A víz mindennel összefügg: szükségünk van rá az élelmiszertermeléshez, energiához, egészséghez, biodiverzitáshoz, urbanizációhoz és közlekedéshez. Mégis visszaélünk vele, túlhasználjuk, kizsákmányoljuk és szennyezzük - figyelmeztet Henk Ovink, az OECD által támogatott Víz Gazdaságtanával Foglalkozó Globális Bizottság (GCEW) ügyvezető igazgatója. A holland szakember szerint a bolygó hidrológiai ciklusa válságban van. Az édesvíz egyre ritkább, az ökoszisztémák degradálódnak, a csapadékmintázatok kiszámíthatatlanabbá válnak.

A klímaváltozás mindent rosszabbá tesz. Több kibocsátás több vízpárát jelent, ami felerősíti a klímaváltozás hatásait. A klímaváltozás hatásainak 90%-át a vízen keresztül érezzük, de egyben a klímaváltozás kiindulópontja is a víz

- magyarázza. Az emberi ára ennek drámai: naponta több mint 1000 öt év alatti gyermek hal meg a nem biztonságos víz és higiénia miatt; nők és lányok naponta mintegy 200 millió órát töltenek vízhordással; több mint 2,5 milliárd ember él súlyos vízhiánnyal küzdő régiókban. Ovink szerint a fő felelősök egyértelműek. A folyók csatornázásától és gátakkal való elzárásától kezdve az erdőirtáson át a talajvízkészletek kimerítéséig és a városok betontengerré alakításáig a modern gazdasági döntéshozók feláldozhatónak tekintik az ökológiai erőforrásokat.

A GCEW stratégiája a vízzel kapcsolatos lehetőségekre összpontosít. A szervezet öt "kritikus küldetési területet" határozott meg, amelyek nemcsak a víz mint közjó kezelését javítanák, hanem gazdaságilag is vonzó vízhasználati modellt teremtenének. Az egyik ilyen terület az élelmiszerrendszerek forradalmasítása. Ez magában foglalja a víztakarékos intézkedéseket, mint a mikroöntözés és a vízkivételi korlátozások, valamint a regeneratív gazdálkodási technikákat, amelyek megőrzik a talaj egészségét és javítják a vízmegtartást.

Ovink szerint az élelmiszeripari vállalatoknak többet kellene befektetniük a termékfejlesztésbe, hogy csökkentsék függőségünket a vízigényes élelmiszerektől, mint a marhahús, a diófélék és a rizs. Emellett újra kellene gondolni a mai vízigényes agrár-ipari modell állami támogatásait is.

Ha ezeket a támogatásokat a vízzel és élelmiszerrel való bánásmódunk megváltoztatásának katalizátoraivá tesszük, felszámolhatjuk az éhezést, megvédhetjük természeti erőforrásainkat, és még nyereséget is termelhetünk

- állítja. Hasonló logika érvényesül a többi küldetési területen is, a talajban és növényzetben lévő víz ("zöld víz") élőhelyek helyreállításán keresztül történő védelmétől kezdve a körkörös vízgazdálkodás kialakításán át a tiszta energia vízintenzitásának csökkentéséig.

Bár első pillantásra nem mindig nyilvánvalóak az üzleti lehetőségek a jobb vízgazdálkodásból, Ovink szerint a vízre irányuló kereslet mindenütt jelen van. Ha egy népesség nem megfelelő vagy nem létező vízszolgáltatásokkal szembesül, az a befektetések hiányának, nem pedig az életképes piac hiányának tudható be. A Water.org kutatásaira hivatkozva rámutat, hogy az édesvízkutakra és egyéb vízzel kapcsolatos beruházásokra nyújtott mikrohitelek visszafizetési aránya 98%.

Az emberek hajlandóak fizetni a vízért, mert ha nem fizetnek érte számlán, akkor a vízhordással töltött órákban fizetnek

- érvel. Ovink szerint a vízpiacnak differenciált árstruktúrát kellene alkalmaznia, ahol az ipari felhasználók és a magas jövedelmű országok fogyasztói magasabb díjat fizetnek, támogatva azokat, akiknek kisebb a vásárlóerejük.

A gazdaságot "vízszemüvegen keresztül" nézni több mint okos, önálló politikák gyűjteménye. A víz prioritását követeli meg a döntéshozatali folyamat minden szintjén, mind a köz-, mind a magánszférában. Reálisan ez "hajlandók koalícióival" kezdődik, amelyek már most is kialakulóban vannak a magánszektorban. Ilyen például az ENSZ Globális Megállapodása által létrehozott, vezérigazgatók által vezetett Water Resilience Coalition, a Világbank által támogatott 2030 Water Resources Group és a Világgazdasági Fórum Water Futures Community-je. Ovink hangsúlyozza, hogy mindezen kezdeményezésekhez elengedhetetlen az ágazatokon átívelő partnerségek iránti elkötelezettség.

A vízzel kapcsolatban számos függőségünk van. Nem szigetelheted el magad üzletként vagy közösségként

- jegyzi meg.

A kollaboratív, lehetőségekre összpontosító megközelítés sikeréhez bizonyos alapvető elemeknek kell a helyükön lenniük. Az egyik prioritás a pontos, cselekvésre ösztönző adatokhoz való hozzáférés arról, hol és hogyan jelennek meg a vízzel kapcsolatos problémák a vállalatok működésében és értékláncaiban.

Ovink mindenekelőtt szemléletváltást sürget. A víz szerinte "hatalmas megoldási tér": az élelmiszerrendszerek, a közegészségügy, a városok és általában az élet számára. A gazdasági előnyök ellenére azonban elismeri, hogy a víztudatos üzleti modellek még ritkák.

Ha a gazdaságot és társadalmunkat vízszemüvegen keresztül nézzük, sok-sok alternatíva van, amelyek lehetőségekké válnak, amint befektetünk beléjük. De alternatívák nélkül elveszünk

- összegzi.