2024. június 25. kedd Vilmos

Így védhetnénk meg a méheket és a beporzókat

Agro Napló
Évente 5 milliárd euró értékben profitál a beporzó rovarok munkájából az európai mezőgazdaság, miközben ezek az élőlények az ökoszisztémák működéséhez és élelmezésbiztonságunkhoz is hozzá járulnak.
Apis mellifera carnica, szürke magyar méh, a szerző családi méhészetéből. Leelőssyné Tóth Eszter fotója.

Az elmúlt évtizedben azonban drasztikusan lecsökkent a beporzó rovarok száma az Unióban. Minden harmadik méh- és lepkefaj visszaszorulóban van, és minden tizedik ilyen faj a kihalás szélén áll. Emellett számos más előnye is van a szabályozásnak, ideértve a kártevők elleni biológiai védekezést és a biodiverzitás általános javulását.

A maximumot hajtjuk ki a méheinkből, kérdés, hogy ez fenntartható?

Ha csak a házi méheket (Apis mellifera) tekintjük, globálisan a méhcsaládok száma 1961–2017 között megduplázódott, a termelt mézmennyiség triplázódott, és a termelt méhviasz is duplázódott.

Ha az emberi népesség növekedésére vetítjük a méhcsaládok számát, akkor viszont 23,9%-os csökkenés tapasztalható a kolóniák számában és 15,6%-os növekedés a termelt méz mennyiségében.

Tehát gyorsabban nő az emberiség létszáma, amivel a méhpopuláció nem tud lépést tartani, így a jövőben egy-egy méhcsaládnak több embert kell ellátnia, mind mézzel, mind méhészeti termékekkel (viasz, propolisz, virágpor, méhkenyér stb.), ami komoly gondokat jelenthet.

Regionálisan még nagyobb különbségek vannak, Európában a kolóniák száma 11,6%-kal csökkent, viszont a termelt méz mennyisége 46%-kal és a méhlegelők területe 117,8%-kal nőtt. A legnagyobb növekedést háziméh populációban és méztermelésben Ázsia érte el, a sorban őt követte Dél-Amerika és Afrika.

A méhcsaládok globálisan növekvő száma ellenére az 1 főre jutó, háziméhek által megtermelt méhészeti termék (viasz) csökken, amely egyre kiszolgáltatottabbá tesz minket.

A fő veszélyforrások: élőhelycsökkenés, vegyszerek, klímaváltozás, légszennyezés

Vörös Lista alapján eddig összesen 1887 fajt vizsgálva 35%-a az Apoidea családnak nem fenyegetett, 5,32% mérsékelten fenyegetett, 3,72%-a sebezhető, 2,34%-a veszélyeztetett és 0,16%-a súlyosan veszélyeztetett kategóriába került. A méhek vizsgálatánál viszont nagy gond, hogy elég nagy az adathiány (52,71%).

 

A legnagyobb problémát a különféle vegyszerek használata jelenti a földhasználat, földgazdálkodás megváltozása mellett.

A vegyszerek összetétele mellett a kijuttatás időpontja is fontos kérdés. A repülő rovarok hátára permetezett vegyszer akár halálos is lehet. A vegyszerek hatása fajonként viszont különböző, vannak olyan fajok, amelyek kevésbé érzékenyek és vannak, amelyek kisebb dózis hatására is elpusztulhatnak. Például egy összefoglaló tanulmány alapján a fullánk nélküli méhek (M. scutellaris, N. perilampoides, S. postica, T. iridipennis, T. nigra and T. spinipes) sokkal érzékenyebbek a peszticidek használatára, mint a házi, vagy mézelő méhek (Apis mellifera).

Emellett egyre nagyobb szerepet kap a vizsgálatban a klímaváltozás és az összeadódó stresszfaktorok is. A növekvő hőmérséklet akár 70%-kal növeli a gyűjtési időt, így egy forróbb nyári napon sokkal kevesebbet gyűjtenek, emellett energiájukat a kaptár hűtésére, a páratartalom fenntartására kell fordítani. Egyes kutatások emiatt

a mézhozam csökkenését prognosztizálják a klímaváltozás hatásai miatt.

Ez nem egy jövőbeli lehetséges probléma, a növekvő szárazság, hőmérséklet és a kiszámíthatatlan időjárás már manapság is megnehezíti a méhészek munkáját.

Hazánkban a fehér akác (Robinia pseudoacacia) jelenti a méhészek egy nagy bevételi forrását, amelynek virágzása az emelkedő hőmérsékleteknek köszönhetően egyre korábbra tolódik, így a fagyveszélynek a kockázata is növekszik. Magyarországon az 1950–2000-es évek között a Robinia pseudoacacia évtizedenként átlagosan 1,9–4,4 nap eltérést mutatott a virágzás kezdetében. A hőmérséklet növekedése a fehér akác vegetációs időszakának hosszabbodását eredményezi. A méhekre viszont nemcsak közvetett módon (pl. a virágok nektártermelésén keresztül), hanem közvetlenül is hatással van az időjárás.

Több kutatás is megerősítette, hogy mind a csapadék, fényviszonyok, hőmérsékleti, légnedvességi értékek befolyással vannak a méhek viselkedésére és gyűjtésére. Egy hosszabb csapadékos, esős időszak előtt például a méhek többet gyűjtenek, illetve a zivatarok közeledtét is érzékelik. Hatással van rájuk a levegőminőség, a fény polarizációja.

Érzékelik a légnyomás, hőmérséklet változását, különféle feromonokkal figyelmeztetve egymást. A Nap segítségével tájékozódnak, így egy felhősebb idő is megnehezíti nekik a visszatalálást a kaptárba. Rendkívül érzékenyek az őket körülvevő környezet változására és ezt jelzik is egymásnak (méhtánccal, feromonokkal). A szabadban nemcsak színek, de tereptárgyak alapján is tájékozódnak, így

ha megváltoztatjuk a környezetet (kivágunk egy erdőt, fát), nehezebben találnak vissza a kaptárba.

Ezért sokszor a méhészek színes formákat, mintákat festettek a kaptárra, valamint a röppályáját is úgy igyekeznek beállítani, hogy az a legideálisabb legyen. Egy-egy méhlegelő kiválasztásánál, ha a helyszín is úgy engedi, a méheket a völgyben, vagy mélyebben fekvő területekre helyezik, el, így megkímélve őket, hogy hazafelé “megrakottan” felfelé kelljen repülniük. Ezenkívül kis röpdeszkákkal segítik a leszállást a kaptárba.

Továbbá az invazív ragadozó rovarok, új méhbetegségek is komoly problémát okozhatnak. Itthon legnagyobb probléma jelenleg a Varroa atkás elhullásokkal van. Ezek ellen tejsavval, oxálsavval és különféle bio készítményekkel igyekeznek védekezni a méhészek, továbbá minőségi (pollen és méz) diétán tartani a családot, erősítve az immunrendszerüket. További méhbetegségek lehetnek:

  • Paraziták: ázsiai óriás atka (Varroa destructor), egysejtű parazita, Nosema betegség (Nosema ceranae, Nosema apis),
  • Vírusok: ABPV – heveny méhbénulás, DWV – deformált szárny, IAPV – izraeli heveny méhbénulás, BQCV – fekete anyabölcső, SBV – költés tömlősödés, CBPV – idült méhbénulás
  • Bakteriális fertőzések: nyúlós (amerikai) költésrothadás (Paenibacillus larvae), európai költésrothadás (Melissococcus plutonius)
  • Gombás megbetegedések: költéskövesedés (Aspergillus flavus), költésmeszesedés (Ascosphaera apis)

Ahány méh, annyi étrend, ezért fontos a biodiverzitás. A vadméhek szerepe és jelentősége

A biodiverzitás fenntartása, nem kizárólag a házi méhekre való támaszkodás azért is fontos, mivel méheink nem minden növény megporzására képesek morfológiai (alaktani) felépítésük miatt (szipóka hossza), illetve a különböző méhfajok különböző virágokat is kedvelnek. Szerencsénkre a világon több mint 20 000 méhfaj van.

A háziméh a paradicsom, lucerna megporzását egyedül nem képes teljesen elvégezni (és nem is annyira kedveli), így erre a célra manapság már poszméheket alkalmaznak. Üvegházakban, kis kaptárokban már elterjedt egy-egy poszméh család alkalmazása a jobb termésátlag elérésének érdekében.

Nem minden növénynek van szüksége beporzásra, mivel vannak önmegporzó (autogám), szél vagy víz által megporzódó fajok a virágosok között. A paradicsom is egy önmegporzó növényfaj, viszont szüksége van egy kis “rázásra” a beporzáshoz. Itt jönnek képbe a poszméhek. Nagy testalkatuknak köszönhetően a virágokat összerázzák, így megtörténik a beporzás.

A gyümölcsfák viszont rovarmegporzásúak. Legfontosabb beporzóik a háziméhek. Sok esetben azonban a gyümölcsfák virágzása kora tavasszal van, amikor a házi méheknek még túl hideg van a gyűjtéshez. De problémát jelenthet egy közeli repcetábla nyílása is, amely elvonhatja a méheket a gyümölcsfáktól, így megporzás nélkül hagyva őket.

Ezért fontos a változatosság, mivel nem minden méhfaj “üzemel” ugyanazon a hőmérsékleten, és mások a preferenciáik is.

A háziméhek 10 °C alatt nem, vagy csak kivételes esetben repülnek ki. A gyűjtésüknek a felső határa 35–40 °C, viszont ekkor a magas hőmérséklet már a nektárképződésre is káros hatással van. A nektárgyűjtés optimális hőmérséklete a házi méhek esetében 18–25 °C.

Fehér akác és bálványfa: rossz az őshonos növényeknek, jó a méheknek

Sok a vita a méhészek és az ökológusok között a virágzó invazív növényekről, amelyek egyaránt méhlegelők is, viszont az őshonos növényeket kiszorítják. Ezek a növények agresszív terjedésükkel számos védett és fokozottan védett növényt szorítanak ki élőhelyükről. Ellenük a nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken szigorúan fellépnek.

Ezzel szemben ezek a növények bőséges nektár- és virágporforrást kínálnak a méheknek, így mézet a méhésznek.

Ilyen fontos méhlegelő növények közé tartozik a már említett fehér akác, amely nemcsak méze, de erdészeti, faipari jelentősége miatt is fontos, továbbá a cserjés gyalogakác (ámor, Amorpha fruticosa), közönséges selyemkóró (vaddohány, Asclepias syriaca), kanadai és magas aranyvessző (szolidágó, Solidago canadensis, Solidago gigantea), mirigyes bálványfa (ecetfa, Ailanthus altissima), tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos), keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera).

Ezek a növények azért is népszerű méhlegelő növények, mivel a termesztett mezőgazdasági növényekkel (napraforgó, repce) ellentétben nem kezelik őket különféle növényvédő szerekkel. Manapság is még komoly probléma a méhek mérgezése, és a legtöbb elhullás ehhez kapcsolódik – értesült a Másfélfok cikkéből az Agro Napló.

Felmerül a kérdés, hogy vajon érdemes-e bizonyos nem természetvédelmi és mezőgazdasági területeken (pl. városokban) meghagyni ezeket a növényeket, amelyek táplálhatják a méheket?

Beporzók nélkül elképzelhetetlen az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdaság

Mit tehetünk? El kell fogadnunk és végre kell hajtanunk a természet-helyreállítási törvényjavaslatot (aminek az eredeti, ambiciózus célszámai így is mérsékelve lettek már), biztosítva a leromlott ökoszisztémák helyreállítását és a növényvédő szerek visszaszorítását. Mérsékelnünk kell a klímaváltozást, mert ahogy mi, úgy a természet sem képes a végletekig alkalmazkodni a hirtelen változó körülményekhez, különösen az erre érzékeny beporzók.

De kicsiben, egyénkét is segíthetjük méheinket és beporzóinkat. Lecsökkentjük, minimalizáljuk a növényvédő szerek használatát, amennyire csak lehet, valamint a kijuttatás időpontját is naplemente utánra állítjuk be, amikor a méhek már nem repülnek. Helyet hagyunk a rovarvilágnak a kertben, ha szárazság van gondoskodunk itatásukról, táplálékukról. Kaszálással, virágzó invazív növények irtásával is lehetőleg várjuk meg a virágzás végét.

Építsünk akár rovarhotelt, vagy hagyjunk kivágott farönköket, gallyakat, kupacokat, ahova a beporzók beköltözhetnek télre. Sok kérdés van még a beporzó–növényzet kapcsolat között, a kérdés viszont nem fekete–fehér, elég csupán a fent bemutatott invazív növényekre gondolni, amelyeknek az ökológusok és az őshonos növényzet nem, de a méhek és a méhészek örülhetnek.

Ami biztos, hogy ha nem bánunk jól a beporzókkal, akkor azt előbb a mezőgazdaság, nem sokkal utána pedig a lakosság is meg fogja érezni az élelmiszerárakban, illetve az élelmiszerbiztonság csökkenésén keresztül.

De kik is azok a méhek, akiket meg kell védenünk?

A méhek a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendje (Order) közé tartoznak, azon belül is a darázsderekúak (Apocrita) alrendjébe. A méhalkatúak (Apoidea) családja (Superfamily) nagyon szerteágazó, de először is tisztázzuk, mikben is különböznek leginkább a darazsaktól. A morfológiai különbségek mellett a darazsak ragadozó rovarok, más kisebb rovarokkal táplálkoznak, míg a méhek átálltak a cukros, pollenes diétára. Ezt gyűjthetik növényekről, vagy más rovarfajok által kiválasztott cukros folyadék formájában. Ezen kívül még virágport is gyűjthetnek, melyek főként fehérjeforrásként szolgálnak.

A táplálkozásból eredő különbségek küllemükön is megjelennek. Fullánkjukat a házi méhek főként védekezésre használják, és használat után méregzsákjukkal együtt kiszakad, míg a darazsak fullánkja támadásra és táplálékszerzésre fejlődött ki. A darazsak többször is tudnak szúrni, míg a házi méhek elpusztulnak támadás után, számukra a család, ivadékok védelme, fenntartása az elsődleges feladat.

Ezenkívül a házi méhek nagyon törékenyek, mivel ”vérük” nem alvad meg, egy kisebb sérüléstől, amit csapkodás közben ejthetünk rajtuk, elvérezhetnek.

Sokszor a kutatók szuperorganizmusként is emlegetik őket, mivel az egyének akarata felett a család gondtalan működése és fennmaradása a legfőbb cél. A családos méheknél megkülönböztetünk nőstény (anya, dolgozó) és hímnemű (here) egyedeket. Az anya a család összetartásáért és az utódok létrehozásáért felelős. A herék feladata pedig az utódnemzés. A dolgozók életkortól függően különféle feladatokat látnak el: utódok gondozása, takarítás, méz szárítása, viaszépítés, hőmérséklet, páratartalom és CO2-szint szabályozása, őrködés, felderítés, gyűjtés (nektár, pollen, propolisz, víz). Bár természetesen a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb.

A méhalkatúak (Apoidea) között is megkülönböztetünk családos és magányos méheket. A méhek ősei valószínűleg a kaparódarazsak (Sphecidae) voltak. Megjelenésük körülbelül a kréta korig nyúlik vissza (146–76 millió évvel ezelőttig), a valódi virágos növények megjelenéséig. Ezek olyan darázsderekú, fullánkos rovarok voltak, melyek étrendjében már megjelent az édesharmat fogyasztása, viszont a lárvákat még tetvekkel, kisebb rovarokkal etethették.

Apoidea (méhalkatúak). A szerző fotói.

A méhalkatúak családjába tartozó fajok rendkívül változatos fiziológiai tulajdonságokkal, megjelenéssel, életmóddal, életciklussal, morfológiával rendelkeznek. A méhalkatúak között megkülönböztethetjük a Melittidae (földi méhek) családját, az Andrenidae (bányászméhek) családját, a Halictidae (karcsúméhek) családját, a Colletidae (ősméhek) családját a Megachilidae (művészméhek) családját és a Apidea (méhek) családját stb. Ezek közül több egyed Magyarországon is őshonos.

Bányászméhek gyűlése, a szerző fotója.

Ahogyan a nevük is takarja, többféle életmódot folytathatnak. Vannak fajok, amelyek földben, üregekben fészkelnek. A fészeképítés nagyon szerteágazó lehet. Egyes fajok gödröket, alagutakat ásnak a földben, vannak, akik levelekkel, állati vagy növényi szőrökkel, virágszirmokkal, saját váladékokkal, és vannak, akik sárral bélelik ki az ivadékbölcsőket (szabóméhek, gyapotszedő méhek, sártapasztó méhek). Ezek lehetnek társas és magányos fajok is. A megjelenésük, nagyságuk is változatos. Számukra építhetünk méhhotelt, ahova télire ivadékaiknak bölcsőket húzhatnak. A nagyságbeli és életmódbeli különbségek miatt is fontos, hogy a méhhotelünk minél egyedibb, és különböző nagyságú, méretű, anyagú üregekkel legyen tarkított.

A háziméhek, akiktől a mézünk származik, a méhfélék családjába (Apidae) és az Apis (méhek) genushoz (nemzetséghez) tartoznak. Ezen kívül a méhfélék közé tartoznak a következő fontosabb genusok: Bombus (poszméhek), Anthophora, Xylocopa, Ceratina, Nomada, Melipona.

A házi vagy mézelő méhek (Apis mellifera) tehát a méhek nemzettségébe tartozó fajok, amelyek mellett is megkülönböztethetünk többféle fajt:

  • Apis cerana (indica) = keleti mézelő méh v. indiai méh
  • Apis dorsata = óriás mézelő méh
  • Apis florea = kis mézelő méh
  • Apis mellifera = európai mézelő méh (háziméh)
  • Apis laboriosa = himalájai mézelő méh
  • Apis andreniformis = délkelet-ázsiai törpe méh
  • Apis koschevnikovi = odúlakó mézelő méh

Az Apis melliferának is többféle alfaja terjedt el. Itthon az Apis mellifera carnica pannonica (Krajnai vagy Pannon) méhet tenyésztik a méhészek, amelyet csak szürke magyar méhnek is emlegetnek. Ez egy nagyon szelíden viselkedő alfaj, amely jól bírja a zord teleket, de könnyen fejlődik és szaporodik tavasszal. Nevét a kissé szürkés szőrözöttségéről kapta. Világosabb az Észak-Európában tenyésztett rokonainál, de kevésbé sárgás színű az olasz méhekhez viszonyítva.

Szerző: Vincze Csilla, Meteorológus, szakképzett méhész hallgató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza.

 

(Forrás: Másfélfok)

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Méhek nélkül nem lesz élelmiszer

Méhek nélkül nem lesz élelmiszer

A boltban minden hatodik élelmiszer a méheknek köszönhető: ha nincs méh, akkor nincs élelmiszer, nincs gyümölcs sem – mondta az agrárminiszter az euró...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?