A magyar sertéstenyésztők tavaly szeptember óta önköltség alatt értékesítenek, az árak az elmúlt időszakban 20–30 százalékkal maradtak el a termelési költségektől – mondta az Agrárszektornak Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója. Beszámolója szerint a bevétel jelenleg nagyrészt csupán a takarmányra elegendő, minden egyéb kiadást a gazdaságok tartalékaiból kell fedezni.

A veszteséges működés elsősorban a kisebb és közepes gazdaságokat kényszerítette a tenyésztés feladására, ám mára a nagyobb telepek helyzete is bizonytalanná vált. A szakmai szövetséggel kapcsolatban álló sertéstartók mintegy 10 százaléka hagyott fel a tevékenységével az elmúlt negyedévben. Az alkalmazkodást nehezíti, hogy a sertéstenyésztés hosszú biológiai folyamatai miatt egy kocatelep működését nem lehet egyik napról a másikra a piaci változásokhoz igazítani.

A pénzügyi gondokat az afrikai sertéspestis házisertésekben való megjelenése is súlyosbítja. Fitos Gábor szerint a korábbi vállaji eset után a Baranya vármegyei kitörés különösen érzékenyen érintette az ágazatot, mivel a térségben számos nagy sertéstelep működik. Az érintett gazdaságok az új eljárásrend alapján a 3-as típusú korlátozási körzetbe kerültek, ami további terheket ró rájuk. Bár a házisertéseket érintő esetek után nem folytatódott a fertőzések sora, a megelőzés továbbra is kulcsfontosságú.

A telepek járványvédelmi felkészültségében ugyanakkor javulás tapasztalható. A szövetség egy 180 kérdésből álló, a hatóság által is elfogadott minősítési rendszert működtet. Idén sok sertéstartó kérte az auditot, és a tapasztalatok alapján a vizsgált termelők mintegy 70 százaléka megfelel a követelményeknek. Az állatlétszám alapján számított arány ennél is kedvezőbb, mert a nagyobb telepek jellemzően felkészültebbek. A kisebb és közepes gazdaságok körében többen vannak, akik nem tudnak minden elvárást teljesíteni, a feltárt hiányosságok azonban orvosolhatók.

A telepi védekezés önmagában viszont nem elegendő. A fertőzött vaddisznóállomány folyamatos veszélyt jelent a környező gazdaságokra, ezért a szakember szerint a környezeti kockázatokat is csökkenteni kell. Teljes biztonság nem garantálható, de az előírások következetes betartásával és a külső fertőzési nyomás mérséklésével javítható a védelem szintje. Magyarország helyzetét nehezíti, hogy Szlovákiában, Romániában, Szerbiában és Horvátországban is jelen van a betegség.

A járvány a kivitelt is korlátozza. Magyarország már az első hazai, vaddisznókat érintő megbetegedések után piacokat veszített, Kínába pedig azóta sem szállíthat sertéshúst vagy abból készült termékeket. Több unión kívüli ország ugyan elfogadja a regionalizációt – vagyis feltételekhez kötve engedélyezi az exportot a nem érintett térségekből –, ezek a lehetőségek rendkívül sérülékenyek. Fitos Gábor arra figyelmeztetett, hogy a romániaihoz hasonló fertőzöttségi szint elérése a megmaradt exportlehetőségeket is végleg ellehetetlenítené.

A hazai nehézségeket az európai sertéspiaci túlkínálat tovább mélyíti. A szakember szerint a spanyolországi járványkitörés nyomán bevezetett kínai vágóhídi korlátozások, valamint az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi feszültségek egyaránt visszavetették az exportot. Az elektromos autókra kivetett uniós vámokra válaszul életbe léptetett kínai sertéshúsvámok miatt is jelentős árutömeg rekedt a belső európai piacon.

Magyarország az uniós sertéstermelés hozzávetőleg 2 százalékát adja, így a hazai gazdálkodók érdemben nem tudják befolyásolni a nemzetközi folyamatokat, miközben a következményeket közvetlenül elszenvedik. Fitos Gábor rámutatott: miközben Kína és más partnerek visszafogták a beszerzéseiket, az Európai Unió egyelőre a piaci mechanizmusokra bízza a válság rendezését.

A szövetség vezetője úgy véli, a mostani veszteségek akár három-öt évre is visszavethetik az ágazatot. A termelők elhalasztják vagy törlik a tervezett fejlesztéseket, kapacitások szűnnek meg, és a termelésből kilépő gazdák egy része később sem tér majd vissza. Az alapanyag-kínálat szűkülése emellett a vágóhidak és a húsfeldolgozók működését is alapjaiban rendezheti át.

Fitos Gábor hangsúlyozta: a tartalékok kimerültek, a finanszírozási terhek pedig már a hazai önellátás biztonságát veszélyeztetik, ezért a szektor sürgős uniós beavatkozást sürget.