Az Öböl-térség országai adják a karbamid világexportjának harmadát. Ez a vegyület a műtrágyagyártás egyik legfontosabb alapanyaga. Az élelmiszerárak emelkedése ráadásul jellemzően szorosan követi az energia drágulását. A Bank of America szerint a szállítási költségek a fogyasztói élelmiszerárak 20-40 százalékát teszik ki. Emellett a földgáz is kulcsfontosságú a műtrágyagyártásban. A rizs, a gyapot, a pálmaolaj és a cukor ára máris emelkedésnek indult - írta a Reuters.
Egyelőre szétválás figyelhető meg az energia- és az agrárpiaci árak között. Miközben az S&P GSCI energiaindex az elmúlt egy évben mintegy 40 százalékot emelkedett, a mezőgazdasági index nagyjából 1 százalékkal csökkent. Ez azt tükrözi, hogy a piac rövid ideig tartó konfliktusra számít. Az orosz-ukrán háború azonnali kiesést okozott a globális élelmiszer-kereskedelemben. Ezzel szemben a műtrágyahiány hatása fokozatosan, több vetési időszakon keresztül jelentkezik a csökkenő terméshozamokban. A történelmi minták alapján azonban az eddigi olaj- és gázár-emelkedés önmagában is elég ahhoz, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok árát 12 százalékkal feljebb hajtsa.
Ez első pillantásra mérsékeltnek tűnhet. Kutatások szerint a globális élelmiszer-alapanyagok drágulásának csupán 10-20 százaléka gyűrűzik át a végső fogyasztói árakba. Így egy 12 százalékos mezőgazdasági nyersanyagár-emelkedés nagyjából 1,8 százalékos kiskereskedelmi áremelkedést jelentene. Ennek a szerény átgyűrűző hatásnak több oka is van. Egyrészt a hazai agrártermelési folyamatok gyakran felülírják a nemzetközi piaci mozgásokat. Másrészt a fejlett világban az élelmiszerek aránya a fogyasztói kosárban évtizedek óta csökken, ahogy azt az úgynevezett Engel-törvény is leírja.
A jegybankok számára azonban nem a fő inflációs mutatóra, hanem a maginflációra gyakorolt hatás a döntő. A Breakingviews egy regressziós elemzésben vizsgálta az OECD 1971 és 2025 közötti adatait. Eszerint ha az élelmiszerárak az energiaárakkal megegyező mértékben emelkednének, az tízszer akkora hatást gyakorolna a maginfláció alakulására. Ráadásul az élelmiszerárak hatása tartósabb is. Egy évvel később még 50 bázisponttal emelik az inflációt, szemben az energiaárak 43 bázispontos hatásával, és a sokk lecsengése hat hónappal tovább tart. A két tényező együttesen a maginfláció jelenlegi 3,6 százalékos szintjét akár 4,5 százalékos csúcsra is emelhetné.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke a múlt héten frankfurti beszédében kiemelte, hogy különösen a másodkörös hatások időtartamát figyelik. Hozzátette, hogy egyes hatások "nem lineárisak", vagyis egy magas inflációs környezetben felerősödnek. Az élelmiszer mindkét szempontból kulcsszerepet játszik. A háztartások számára még mindig kétszer akkora kiadást jelent, mint az energia. Mivel ez a leggyakoribb vásárlási tétel, aránytalanul nagy súllyal esik latba az inflációs várakozások alakításában.
A feltörekvő gazdaságokban a helyzet még súlyosabb. Ezekben az országokban az élelmiszer a fogyasztói kosár 20-60 százalékát teszi ki, a kiskereskedelmi árak pedig szorosabban követik a nyersanyagpiaci mozgásokat. A Breakingviews számításai szerint ezeknél a gazdaságoknál a maginfláció csúcsa 120 bázisponttal haladná meg a jelenlegi szintet. A jegybanki kamatemelés ráadásul nem orvosolja a probléma forrását, vagyis az árupiaci kínálat szűkülését. Sőt, az alapvető élelmiszereket előállító termelők hiteleinek megdrágulása valójában még tovább is ronthat a helyzeten.
