Az évelő zsálya az első virágzási ciklusának végére ér nyár elején. Ha a hajtásait ilyenkor nagyjából a harmadával visszametsszük, a növény az energiáit nem a magok érlelésére, hanem friss lombozat fejlesztésére és egy dús, nyár végi másodvirágzásra csoportosítja át. Ezt a lépést érdemes még azelőtt megtenni, hogy az elszáradt virágokon megkezdődne a magképződés.

Hasonló módon kell gondozni a cickafarkot is, amelynek első virágai szintén ebben az időszakban kezdenek hervadni. Az elnyílt részek következetes eltávolításával folyamatos virágzást és ápolt megjelenést biztosíthatunk a szezon hátralévő részében. Később, a nyár folyamán azonban már ne végezzünk metszést, hogy a növény zavartalanul felkészülhessen a téli pihenőidőszakra.

Az orgona visszavágásának szintén most jött el a legmegfelelőbb ideje, mivel ez a cserje az előző évi hajtásokon fejleszti virágait. A júniusi metszéssel úgy alakíthatjuk a bokor formáját, hogy közben nem veszélyeztetjük a következő évi rügyképződést. A lombozat megritkítása ráadásul jobb szellőzést biztosít a növénynek, ami segít megelőzni a párás, meleg időben gyakran fellépő gombás betegségeket, például a lisztharmatot.

A levendula esetében a nyár eleji alakító metszés a kulcsa annak, hogy a bokor megőrizze kompakt, tömör formáját, és elkerüljük a felkopaszodását. Ennél a növénynél azonban rendkívül óvatosan kell eljárni, és el kell kerülni a fás, elöregedett részek visszavágását. Mivel a levendula az idős, fás ágakból már nem képes új hajtásokat nevelni, egy túl drasztikus metszéssel maradandó károsodást okozhatunk a növényben.