Az elmúlt évtizedekben a vegetációs időszak átlaghőmérséklete érezhetően emelkedett, aminek következtében a szőlőtermesztés optimális övezete 1990 óta mintegy 350-400 kilométerrel tolódott északabbra. Magyarország ebben a folyamatban egyfajta átmeneti zónában helyezkedik el. A Dunántúl és az Északi-középhegység borvidékein ma már gyakrabban alakulnak ki olyan kedvező időjárási viszonyok, amelyek javítják az érést, növelik a szőlő cukorfokát, és teret nyitnak a melegebb éghajlatot kedvelő, mediterrán eredetű kékszőlőfajtáknak, mint amilyen a Cabernet Sauvignon, a Merlot vagy a Syrah.

Az ország agroklimatikus térképe ugyanakkor egyre megosztottabb képet mutat. Míg a hegy- és dombvidékek profitálhatnak a felmelegedésből, más térségekben - különösen a Duna-Tisza közén - a csökkenő talajvízszint, a szélsőséges csapadékeloszlás és a tavaszi fagyok már most komoly termelési kockázatot jelentenek. A melegedő éghajlat ráadásul kedvez a kórokozók és a kártevők elszaporodásának is. A hazai ültetvények egyik legsúlyosabb növényegészségügyi fenyegetése jelenleg az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság fitoplazma.

Mivel a betegség jelentős terméskiesést, sőt akár teljes ültetvények pusztulását is okozhatja, ráadásul a teljes kiirtása ma már nem reális cél, a szakemberek a szigorú növényvédelmi fegyelemben és a fertőzött tőkék azonnali eltávolításában látják a megoldást.

A felmelegedés nemcsak hazánkban, hanem egész Európában érezteti hatását, hiszen a szőlő kiváló klímaindikátorként működik. A hagyományos mediterrán borvidékeken - Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában - a nyári forróság sokszor már meghaladja az ideális termesztési tartományt. A túl gyors érés miatt a borok alkoholtartalma nő, savtartalmuk viszont csökken, ami alapvetően megváltoztatja a megszokott karakterüket. A század közepére a kontinens borászati térképe várhatóan teljesen átalakul, így az északi területek új termelési központokká válhatnak, míg a dél-európai régiók csak öntözéssel és új fajták bevonásával maradhatnak versenyképesek.

A hazai ágazat jövőjét is összetett alkalmazkodási kényszer határozza meg. A sikeres folytatáshoz nem csupán a vízgazdálkodás hiányosságait és az elavult infrastruktúrát kell fejleszteni, hanem a piac átalakulására is reagálni kell. A fejlett országokban ugyanis folyamatosan csökken a borfogyasztás, miközben egyre nagyobb az igény az egészségtudatos, alacsony alkoholtartalmú alternatívák iránt. A jövő kérdése így már nem csupán az, hogy hol lehet majd szőlőt termeszteni, hanem az is, hogy a megváltozott körülmények között megtermelt bort ki és milyen formában fogja elfogyasztani.