A magyar libahúsexport több mint 90 százaléka, a kacsahúsexportnak pedig közel 90 százaléka uniós országokban talál vevőre. A libahús legfontosabb felvevőpiacai közé a német nyelvterület államai tartoznak, különösen Németország és Ausztria. A két termék piaci lehetőségei ugyanakkor jelentősen eltérnek. Erről az Agrárszektor körképében beszélt Látits Miklós, a Kacsa- és Lúdszövetség titkára, a BTT auditellenőre, valamint Szabó Ákos, a Tranzit-Ker Zrt. vezérigazgatója.

Látits Miklós szerint a libahús iránti keresletet elsősorban a hagyományok és az ünnepek alakítják, így a fogyasztás javarészt a Márton-nap és a karácsony közötti időszakra összpontosul. A kacsahús ezzel szemben kevésbé kötődik jeles alkalmakhoz, emiatt egész évben kiegyensúlyozottabb iránta a kereslet. A pecsenyekacsa a csirkehús alternatívájaként a hétköznapi étkezésekben is teret nyerhet, prémiumkategóriás termékként pedig a libahússal is felveszi a versenyt.

A hazai fogyasztási adatokban szintén megmutatkozik a különbség: kacsahúsból fejenként mintegy 3 kilogramm fogy évente, míg libahúsból az egy kilogrammot sem éri el ez a mennyiség. Utóbbi döntően a vendéglátásban és az ünnepi asztalokon kap helyet. Fogyasztásának élénkülését az életszínvonal emelkedése ösztönözhetné, ám a mindennapi étrendben várhatóan a jövőben sem válik meghatározóvá.

A kacsa esetében sokkal kedvezőbbek a növekedési kilátások. Szabó Ákos felidézte, hogy húsz évvel ezelőtt még tipikusan őszi-téli szezonterméknek számított, és a melegebb hónapokban többnyire eltűnt az éttermek étlapjáról, valamint a boltok polcairól. Ma már a legtöbb áruházlánc egész évben kínálja, és a vendéglátásban is stabil helye van. Az elősütött, pácolt és konyhakész termékek emellett jelentősen leegyszerűsítik az otthoni elkészítést, ami új vásárlói rétegeket vonz be.

A libahús piacának bővítése jóval összetettebb feladat. Számos országban egyáltalán nincs kultúrája a fogyasztásának, a magas előállítási költségek pedig a fogyasztói árakban is visszaköszönnek. Bár Magyarországon a Márton-nap környéki forgalom erősödik, és egyre több üzlet tart libát, a belföldi értékesítés volumene továbbra is szerény. Szabó Ákos szerint a libaágazat egy bejáratott, viszonylag stabil piacra támaszkodik, míg a kacsahús iránti keresletben még jelentős növekedési tartalékok rejlenek.

A markáns exportkitettség miatt az árfolyammozgások azonnal lecsapódnak a vállalkozások árbevételében. A Tranzit-Ker vezetője rámutatott: az év eleji, mintegy 390 forintos euróárfolyamhoz képest a hazai fizetőeszköz erősödése komoly bevételkiesést okozott, miközben a kiadási oldalon nem történt érdemi korrekció. A takarmány, az energia, a fuvardíjak és a munkabérek költsége egyaránt magasan ragadt. A gyengébb termésátlagok, továbbá a csomagoló- és segédanyagok drágulása pedig újabb terheket rótt a cégekre.

A kacsaágazat helyzetét a kínai import is súlyosbítja. Az európai piacon négy éve jelen lévő kínai kacsahús a folyamatban lévő uniós dömpingellenes vizsgálat ellenére is komoly kihívást jelent. Látits Miklós hangsúlyozta, hogy a korábban nyomott áron beáramló jelentős árumennyiség komoly nehézséget okozott az európai termelőknek. A kínai libatermékek ezzel szemben egyelőre szinte kizárólag a távol-keleti ország belső piacán fogynak el.

Szabó Ákos értékelése szerint a 2024-es esztendő rendkívül nehéznek bizonyult a kacsaágazat számára, ám 2025-re némileg mérséklődtek a veszteségek. Noha a szektor a jövedelmezőség javulásában bízott, ezt a kedvezőtlen költség- és árfolyamhatások végül meghiúsították.

A gazdasági nyomás mellett a madárinfluenza jelenti a legakutabb kockázatot. A víziszárnyas-tartást a telepek földrajzi elhelyezkedése, a magas sűrűség, valamint a kétfázisú nevelési technológia egyaránt sebezhetővé teszi. A fertőzés nemcsak az állatállományban okoz közvetlen kárt, hanem a korlátozások miatt a külpiaci értékesítést is megbéníthatja.

A korábbi járványok tapasztalatai nyomán a hatóságok szigorították a védelmi intézkedéseket, és lépéseket tettek a telepsűrűség mérséklésére. Egy 2025-ben elindított program révén az állattartók állami kártalanítás mellett önkéntesen szüneteltethették tevékenységüket a legveszélyeztetettebb térségekben. A kétfázisú nevelés visszaszorítása szintén tompította a járványügyi kockázatokat.

Szabó Ákos szerint az óvintézkedések eredményei már a 2025 őszi és 2026 tavaszi időszakban megmutatkoztak: bár elszigetelt esetek előfordultak, ezekből nem alakultak ki kiterjedt járványhullámok. A szigorú telepi higiénia, a szabályok fegyelmezett betartása és az állategészségügyi szervekkel való szoros partnerség mindazonáltal továbbra is elengedhetetlen.

A védőoltások megítélése ugyanakkor megosztja a szakmát. Bár a vakcinázás segíthetne a fertőzés terjedésének visszaszorításában, alkalmazása korlátozhatja a külpiaci exportlehetőségeket, ami a magyar ágazat exportfüggősége miatt kifejezetten érzékeny kérdés.

Hosszabb távon a termelés visszafogása is kockázatokkal járhat, hiszen a kevesebb vágóállat rontja a feldolgozókapacitások kihasználtságát. Az ágazat előtt álló legfőbb kihívás így az, hogy a járványvédelmi fegyelem megőrzése mellett biztosítsa a fenntartható termelés és feldolgozás gazdasági feltételeit.