Egy dolog viszont biztos, Botond hosszú távon is az állatok mellett, a saját maga által felépített gazdaságban képzeli el a jövőjét.