A klímaváltozás jelentős szereplői lehetnek a települések, a szivacsvárosok koncepciója pedig egy olyan irányt mutat, ahol minden négyzetméternyi felületnek szerepe lehet a klímaadaptációban. Kiváló példa erre Budapest, hiszen a város az utóbbi években mindkét arcát megmutatta: egyre hosszabb, forróbb és csapadékszegény időszakokon megy keresztül, melyet hirtelen özönvízszerű esőzések szakítanak meg. A talajvízszint folyamatosan csökken, a csatornahálózat túlterhelt, a burkolt felületek pedig szinte azonnal elvezetik a vizet ahelyett, hogy azt helyben tartanák. Az eredmény a sokak által megtapasztalt városi aszály, a hőhullámok, majd az ezeket követő villámárvizek. Az esővíz, amely korábban az életet jelentette a városi ökoszisztémának, ma károkat okoz és kárba vész. A felsoroltak alapján szemléletváltásra van szükség - egy olyan megközelítésre, amely a vízre értékes erőforrásként tekint.

A szivacsváros koncepció a természetes vízkörforgás visszaállításán alapul. A lehulló csapadékot a lehető legnagyobb mennyiségben helyben kell tartani, be kell szivárogtatni, tárolni kell és hasznosítani. Innen ered a név: a település elnyeli a vizet, megtartja, majd fokozatosan leadja, javítva klimatikus viszonyokat és a vízhiányt. A szivacsváros filozófiája túlmutat a hagyományos vízépítésen: a zöld és kék infrastruktúra integrált rendszerében gondolkodik. A cél a város minden elemének vízmegtartásra, hűtésre és biodiverzitás növelésre történő hasznosítása. A szivacsváros alapelvei:

• Víz helyben tartása: a lehulló csapadékot ott kell kezelni, ahol lehullik. Ezzel csökkenthető a csatornahálózat túlterhelése, csökkenthető a villámárvizek kockázata és a város mikroklímája is javítható. A visszatartott víz táplálja a növényzetet és a párologtatással a környezet is hűti, mérsékelve a városok hősziget-hatását.
• Integrált gondolkodás: a zöld- és a szürke infrastruktúra egymás kiegészítői kell, hogy legyenek. A vízvisszatartás, az esővízkezelés, a zöldinfrastruktúra és az épített környezet összehangolása tájépítészek, vízügyi szakemberek, építőmérnökök, gépészek, ökológusok és urbanisták közös kompetenciája és felelőssége.
• Többfunkciós használat: a városi elemeknek egyszerre kell ellátni a vízkezelési, az ökológiai és társadalmi funkciókat.
• Adaptív tervezés: a beavatkozásokat a helyi adottságokra, talajviszonyokra és vízháztartásra kell szabni.Közösségi részvétel: a fenntarthatóság alapja a lakosság bevonása és az emberek szemléletformálása.

A szivacsvárosok elemei önmagukban is képesek javítani a vízháztartást és a mikroklímát, de valódi erejük akkor bontakozik ki, amikor egy hálózat részeként, egymással összehangoltan funkcionálnak. Ennek részei lehetnek:

• Zöldtetők és zöldhomlokzatok: ezek nem csak esztétikai értéket képviselnek, hanem a lehulló csapadék közel háromnegyedét is visszatarthatják, miközben a párologtatással hűtik a város levegőjét is.
• Esőkertek és bioretenciós területek: a városi lefolyás természetes szűrőiként működnek. A víz átszivárog a növényzettel borított laza talajrétegen, így az tisztul és fokozatosan jut vissza a talajba.
• Stockholm Faültetési Rendszer - SFR: korszerű faültetési megoldás, amely a gyökérzónában biztosítja az elegendő víztartalékot és a levegőztetést, így a városi fák túlélési aránya és ökológiai teljesítménye jelentősen javul.
• Vízáteresztő burkolatok: a felszíni vízmegtartást szolgáló felületek, melyek lehetővé teszik a csapadék talajba történő szivárgását és csökkentik a csatornahálózat terhelését.
• Tározók és szikkasztók: „pufferpontok”, melyek ideiglenesen visszatartják a vizet, majd fokozatosan visszajuttatják a vizet a talajba vagy a növényzethez.
• Nyílt vápák és zöldfolyosók: természetes vízelvezetési útvonalak, melyek helyreállítják a városi víz körforgásának logikáját és lehetőséget adnak az ökológiai kapcsolatok erősítésére.

A városi alkalmazkodás mindannyiunk feladata, hiszen a lakosság, a civil szervezetek és az iskolák szerepvállalása nélkül nincsen fenntartható változás. A szivacsvárosok tervezése akkor válik sikeressé, amikor a víz, mint erőforrás átível a szakmai határokon és a város minden szintjén hasonló rendszerszemlélet vezérli a szereplőket. A jövő városai attól lesznek intelligensek, hogy összehangolják a természet, a technológia és az ember tudását.