Agrárszektor: Egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy az idei évet már egy teljesen megújult Agrárkamarával zárjuk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen alapelvek, szabályok és elvárások szerint kell majd tevékenykednie a hazai gazdák legfőbb érdekvédelmi szervezetének?

Dr. Zoltán Péter: A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara eltávolodott az eredeti küldetésétől: a tisztán szakmai és érdekképviseleti munka helyett erősen átpolitizálódott. A Fidesz és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) a kamara erőforrásait politikai üzenetek közvetítésére és mozgósításra használta fel. Különösen a falugazdászokat próbálták bevonni abba, hogy a vidéki agrárértelmiséget, a gazdálkodókat és a vállalkozókat a politikai hatalomhoz láncolják, remélve, hogy ennek kézzelfogható politikai haszna lesz. Bár ma már látjuk, hogy ez nem hozta meg a várt eredményt, annak idején sem anyagi, sem erkölcsi erőforrásokat nem sajnáltak erre a célra.

Több olyan esetről is tudomásunk van, amely mindenképpen alapos kivizsgálást követel. Példaként említhető, amikor a tisztségviselők a tiszteletdíjuk egy részét átutalták a MAGOSZ-nak, vagy amikor az idei választási kampányban a falugazdászok által kezelt e-mail listákat kormánypárti mozgósításra használták fel. Ez utóbbi komoly adatvédelmi (GDPR) aggályokat is felvet, hiszen az Agrárkamara lényegében átadta a névjegyzéket az akkori kormánypártnak. Számos hasonló eset bizonyítja, hogy a szervezet mennyire át volt itatva politikával.

Hogy mi várható az év végéig? Röviden összefoglalva négy fő feladatot kell elvégeznünk. Ezek teljesítésével érhetjük el, hogy a megváltozott nevű kamara a jövő évet már egy tisztán szakmai és érdekképviseleti fókuszú, demokratikusan megválasztott köztestületként kezdhesse meg. Az első terület a politikai ügyek rendezése, amelynek etikai részét már említettem. Nem szeretnék túlságosan belemenni a részletekbe, de aminek következménye kell, hogy legyen, annak meg is lesz.

A kamara közpénzekből gazdálkodik, bevételei három fő forrásból tevődnek össze: uniós pályázatokból, kötelező tagdíjakból és az állami feladatok ellátásáért kapott központi támogatásokból. A mintegy 440 ezer tagot összesen nagyjából 17 milliárd forintnyi tagdíj befizetésére kötelezték, miközben az állam is jelentős összegekkel támogatta a kamara működését. Fontos kiemelni, hogy a NAK tevékenységének nagy részét olyan államilag delegált közfeladatok teszik ki, amelyek finanszírozását biztosítani kell. A szervezet a források egy jó részét – különösen a szigorúan ellenőrzött támogatási és pályázati pénzeket – rendeltetésszerűen használta fel, a tagdíjakból származó bevételekkel azonban már korántsem bántak ilyen felelősen.

Éppen ezért az első lépéseink egyike az volt, hogy azonnal megvontunk minden korábban önmaguknak megszavazott juttatást és kedvezményt a tisztségviselőktől. Megszüntettük a tiszteletdíjakat, a céges autók, telefonok, laptopok, valamint az iroda- és titkársághasználat biztosítását. Ezzel – ha jogilag még nem is teljesen, de a gyakorlatban – mentesítettük a kamarát a politikai befolyástól. A parlament által elfogadott törvénymódosítás előírta a kamara vagyoni helyzetének átvilágítását, az erről szóló ellenjegyzett jelentést pedig szeptember 15-ig kell a miniszter asztalára tennem. Ezt a feladatkört kibővítettük: vizsgáljuk a mérleget, az eredménykimutatást, a cash-flow-t, a HR-adatokat és a gépjármű-gazdálkodást is. Emellett górcső alá veszünk minden olyan tevékenységet, amely nem, vagy nem a megfelelő mértékben szolgálta a szervezet valódi céljait.

Ha a gyanúnk beigazolódik – és az eddigi információink alapján szép számmal lesznek ilyen esetek –, azok mindenképpen teljeskörű vizsgálatot fognak maguk után vonni. A végső döntéseket már nem mi hozzuk meg, de a mi feladatunk lesz a szükséges tények, adatok és információk feltárása és összegyűjtése.

Milyen sors vár a falugazdász-hálózatra? Terveznek velük egyeztetéseket, hogy az új vezetés és a hálózat tagjai kölcsönösen megismerjék egymás álláspontját?

A megújulás következő fázisa a szakmai feladatok alapos felülvizsgálata lesz. A NAK kötelékében nagyjából 700 falugazdász dolgozik, a teljes munkavállalói létszám pedig megközelíti az 1300 főt. Pontosan fel kell térképeznünk, milyen közfeladatokat látnak el, helyben élnek-e, és hogy a munkájukat megfelelő minőségben tudják-e végezni. Személyesen fogjuk megkérdezni őket, ahogy mindenkit, aki részt vesz vagy részt vett a kamara működtetésében. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre: ők hogyan látják a legjobb szakmai irányt, amely nemcsak orvosolja a múlt hibáit, de hosszú távú perspektívát is kínál számukra.

A napokban tartottunk egy közel kétórás megbeszélést a megyei igazgatók és a vezető falugazdászok részvételével, ahol beszámoltam az eddigi intézkedésekről, és lehetőségük volt kérdéseket is feltenni. A szakmai átvilágítás lezárultával minden egyes falugazdászt meg fogunk hallgatni az elképzeléseikről. A szakmai apparátusunk ezekből az észrevételekből készít majd egy átfogó anyagot, amelyet visszajuttatunk hozzájuk, így maguk is láthatják az összesített javaslatokat. Ezzel párhuzamosan egy szakmai tanácsadó testületet is felkérek, hogy támogassanak minket a jövőbeli célok és a szakmaiság értékelésében.

Visszakanyarodva a kamara egészének átalakítására: a legfontosabb sarokkő a demokratikus választási rendszer kialakítása lesz. Nyílt titok, hogy a múltban kizárólag a MAGOSZ jelöltjeire lehetett voksolni. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, az Országgyűlésnek módosítania kell a kamarai törvényt. A javaslatunk lényege, hogy a küldöttgyűlés létszáma a jelenlegi 304-ről 200 főre csökkenjen. Ebből 60 helyet a 19 vármegye és a főváros 3-3 delegáltja töltene be, a fennmaradó helyekre pedig az érdekképviseleti szervezeteket kérjük fel, hogy méretüktől függően 1–3 főt delegáljanak. Ehhez szeptember első felében le kell tennünk az asztalra a reformtervezetünket, amely egyfelől a törvénymódosítás alapjául szolgál, másfelől ebből tájékoztatjuk az agrárium szereplőit a terveinkről. Ez az új, 200 fős testület választja majd meg az ötéves mandátummal rendelkező, 10 fős elnökséget. Az elnökség tagjai maguk közül választanak elnököt, de nem öt évre, hanem csupán féléves rotációban. Így egy ciklus alatt minden tag sorra kerül, ami meggátolja, hogy bárki politikai haszonszerzésre használja a pozícióját, ahogyan az a múltban megtörtént. Újítás az is, hogy az elnökségi tagok jelölése a tíz legfontosabb termékpálya mentén történik majd.

Ez a rendszer garantálja, hogy ne alakulhassanak ki aránytalanságok – például ne kerülhessen be tíz selyemhernyó-tenyésztő a vezetésbe –, és ne fordulhasson elő újra, hogy a kereskedelem vagy az élelmiszeripar képviselői kiszorulnak a döntéshozatalból. A legfőbb célunk az, hogy a felálló vezetőség valóban az agrárium teljes vertikumát és termékpálya-szerkezetét képviselje.

Valóban szétválasztható a politika és a szakmaiság egy ekkora intézmény esetében?

A NAK legnagyobb tragédiája éppen az volt, hogy a valódi küldetése – a szaktanácsadás és az érdekképviselet – helyett politikai eszközzé silányították. Ez akkora hiba volt, amitől mindenképpen és végérvényesen meg kell tisztítani a szervezetet, méghozzá úgy, hogy a jövőben a lehetőségét is kizárjuk. A válaszom tehát határozott igen: szét lehet és szét is kell választani a két területet, mi éppen ennek a megvalósításán fáradozunk. Jelenleg a kamarában egyetlen tisztségviselőnek sincs semmilyen döntési jogköre. A törvénymódosítás értelmében, mivel az elnökségi tagok több mint fele lemondott, a jogköreik a kamarai biztosra, vagyis jelenleg rám szálltak.

Milyen konkrét garanciák és összeférhetetlenségi szabályok biztosíthatják, hogy a kamara valóban független maradjon a politikától?

Azt, hogy a gyakorlatban hogyan történik a politikamentesítés, már részben kifejtettem: azonnali, határozott döntésekkel, ahogy mondani szokás, a dolgok közepébe vágva. A legfontosabb azonban az, hogy a jövőben garantáljuk, hogy mindez ne ismétlődhessen meg. A módosított kamarai törvény világosan kimondja, hogy nem lehet tisztségviselő az, aki politikai pozíciót töltött be, vagy bármely párt képviselője, esetleg jelöltje volt. Így a jövőben demokratikus úton senki sem választható be a kamara vezetésébe, aki az elmúlt tíz évben politikai szerepet vállalt. Magyarán: aktív politikusból nem lehet kamarai tisztségviselő. Ez az egyik legerősebb biztosítékunk.

A másik garancia egy frissen kiadott főigazgatói utasítás, amely a politikai semlegességet szabályozza. Ez rögzíti, hogy a kamara munkavállalói a feladataik ellátása során semmilyen formában nem folytathatnak politikai tevékenységet. Természetesen demokráciában élünk, a magánéletében mindenki azt tesz, amit jónak lát, de hivatalos minőségben tilos politikai állást foglalniuk. Aki ezt a szabályt megszegi, fegyelmi vétséget követ el, aminek súlyos munkajogi következményei lesznek.

Egy korábbi interjúban említette, hogy augusztus 14-től minden tisztségviselői juttatást eltöröltek. Tervezik ezt a szigort az új szervezet felállása után is fenntartani?

Az augusztus 11-én elfogadott és 14-én hatályba lépett törvénymódosítás kristálytisztán fogalmaz: a kamarai tisztségviselők semmilyen juttatást nem kaphatnak, csupán a számlával igazolt, felmerülő költségeiket térítjük meg. Ez nem egy átmeneti intézkedés, hanem egy hosszú távú alapelv. A tisztségviselők a jövőben sem számíthatnak plusz javadalmazásra. Ez egy olyan társadalmi megbízatás, amelynek betöltése önmagában is megtiszteltetés, és kizárólag a közvetlen kiadások – például az üzemanyag – megtérítése jár érte. Fontos hozzátennem, hogy ez a szabály nemcsak rájuk, hanem rám, a kamarai biztosra is vonatkozik: én magam sem veszek fel semmiféle tiszteletdíjat vagy juttatást ezért a munkáért.

Felvetődött, hogy idén szünetel a tagdíjfizetés, jövőre pedig jelentős csökkentés várható. Milyen új díjstruktúrát terveznek? Egységes összeget kell majd fizetni, vagy marad a gazdaság méretéhez igazodó sávos rendszer?

Így van, az idei évre senkinek nem kell tagdíjat fizetnie. A múltban szinte fejőstehénként kezelték a gazdákat: több ezer tagnak kellett 10 ezer és közel 3 millió forint közötti összegeket befizetnie. Előfordult, hogy valakinek több cége is volt, és hiába alkottak egy cégcsoportot, mindegyik vállalkozás után behajtották a díjat. Jelenleg egy teljesen új tagdíjfizetési struktúra kidolgozásán fáradozunk. A fő vezérelvünk az, hogy a kisebb árbevételű őstermelők, családi gazdaságok és kisvállalkozók számára a tagdíj csupán egy jelképes összeg legyen, de a terhek a nagyobb cégek számára is érezhetően csökkenjenek a korábbiakhoz képest.

Tehát egy nagyon komoly díjmérséklés jön, terveink szerint az eddigi befizetések felénél is kevesebbet kell majd fizetni. Természetesen nem lesz mindenkinek egységes a tagdíj, hiszen teljesen igazságtalan lenne, ha egy egyéni őstermelőre ugyanakkora anyagi terhet rónánk, mint egy hatalmas élelmiszeripari multinacionális vállalatra.

A kamara finanszírozási modellje megmarad a korábbi mederben, tehát uniós támogatásokra, költségvetési forrásokra és tagdíjakra épül majd? Várható ezen a téren strukturális változás?

A finanszírozás alapszerkezete nem változhat, hiszen maga az intézmény jellege is ezt kívánja meg, így ezt a modellt kell továbbvinnünk. Azonban kifejezett célunk, hogy a kamara működését a lehető legnagyobb arányban hazai és uniós pályázati forrásokból fedezzük. Ha kizárólag a szakmai munkára koncentrálunk, arra kiválóan lehet majd pályázni. Ahogy az imént is említettem, a tagdíjak a jövőben jóval kisebb mértékben járulnak majd hozzá a kasszához, és a szervezet természetesen továbbra is igényt tart majd a központi költségvetési támogatásokra. A nagy kérdés inkább az, hogy az eddig ellátott közfeladatok közül mindegyikre szükség van-e. Amelyik valóban hasznos, azt megtartjuk, amelyik viszont felesleges, annak a jövőjét át kell gondolnunk.

Jelenleg a szervezet racionalizálásán, úgymond áramvonalasításán dolgozunk. Bár a végleges mérleg még nem készült el, amint meglesz, transzparens módon nyilvánosságra fogom hozni az adatokat. Ebből feketén-fehéren kiderül majd, hogy az eddigi tisztségviselők milyen horribilis költségeket emésztettek fel. Ha az új működési mérleg nullszaldósra jön ki, az is azt jelenti, hogy hatalmas összegeket takarítottunk meg. A kiadások lefaragásakor elsősorban a közpénzekből finanszírozott költségeket igyekszünk radikálisan csökkenteni.

Említést kell tennem a változások személyi következményeiről is. Augusztus végén menesztettem a főigazgatót, az egyik helyettesét, valamint hat felsővezetőt. Szeptember elejéig mintegy ötven embertől váltunk meg, és október végéig valószínűleg egy hasonló nagyságrendű leépítés várható. Kimondhatjuk tehát: drasztikus létszámcsökkentést hajtunk végre. Az alapelvünk az, hogy a megtartani kívánt feladatokhoz biztosítjuk az optimális személyi állományt, ahol viszont felesleges párhuzamosságokat vagy szükségtelen funkciókat találunk, ott kíméletlenül keresni fogjuk a megtakarítási lehetőségeket.

(A címlapkép forrása: NAK/Szalay György)