Jelentős átalakulás zajlik a romániai sertéstartásban. Adrian Balaban, a Román Sertéshústermelők Szövetségének képviselője elmondta, hogy az elmúlt években a háztáji sertések száma 20 százalékkal csökkent, miközben a nagyüzemi telepeken 30 százalékkal bővült az állomány. Az afrikai sertéspestis ugyanakkor továbbra is súlyos, az egész ágazatot érintő kihívást jelent.

A gazdaságok jelentős összegeket fordítanak járványvédelemre: elkülönítőket alakítanak ki, és szigorú belépési szabályokat alkalmaznak. Ennek ellenére sok esetben továbbra sem világos, miként jut be a kórokozó a telepekre. Balaban szerint minden egyes fertőzésnél alaposan ki kell vizsgálni a behurcolás körülményeit, hiszen nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a történtekért kizárólag az emberi mulasztás felelős.

A szakember alapvetően megfelelőnek tartja a jelenlegi járványvédelmi előírásokat, de úgy látja, azok nem minden helyzetben elegendők. Éppen ezért európai szinten összehangolt védekezést sürget, amely figyelembe veszi az egyes országok sajátosságait is. Hosszú távon ugyanis nem tartja fenntarthatónak azt a rendszert, amelyben egy ország bizonyos területeire szigorú korlátozások vonatkoznak, más részeire viszont nem.

A védekezés hatékonyságát a kártalanítás hiányosságai is gyengítik. Balaban rámutatott, hogy a járvány miatt kieső állományok után a gazdák nem kaptak megfelelő kompenzációt. Ez komoly veszteséget okoz nekik, és olyan helyzetet teremthet, amelyben egyesek inkább eltitkolják a fertőzést. A betegség elhallgatása viszont jelentősen nehezíti a járvány megfékezését. A szakember szerint Romániában egyelőre nincs jól működő, követendő példa az afrikai sertéspestis eredményes visszaszorítására.

Mindeközben a román sertéstartók súlyos jövedelmezőségi gondokkal küzdenek. Az élő sertés kilogrammonkénti értékesítési ára jelenleg mintegy 80 eurócent, miközben az előállítási költség eléri az 1,3 eurót. A belföldi termelés nem fedezi a fogyasztói igényeket, emiatt Románia a sertéshúsfogyasztásának mintegy 60 százalékát importból kénytelen fedezni. A legfontosabb beszállítók közé Németország, Magyarország és Spanyolország tartozik.

Balaban szerint az európai termelés és a kereslet között komoly egyensúlytalanság alakult ki. Miközben egyes nagy termelő országoknak vissza kellene fogniuk a kibocsátásukat, Romániának éppen növelnie kellene a termelést, hogy nagyobb arányban tudja ellátni a saját piacát.

A szakember az árképzést is aggályosnak tartja. Úgy véli, elengedhetetlen lenne egy élő sertésre vonatkozó európai referenciaár bevezetése. A román termelőktől a felvásárlók ugyanis gyakran más országok alacsonyabb áraira hivatkozva kényszerítenek ki árcsökkentést.

A szakértő úgy véli, nemcsak a járványkezelésen, hanem az egész ágazat európai működésén változtatni kellene. A sertéstartás szerkezete országonként eltér, így a megoldásokat is a helyi viszonyokhoz kell igazítani. A fogyasztási szokások átalakulása szintén gyors alkalmazkodást kíván. A vásárlók egyre nagyobb része szupermarketekben szerzi be a húst, ezért a kisebb vágóhidakra és hagyományos értékesítési csatornákra épülő struktúra mellett nagyobb ipari vágókapacitásokra is szükség lesz.