Az előző hónapban megjelent cikkünk folytatásaként részletesen áttekintjük a talajvizsgálati eredménylapon szereplő legfontosabb fizikai és kémiai paramétereket. Részletes jellemzésük mellett a talajvizsgálati eredmények értelmezését segítő táblázatokat (MÉM-NAK határértékek) is bemutatunk annak érdekében, hogy az olvasó legalább hozzávetőlegesen tisztában legyen talajai legfontosabb tulajdonságaival. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az új szaktanácsadási rendszerek (MTA-TAKI, 3RP System) többek között dinamikus, növényfajtól függő ellátottsági kategóriákat alkalmaznak algoritmusaikban (módosított ellátottsági szintek), tovább pontosítva az általuk készült szaktanács megbízhatóságát.
Az Arany-féle kötöttség (KA) – a fizikai talajféleség
Az Arany-féle kötöttséget úgy határozzuk meg, hogy a légszáraz talajhoz desztillált vizet adunk keverés közben és mérjük, hogy 100 g talaj esetében hány milliliter vízre van szükség ahhoz, hogy az egy meghatározott konzisztenciájú pép legyen, amely az úgynevezett fonálpróbát adja. A 100 g talajból való, még éppen nem folyós pép készítéséhez szükséges víz mennyisége ml-ben egyenlő a kötöttségi számmal. A kötöttségi szám a talaj agyagtartalmával van leginkább összefüggésben, így kötött talajnál, nagy agyagtartalom esetén nagy számot kapunk, laza homoktalajoknál kicsit. A 2. táblázat a fizikai talajféleség, a KA, az agyagtartalom (A %), az iszap + agyagtartalom (I + A %), az 5h kapilláris vízemelés, valamint a higroszkóposság (hy %) összefüggéseit mutatja be.
A humusz % – a humusztartalom
A humusztartalom a talajok szervesanyag-tartalmának jellemzésére szolgál. Meghatározása a szerves anyagok oxidálhatóságán (karamellizálhatóság) alapul.
A hazai talajok humusztartalma leggyakrabban 0,5–6% között alakul. A humuszellátottságot sohasem szabad azonban a talaj fizikai összetételétől, genetikai típusától függetlenül megítélni. Egy homoktalaj esetében 2% általában nagy értéknek számít, kötött réti talajon viszont ugyanez nagyon sovány talajt jelent. A humusztartalom alapján határozzuk meg a talajok hosszú távú nitrogénszolgáltató képességét. A humusztartalom határértékeit a 3. táblázat adja közre.
A CaCO3% – a szénsavas mésztartalom
A talaj mésztartalmának jellemzője. Úgy határozzuk meg, hogy a talajhoz sósavat adunk, és gázbürettával (Scheibler-féle kalciméter) mérjük a talajban levő összes karbonáttal keletkezett CO2 mennyiségét. Ebből visszaszámolással állapítjuk meg, hogy az mennyi CaCO3-tal egyenértékű. A talaj szénsavas mésztartalma alapján az alábbi kategóriákat különböztetjük meg (4. táblázat):
A növényélettani vonatkozásokon túl a mész kedvezően alakítja a talajok szerkezetességét és a talaj szerkezeti elemeinek a stabilitását. A talaj szerkezetén keresztül a megfelelő mészállapot kedvezően befolyásolja a talajok víz-, hő-, és levegőgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához elengedhetetlen mikrobiológiai folyamatokat. A talajok szénsavas mésztartalma alapvetően befolyásolja azok kémhatását, így a különböző tápelemek felvehetőségét is.
AL-oldható P2O5 és K2O mg/kg – az oldható foszfor- és káliumtartalom
A talajból az AL (Ammónium-laktát) oldattal kivonható különböző foszfor-, illetve káliumtartalmú vegyületek mennyiségét jelenti, P2O5-ben, illetve K2O-ban megadva.
Talajaink összes foszfor- és káliumtartalmából a növények csak az általuk hozzáférhető, könnyen felvehető foszfort és káliumot képesek hasznosítani. Ennek, a növények számára hozzáférhető tartalomnak a becslésére hazánkban a 60-as évek óta használjuk az AL (Ammónium-laktát) módszert. A tápanyagellátás tervezése során a talaj ezen módszer alapján meghatározott foszfor- és káliumtartalmát vetjük össze a termeszteni kívánt növény fajlagos P2O5- és K2O-igényével és határozzuk meg a növény fajlagos műtrágya hatóanyag igényét. A talajok AL-oldható foszfor- és káliumellátottságának határértékeit az 5. és a 6. táblázat mutatja be.
Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy napjaink „hosszú távon fenntartható, környezetkímélő trágyázási rendszerei” (MTA-TAKI – MTA-GKI, 3RP System) kisebb talaj-tápelemellátottsági határértékekkel számolnak. Összességében, termesztett növénytől és talajtípustól függetlenül megállapíthatjuk, hogy a talajok 180–200 mg/kg-os AL-oldható K2O-tartalma, valamint 150–160 mg/kg-os AL-oldható P2O5-tartalma jónak ítélhető.
Az AL-oldható Na mg/kg – az oldható Na-tartalom
A talajból az AL-oldattal kivonható Na-vegyületek mennyiségét jelenti Na mg/kg-ban megadva. A túlzott Na-tartalmak kedvezőtlenek termesztett növényeink számára és a szikesedés folyamatait jelzik. Általános irányelvként elfogadhatjuk, hogy 30 mg/kg értékig az AL-Na-tartalom megfelelő. 40–60 mg/kg értékek között már bizonyos nem kívánatos folyamatokra utalhat. Nem szikes területeken ilyenkor célszerű átgondolni és átvizsgálni öntözési technológiánkat, bevizsgáltatni az öntözővizet, valamint áttekinteni tápanyagellátási technológiánkat (pl. sok éven át tartó túlzott vinaszkijuttatás).
A 90 mg/kg érték feletti AL-Na-tartalmak már kedvezőtlen szikesedésre, szikességre utalnak.
A nKCl-oldható Mg mg/kg – az oldható Mg-tartalom
Az 1 M-os KCl-dal kivonható magnéziumvegyületek mennyiségét jelenti elemi magnéziumban megadva. A talajok magnéziumellátottságának megítélését a 7. táblázat mutatja be.
Erősen meszes-, illetve nagy adagú meszezésben részesített talajokon számolnunk kell az esetleges magnéziumhiány megjelenésével. A hiányt a nagy dózisú nitrogén-, foszfor-, valamint káliumtrágyázás tovább fokozza, így ilyen területeken a tápanyagellátást végezzük különösen körültekintően! Területeinken törekedjünk a Ca:Mg = 6, valamint a K:Mg = 0,5 ionarány kialakítására és fenntartására.
A nKCl- oldható NO2 + NO3 – N, valamint SO42- - S mg/kg – az oldható nitrit- és nitrát-nitrogén, valamint a szulfát-kén
Röviden csak nitráttartalomnak, illetve szulfáttartalomnak szoktuk nevezni. Azzal a NO3--ion formában levő nitrogénmennyiséggel, valamint SO42--ion formában levő kénmennyiséggel egyenlő, amelyet 1 M KCl -oldattal a talajból ki lehet vonni.
Annak ellenére, hogy ez az egyetlen olyan sorozatban végzett talajvizsgálat, amelynek segítségével a N-műtrágyázásnak a talaj N-szolgáltató képességére gyakorolt hatása kimutatható, a szaktanácsadási gyakorlatban betöltött szerepe vitatható.
Az EDTA-oldható Cu, Mn, Zn, (Fe) mg/kg – az oldható Cu-, Mn- és Zn-tartalom
A mikroelemek – köztük a réz, a mangán és a cink – a növényi szervezetben csak kis mennyiségben (0,01%–0,00001%) fordulnak elő. Csekély mennyiségeik ellenére a növényi életfolyamatokban betöltött szerepük alapvető jelentőséggel bír. Hiányuk esetén a terméskiesés meghaladhatja akár a 40%-ot is.
A talajból EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav) és 0,1 M-os KCl-oldatával kioldható mennyiségüket jelenti. A vas meghatározásának általában nincs túlzottan nagy értelme, mert felvehetősége igen sok tényezőtől függ, így a kivonható Fe nem arányos a növény által hasznosítható vas mennyiségével. Erre, valamint a Mo és B felvehető mennyiségére is megbízhatóbb növényvizsgálatokból következtetni. A talajok EDTA-Cu-, valamint EDTA-Zn-tartalmának határértékeit a 8., 9. és a 10. táblázat mutatja be.
Dr. Kalocsai Renátó – Dr. Milics Gábor – Tóth Endre AndorSzéchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
A talajért elkötelezett támogatói kör:
A TALAJEGYETEM korábbi részei:
- I. rész: TALAJFIZIKA I.
- II. rész: TALAJFIZIKA II.
- III. rész: TALAJFIZIKA III.
- IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
- V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
- VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
- VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
- VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
- IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
- X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
- XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
- XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
