Gyakori hiba a körtét addig a fán hagyni, amíg teljesen meg nem puhul. Sok európai fajtánál ilyenkorra a gyümölcs belseje már barnulni és rohadni kezd, hiába tűnik kívülről hibátlannak. A szüret idejét az jelzi, ha a körte elérte a fajtára jellemző méretet, a héj alapszíne kivilágosodik, a magjai pedig megbarnulnak. Mivel a gyümölcshús rendkívül érzékeny a nyomódásra – és az ütődések nyoma sokszor csak napok múlva látszik –, a szedést nagyon óvatosan kell végezni. Hosszabb tárolásra kizárólag az ép, egészséges példányok alkalmasak.

Mivel utóérő gyümölcsről van szó, a szüretet követően az általa termelt etilén hatására tovább érik, így a húsa megpuhul, az aromája pedig harmonikussá válik. A téli fajtáknak az éréshez ráadásul kifejezetten szükségük van egy hideg hatásra. A hűvös helyről szobahőmérsékletre vitt körték néhány nap alatt elérik a fogyasztási érettséget, ezért érdemes egyszerre csak annyit elővenni, amennyit hamar elfogyasztunk. Azt, hogy a gyümölcs mikor a legfinomabb, a kocsány alatti nyaki rész finom megnyomásával ellenőrizhetjük, ha itt már kissé enged a gyümölcshús, a körte fogyasztható.

Régen gyakran gabonába fektetve érlelték a termést, de erre valójában nincs szükség, hiszen egy egyszerű kartondoboz vagy papírzacskó is tökéletesen megfelel a célra. Ha siettetni szeretnénk az érést, tegyünk mellé egy almát vagy banánt, amelyek szintén etiléngázt bocsátanak ki. A légmentesen záródó műanyag zacskókat azonban kerüljük, mert a lecsapódó pára hamar rothadáshoz vezethet, és az érlelődő gyümölcsöket egyébként is ajánlott naponta átnézni.

Sokan tapasztalhatták már, hogy a körte húsában apró, homokszemszerű, kemény részecskék találhatók, különösen a magház körül. Ezek az úgynevezett kősejtek teljesen természetes képződmények, nem betegségre utalnak. Bár a mennyiségüket a fajta tulajdonságai is meghatározzák, a fejlődés korai szakaszában fellépő vízhiány jelentősen növelheti a számukat.

Ez a jelenség is rávilágít arra, hogy a körtefa gondozásánál kulcsfontosságú az egyenletes vízellátás. A bőséges terméshez mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talaj, valamint sok napfény szükséges. A szellős, napos lombkorona ráadásul az esők utáni gyorsabb felszáradást is segíti, ami megnehezíti a gombás fertőzések megtelepedését. A nyári aszály idején a fákat érdemes ritkábban, de bőségesen öntözni, hogy a nedvesség mélyen átitassa a talajt.

A növényvédelemre szintén nagy figyelmet kell fordítani. A körtevarasodás sötét, parásodó foltokat okoz, míg a baktériumos tűzelhalás – amely a hajtások hirtelen, perzselésszerű elbarnulásával jár – gyors és súlyos pusztítást végezhet. A kártevők közül a körte-levélbolha okozhatja a legtöbb gondot, mivel szívogatásával gyengíti a fát, az általa kiválasztott mézharmaton pedig megtelepszik a korompenész, amely gátolja a levelek fotoszintézisét. A rendszeresen metszett, megfelelően táplált fák sokkal ellenállóbbak ezekkel a kórokozókkal és kártevőkkel szemben.

A gondos munka jutalma egy rendkívül egészséges, rostokban, C-vitaminban és antioxidánsokban gazdag gyümölcs. Alacsony kalóriatartalma ellenére laktató, és jótékonyan hat az emésztésre. Mivel az értékes tápanyagok jelentős része a héjban vagy közvetlenül alatta található, alapos mosás után érdemes hámozatlanul elfogyasztani.