Bár a neve mást sugallhat, a karácsonyi kaktusz igényei jelentősen eltérnek a sivatagi rokonokétól. Erdei eredetű növényről van szó, amely természetes élőhelyén a fák ágain, a felhalmozódó szerves törmelékben él. A lakásban is a szórt fényt és a jó vízelvezetésű ültetőközeget kedveli, a tartós kiszáradást és a pangó vizet pedig egyaránt rosszul viseli.
A keleti fekvésű ablakok közelében általában ideális helyet találhatunk számára, mivel a reggeli napsütés többnyire nem túl erős. Déli ablaknál vékony függönnyel érdemes tompítani a közvetlen fényt – írja a Balcony Garden Web. A túl erős napsugárzástól a hajtások vöröses, lilás árnyalatot kaphatnak, szélsőséges esetben pedig meg is perzselődhetnek. A fényhiány ugyanakkor lassítja a fejlődést, valamint gyengítheti vagy akár teljesen meg is akadályozhatja a virágzást.
Nem feltétlenül kell az ablakpárkányra tenni a cserepet. Egy közeli polc vagy növénytartó is tökéletes lehet, ha elegendő természetes fény éri. Érdemes a kiválasztott helyet a nap több szakaszában is megfigyelni, hiszen egy világosnak tűnő szoba belsejébe gyakran már kevés fény jut. Az ablak mellett arra is ügyeljünk, hogy a hajtások ne érjenek hozzá a hideg üveghez.
A virágrügyek kialakulását a rövidülő nappalok mellett a hosszabb, megszakítás nélküli sötét periódusok is segítik. Ezért ősszel ne világítsuk meg a növényt késő estig tartó, erős asztali lámpával vagy növénynevelő fénnyel. Az íróasztal közelében is tartható, de csak akkor, ha nappal elég természetes fényt kap, este pedig biztosított számára a zavartalan sötétség.
A hely kiválasztásakor a hőmérsékletre is figyeljünk. Az aktív növekedési szakaszban a 18–24 Celsius-fok a legmegfelelőbb, a bimbóképződést pedig a mérsékelten hűvös őszi éjszakák serkentik. A fűtőtestek és a kandallók közelségét kerülni kell, akárcsak a huzatos ajtók környékét. A forró, száraz levegő és a hirtelen lehűlés egyaránt megviselheti a növényt.
Egy világos, ablakos fürdőszobában a párásabb levegő kedvező lehet a számára, a magas páratartalom azonban nem pótolja a fényt. Az sem tesz jót, ha a földje tartósan nedves marad. A konyhában az ablaktól nem messze érdemes elhelyezni, távol a sütőtől, a főzőlaptól és a forró gőzöktől. Közvetlenül érő gyümölcsök mellé se tegyük, mert az azokból felszabaduló etilén megrövidítheti a bimbók és a virágok élettartamát.
Fedett erkélyen vagy verandán csak az enyhébb őszi hetekben maradhat kint. A hideg éjszakák beköszönte előtt vigyük védett helyre, és lehetőség szerint kerüljük a túlzott hőmérséklet-különbséggel járó mozgatást.
Novemberben a rövidebb nappalok és a hűvösebb környezet miatt jóval lassabban szárad ki az ültetőközeg, ezért ne rutinból öntözzünk. Előbb mindig ellenőrizzük a föld felső rétegét, és csak akkor adjunk vizet, ha az már kissé kiszáradt. A teljes földlabdát ugyanakkor ne hagyjuk teljesen kiszáradni.
A cserép alján feltétlenül legyenek vízelvezető nyílások. Az öntözés után alatta maradt felesleges vizet öntsük ki az alátétből vagy a kaspóból, a pangó nedvesség ugyanis gyökérrothadást okozhat. Lehetőleg szobahőmérsékletű vizet használjunk, és a locsolást ne próbáljuk meg permetezéssel kiváltani.
Az első bimbók megjelenése után kiemelten fontossá válik a stabil környezet. Ilyenkor már ne forgassuk, és ne helyezzük át gyakran a cserepet. A megváltozó fényviszonyok és a hőmérséklet-ingadozások bimbóhullást idézhetnek elő, akárcsak a túlöntözés vagy a föld kiszáradása.
Ha a növény hullatni kezdi a bimbóit, először a talaj nedvességét és az elhelyezés körülményeit vizsgáljuk felül. Ne változtassunk meg egyszerre mindent, csak a konkrét problémát korrigáljuk. A bimbós karácsonyi kaktuszt semmiképp se metsszük meg és ne ültessük át, ezekkel a munkákkal várjuk meg a virágzás végét.
