Irán már korábban is kilátásba helyezte, hogy nemcsak a Hormuzi-szorost, hanem az Ádeni-öböl déli kapuját, a Báb el-Mandeb-szorost is célba veszi.
A bizonytalanság más szorosokban, köztük a Báb el-Mandeb-szorosban és a Vörös-tengeren, az egyik lehetőség az amerikai fenyegetésekkel szembeni ellenállásra
- nyilatkozta egy iráni katonai forrás a Taszním hírügynökségnek március 21-én. Teherán szerint egy esetleges szárazföldi offenzíva esetén még szélesebb körű megtorlásra is sor kerülhet - írta meg a France24.
Donald Trump hétfőn azzal fenyegette meg Iránt, hogy elpusztítja a Harg-szigeten található fő olajexport-terminált és más energetikai létesítményeket, ha Teherán nem egyezik bele egy megállapodásba. A Truth Social platformon közzétett bejegyzésében Trump közölte, hogy Washington "komoly tárgyalásokat" folytat egy "ésszerűbb rezsimmel". Ugyanakkor figyelmeztetett: amennyiben nem születik hamarosan megegyezés, az Egyesült Államok megsemmisíti Irán erőműveit, olajkútjait és a Harg-szigetet. Egy korábbi, a Financial Timesnak adott interjújában Trump azt is felvetette, hogy "elveszi Irán olajkészleteit", és párhuzamot vont Venezuelával.
A Báb el-Mandeb-szoros kulcsszerepet tölt be a globális kereskedelemben. Normál körülmények között a tengeri áruforgalom értékének mintegy 15 százaléka halad át rajta. A szoros az Öböl-menti államokból Európába irányuló olaj- és gázszállítás fő útvonalának része. A tartályhajók a Hormuzi-szorosból a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül jutnak el a Vörös-tengerre, onnan pedig a Szuezi-csatornán át Európába. Az ázsiai árucikkeket szállító konténerhajók számára ez szintén egy megkerülhetetlen útvonal. Míg a Hormuzi-szoros lezárása elsősorban Ázsiát sújtaná, az Ádeni-öbölben kialakuló blokád Európát érintené érzékenyebben.
A tengeri forgalom a szorosban már jóval a jelenlegi eszkaláció előtt drasztikusan visszaesett. A 2023. októberi gázai háború kitörése után a húszik rendszeresen támadtak meg hajókat a Vörös-tengeren. Ennek következtében a napi 60-70 teherhajóból álló forgalom nagyjából a felére csökkent. A legtöbb hajózási társaság kénytelen volt a Jóreménység foka felé kerülőutat választani. Szaúd-Arábia időközben a Kelet-Nyugat kőolajvezetéken keresztül, a vörös-tengeri Janbu kikötőjéből próbálja ellátni Ázsiát. Ha azonban ez az útvonal is veszélyessé válik, a szaúdi olajnak a Szuezi-csatornán és a Földközi-tengeren át kellene eljutnia a célpiacokra. Ez jelentősen megnövelné a szállítási időt és felverné a fuvardíjakat.
A húszik szorost blokkoló képessége nem kérdéses, hiszen a mindössze 30 kilométer széles vízi úton viszonylag egyszerű a hajóforgalom megzavarása. A tartós lezárás fenntartása azonban már más kérdés. A szakértők szerint a fegyveres csoport több okból is óvatosan mérlegel. Egyrészt a korábbi amerikai csapások és az izraeli hírszerzés célzott likvidálásai meggyengítették a parancsnoki struktúrájukat. Másrészt Kína, amely a húszik egyre fontosabb partnere, a stabilitásban és a konfliktus gyors lezárásában érdekelt. Ráadásul Jemen erősen importfüggő ország, így a tengeri kereskedelem akadályozása a saját gazdaságukat is súlyosan érintené. Irán számára a húszik inkább "stratégiai tartalékot" jelentenek, amelyet csak végső esetben vetnének be. A csoport március végi rakétatámadásai pedig a szakértők szerint egyelőre inkább a szolidaritás jelzései, mintsem egy átfogó eszkaláció előjelei.
A helyzet humanitárius következményei szintén súlyosak lehetnek. A hosszabb kerülőutak miatt a hajózási társaságok kénytelenek lennének válogatni az útvonalaik között, így a gazdaságilag kevésbé jövedelmező célországokat egyszerűen kihagynák. A legolcsóbb szállítmányok jellemzően alapvető élelmiszereket, például gabonát tartalmaznak, amelyek a szegényebb országokba irányulnak. Egy párhuzamos, a Hormuzi-szorosra és a Báb el-Mandeb-szorosra egyidejűleg kiterjedő blokád az Afrika szarván élők élelmezésbiztonságát is közvetlenül veszélyeztetné.
